Képregény

Az óriástatu jóslata szerint nem a 30-as pasiknak áll a világ – kritika

A 2023-as PesTextre ellátogató olasz képregényalkotó, Zerocalcare eredetileg elsőként megjelent kötete is megérkezett magyarul. Az óriástatu jóslata jellegéből fakadóan kicsit bárdolatlanabb és töredezettebb itthoni elődjénél, a Torokszorítósdinál. Ám nem kevésbé szórakoztató. Képregénykritika.

Az előző részek tartalmából

A Roboraptor olvasói számára talán már nem cseng ismeretlenül Zerocalcare neve. Az olasz képregényalkotó és animátor munkáiról mi is rendszerint igyekszünk hírt adni. Legutóbb az új Netflixes sorozata, A világ ellen került digitális hasábjainkra, de cikkeztünk már első magyarul kiadott képregényéről, a Torokszorítósdiról, valamint első sorozatáról, A pontozott vonal menténről is. Természetesen legújabb magyarul megjelenő kötete, az eredetileg elsőként megjelent gyűjteménye, Az óriástatu jóslata sem maradhatott ki a szórásból. 

De miért is fontos és kifejezetten ajánlottak a produktumai?

Zerocalcare művei minden esetben az adott médiumnak és választott művészeti formának egyedülálló darabjai.

A saját magáról mintázott autofikciós karaktere különcként, kívülállóként mutatkozik meg, miközben nagyon is jól látja helyét a kisebb és tágabb környezetében. Mindezt pedig rengeteg szórakoztató popkult utalásba csomagolt öniróniával húzza alá. Ugyanakkor a rajzolt Calcare számos olyan apró, hétköznapi démonocskával is küzd, amik időről időre mindenki életét megkeseríthetik. Legyen szó akár alattomosan összegabalyodó kábelekről, lerobbanó autókról, alkalmatlan látogatásokról, vagy hangyainvázióról. A humoros, töredékesen illeszkedő kis szkeccsek pedig mindig egy nagyobb elbeszélés lazábban, vagy szorosabban illeszkedő darabjai. 

Calcare a humora segítségével egyszerre a saját maga és az olvasók szorongásait is igyekszik oldani. Hiszen mindig van egy nagyobb hal, azaz komolyabb, feldolgozásra váró téma is: öngyilkosság, mentális egészség, társadalmi ellentétek, széthulló barátságok, megbánt döntések és múltbéli sérelmek. Elbeszélő technikája pedig éppen azért is kapkodó, és esetenként zavaróan széttöredezett, mert lényegében a saját hiperaktivitással határos gondolatfolyamának vizuális leképezéseit látjuk. Animációiban pedig méginkább kézzelfogható ez az agyroham. De akárhogy is legyen, személyesre vett kis sztorijai éppen azért is szerethetőek, mert szinte mindenki számára, univerzálisan át- és megélhetőek.

Az óriástatu jóslata

Az óriástatu jóslata olvasása is nagyjából olyan élmény, mintha ide-oda ugrálnánk szerencsétlen Zerocalcare szünetmentesen pörgő agyában. A keretet adó narratíva az A pontozott vonal mentén logikájának megfeleltethető, de a sorozat nem egyenes adaptációja ennek a történetnek. Calcare gyakran réved vissza tinédzserkorába, és ezúttal is egy lánnyal kötött barátsága és majdnemszerelme áll a középpontban. A spoilermentesség megőrzése mellett legyen elég ennyit tudni. Aki viszont látta a fentebb említett sorozatot, az nagyjából sejtheti, mire megy ki a játék.

De Az óriástatu jóslata még kerettörténetnek is keveset használja Zerocalcare és Camille kapcsolatát. Sőt, az itthon eddig ismert műveihez képest is jóval szétszórtabb képet mutat. A humoros fragmentumok pedig még annyira sem köthetők szorosan a vissza-visszatérő Camille szálhoz, mint azt megszokhattuk. Az óriástatu jóslata esetében tehát jóformán arról van szó, hogy Zerocalcare összegyűjtött műveit tartalmazzák, kicsivel kevesebb kohézióval, mint a Torokszorítósdi, vagy a sorozatok esetében.

