Bátran kijelenthető, hogy a 2021-es év eddigi leglélekmelengetőbb fantasyját hozta el a magyar könyvrajongók részére a Metropolis Media (Galaktika). T. J. Klune regénye, a Ház az égszínkék tengernél nem csupán a külföldi, hanem a hazai olvasóközönség lelkét is rabul ejtette, ráadásul erre a hájpvonatra tényleg megéri rápattanni. Kritika.
Történetünk főszereplője Linus Baker, aki negyvenes éveiben jár és befogadott macskájával tengeti munkával teli, ám egyhangú mindennapjait. A Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársaként az a feladata, hogy a kormány által fenntartott, úgynevezett árvaházakban élő különleges gyermekek jólétét felügyelje. Egy nap azonban szupertitkos megbízást kap, el kell utaznia egy olyan árvaházba, ahol hat, a különlegesnél is különlegesebb gyermek él. Az árvaház vezetője, Arthur Parnassus pedig különösképp érdekli a Rendkívül Magas Felső Vezetés tagjait. Linusnak tehát nem elég, hogy a világ végére kell utaznia, de még a megbízás részleteit vagy miértjét sem kötik az orrára. Arra azonban még ő sem számít, ami az égszínkék tengernél várja, pláne nem a hatéves Antikrisztusra, és a rendkívül vonzó személyiségű Arthurra.
Ami szinte azonnal szembeötlő a regényben az a mássághoz való hozzáállás. Rögtön ez elején kiderül ugyanis, hogy Linus a férfiakat szereti, ám ez senkit nem lep meg ebben a világban. Teljesen természetes és elfogadott, fel sem merül a regényben, hogy ez nem lenne normális. Ennek köszönhetően a romantikus szál is annyira finoman és szinte csak mellékesen van megjelenítve, hogy abszolút természetesen simul bele a történetbe. Ezzel szemben egy egészen másfajta másság vált ki negatív érzelmeket ebben a társadalomban. Ez pedig nem más, mint a mágikus képességekkel bíró, vagy furcsa kinézetű lények létezése. Ebben a történetben a másság nem a normáltól eltérő nemi identitást jelenti, hanem szó szerint a szokványostól, kinézetben és képességekben eltérő lények jelenléte – például tündérek, alakváltók, gnómok stb. Ezek az úgynevezett kormány által működtetett árvaházak sem szokványosak, ide csak a különleges gyerekek kerülnek be. Nem véletlen jut eszünkbe szinte azonnal Ransom Riggs regénye a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, melyet 2016-ban meg is filmesítettek. A két regényben nem csak a gyermekek, hanem az őket nevelő személyek védelmező szerepe is kulcsfontosságú. Jogos lehet a felvetés, hogy vajon T. J. Klune Riggs regényéből merítette az alapötletet? Még ha így is van, sikerült egy teljesen más köntösben az olvasók elé tárni ezt az ötletet.
Felmerül a kérdés, hogy ki fogadna örökbe egy ilyen elítélő társadalomban egy ilyen gyermeket? Egészen idáig Linus sem tette fel magában ezt a kérdést. A Marsyas- szigeten élő gyerekek, Arthur és a nevelésben segítő szigettündér, Zoé azonban lassan felnyitják főszereplőnk szemét ezekre az eltusolt dolgokra. T. J. Klune remekül vonja be lépésről lépésre az olvasókat teremtett világának politikai hátterébe, a mocskos propaganda népbutító erejébe, és remekül alapoz a másságtól való alapvető emberi félelmekre. A Ház az égszínkék tengernél egyértelműen arra hivatott, hogy bemutassa, érdemes mindig a dolgok mögé látni, és esélyt adni az ismeretlennek a csípőből való megítélés helyett. Nem a homoszexualitás a központi téma, hanem inkább egy eszközként használja fel arra, hogy megmutassa a másság nem csupán fekete és fehér lehet, hanem ezer féle.
A szerző mindezekhez pedig kiválóan alkotta meg főszereplőnk személyiségét. Linust nagyon lelkiismeretes, szabálykövető és jószívű fickónak ismerjük meg, aki tényleg figyel a gyerekek jólétére. Mindemellett azonban szemellenzőt is visel, és nem lát túl a leadott jelentésein, nem foglalkoztatja, mi lesz a következő lépés a kormány részéről, annyira megbízik a rendszerben. A szigeten eltöltött idő azonban egyre jobban megváltoztatja, kinyílik előtte a világ, megbirkózik a félelmeivel és utat enged az érzelmeinek. Ez a folyamat pedig a könyv legnagyobb erőssége, hiszen az olvasók is Linus által nyernek alaposabb betekintést ebbe a világba. Ráadásul egyszerre humorosan és szívszaggatóan cuki módon teszi mindezt. A gyerekek személyisége például egytől egyig eltérő, és mindegyikük ad valami fontosat a történethez, illetve Linus személyiségfejlődéséhez. Az egy családként való gondolkodás, a feltétel nélküli kötődés, a kölcsönös segítségnyújtás, és a közös viccelődések egyre jobban ráébresztik Linust arra, hogy az élet jóval többről szól, mint amennyiről ő eddig azt gondolta, hogy elégedett. Illetve, hogy mindig lehet többet tenni egymásért, mint amennyit elégnek hiszünk.
A Ház az égszínkék tengernél egy igazi szeretetbomba, néha talán még soknak is érezhetjük a lapokról szinte túlcsorduló érzelmeket. T. J. Klune mindent elkövetett azért, hogy a „lélekmelengető” kifejezést szó szerint magunkban érezhessük. A jelenlegi, amúgy sem egyszerű Covid-időszak mellett, a magyar kormány által megszavazott homofób törvénykezések közepette ez a regény lehet a legideálisabb választás, ha egy olyan sztorit akarunk olvasni, amelyben szembe mernek szállni az előítéletekkel, még ha itt nem is a homoszexualitáson van a hangsúly. Mindezt teszi úgy, hogy erősíti a család igazi lényegét, az összetartás és az összetartozás fontosságát, rámutat a manipuláció és a mérgező propaganda negatív hatásaira. Rávilágít arra, hogy a félelem mennyire blokkolja a tisztánlátást, éppen ezért fontos a széleslátókörűség.
Nem mehetünk el szó nélkül a csodálatos magyar borító mellett sem, amely szinte önmagában eladja a könyvet. Ez az a regény, amelynél a kül-és belbecs tökéletes összhangban van. Varga Balázs gyönyörű színeket használt a grafikánál,így ez sokkal kirívóbb is lett, mint az eredeti.
A Ház az égszínkék tengernél mindenkihez a szeretet nyelvén szól. Kedvességével elkápráztat, humorával jókedvet csal a szívekbe. Aki vágyik egy alapos érzelmi feltöltődésre, az ne habozzon elolvasni T. J. Klune regényét, mert ennél alkalmasabb és frissebb olvasmányt nemigen fog találni.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.