Az óriástatu történetei

Mindez persze nem jelenti azt, hogy Az óriástatu jóslata követhetetlenül csapongó massza lenne. Az átívelő sztori jelentősebb kidomborítása helyett a kötet felütése Zerocalcare egy későbbi kiadáshoz szánt előszavát tartalmazza, ahol a töprengő művésszel szembesülhetünk. A töprengés pedig éppen arról történik, hogy vajon túlságosan lelkizősre vette-e a figurát? Etikusan járt-e el, amikor Camille történetét is papírra véste? Ha a gyűjteményt úgy kezeljük, mint egyfajta művészi emlékállítás, ami úgy képes elgondolkodtatni, hogy szórakoztató is, akkor mindenképpen.

Mert Zerocalcare valójában nem vitte túlzásba a lelkizést, pláne nem olyan formában, mint ahogy negatív konnotációkat társítunk a szóhoz.

Minden szeleburdisága ellenére is tiszteletteljes, a komoly témáit pedig a sajátos humorával sem képes elbagatellizálni. Ez az összhang és kiegyensúlyozottság pedig fontos ahhoz, hogy Az óriástatu jóslata minden töredékessége ellenére is emlékezetes maradjon. Úgy egészében, mint történetdarabkáiban.

A Camille körül zajló visszatérő narratíva tehát nem egy erős szervezőelvként, mintsem inkább amolyan refrénként van jelen. Nem a Camille-Calcare szálhoz kapcsolódik minden töredék, de mindegyik megmutat valami fontosat a Calcare személyiségét alakító erőkről. Legyen szó akár a popkulturális hatásainak jobb megértéséről, amihez érdemes figyelni Calcare szobájának falát, a ruháit és a felbukkanó könyveket/képregényeket. De találkozhatunk az őt körülvevő szociokulturális közeggel is, (pl. Róma külvárosában fényes melegítőket felvásárló románok, politikai indíttatású verekedések), vagy éppen a személyes szorongásainak és mondvacsinált problémáinak megjelenítésével. Legyen az a határidők betartása, egy új munka megszerzése, vagy éppen a hangyákkal és darazsakkal vívott csatározások háborúvá duzzasztása. 

Az óriástatu végszavai

Ami nem változott Az óriástatu jóslata esetében sem, az az, hogy Zerocalcaréra még mindig nagyon érdemes figyelni.

Abszolút szubjektív nézőpontból is úgy tud mesélni sokakat érintő kisebb-nagyobb belső szorongásokról és társadalmi kérdésekről, ami felettébb szimpatikus.

A komoly témáit nem bagatellizálja el a humorral, és a poénjait is komolyan veszi. Úgy írott, mint vizuális formában. Még akkor is, ha ez a humor néha kicsit infantilisnek és hebehurgyának tűnhet. Vagy éppen előfordulhat, hogy a megfelelő popkulturális referenciák hiányában nem minden csattan olyan nagyot. Ebben mondjuk bőven jó segítséget nyújt a kötet végén található, a Torokszorítósdiból is ismerős jegyzetlista. Korai műveket is szerepeltető gyűjteményként a rajzok néhol bárdolatlanabbak és nyersebbek, amiktől végül is csak hangulatosabb lesz. A könyv sodrása ugyanakkor kicsit döccenősebb a szorosabb kohézió hiányában, amitől kicsit ziláltabbnak hat. Érdemesebb lehet kisebb falatokban fogyasztani, a központi mondanivaló így sem csorbul.

8 /10 óriástatu raptor

Az óriástatu jóslata

La profezia dell'armadillo

Szerző: Zerocalcare (Michele Rech)
Műfaj: olasz képregény
Kiadás: Nimue, 2023
Rajzoló: Zerocalcare
Fordító: Várnai Dóra
Oldalszám: 160

Eltelt megint egy hét? Mi történt itt? Ne is gondolkodj, összeszedtük neked a legfontosabb cikkeket, híreket!

editor
Már általánosban írtam könyvekről a suliújságba, majd 2009-től egy online magazinba filmekről. A sci-fi/horror/szuperhős vonal mellett kifejezetten vonzanak a trash és peremtartalmak. Meg a metál!