Az X-akták 10 olyan epizódja, amit ma is érdemes elővenni

1. évad, 3. rész: A gumiember (Squeeze)

Talán A gumiember volt az az epizód, amellyel az X-akták úgy istenigazából rárúgta az ajtót a gyanútlan közönségre, elég megkérdezni bárkit, aki az 1990-es években volt gyerek. Ez az első „monster of the week” jellegű, vagyis a földönkívülis-kormányösszeesküvéses fő cselekményívtől független rész. Adja magát a kérdés: mi olyan félelmetes egy emberben, aki annyit tud, hogy megnyúlik, mintha gumiból lenne? Nos: minden, és ezt a kiváló rendezés biztosítja. A sejtelmes hangulatot a kezdet kezdetén megalapozza a csatornanyílásból ádázul figyelő szörny, a várakozásainkat felkorbácsolják a behatolás minden nyomát nélkülöző gyilkosságok. Mulder és Scully gyökeresen eltérő megközelítése végig fenntartja az érdeklődésünket, a nyitva hagyott vég pedig kellő mértékű nyugtalanságot hagy bennünk. A gumiember szinte minden X-akták listán előkelő helyet foglal el és teljes joggal, mert az egyik, ha nem a legjobban megrendezett epizód. (Molnár András)

1. évad, 8. rész: A jég (Ice)

Amikor először láttam az epizódot, rögtön megfogott a hangulatával. Az elszigetelt, havas-jeges alaszkai kutatóbázison játszódó történetben nagy hangsúly kerül a paranoid hangulatra.  Néhány epizódban a sorozat ikonikussá vált mottója megváltozik, köztük az első évad végén a „Ne bízz senkiben” mondatra. Ha valahol, hát ennél a résznél hatványozottan érvényes lenne ez a mottó. Mulder és Scully egy tömeges (ön)gyilkosságnak látszó esetben nyomoz a kutatóállomáson, a rejtély pedig az ott tartózkodók bekattanásának oka körül bonyolódik. Az epizód előrehaladtával a hullák száma is megnő, a gyanú pedig mindig másra, köztük Mulderre is terelődik. A ludas pedig valamilyen galandféreg, ami a jelek szerint ősi idők óta szunnyadt egy meteordarabkában a jégbe zárva.

Ha nagyon sok minden ismerős a leírásból, az nem véletlen. Az epizód vállaltan John W. Campbell Who Goes There? című novellájának, és annak két filmadaptációjának hommage-a. Vélhetően azért is lehetett rám elsőre akkora hatással, mert Carpenter filmjét, vagy annak eredetijét csak később láttam. Mindenesetre a tapintható feszültség, Mulder és Scully első nagyobb egymásnak feszülése kifejezetten izgalmas. Attól még, hogy ősi űrférgek gazdatestként használnak embereket, a mai napig kiráz a hideg. (Laki Péter)

2. évad, 2. rész: A gazda (The Host)

Ami a nyugati közönség számára az 51-es körzet és Roswell, az a keleti blokk számára Csernobil. A genetikai mutáció lehetősége kiváló táptalaj a fantasztikum számára, az X-akták készítői pedig nem haboztak kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket. A gazda „a kevesebb több” elvét követi; nincs tele parttalan vérengzéssel és nem zúdít sok információt a nézőre. „Csak” azt hozza, amit kell. Az FBI éppen lezárta az X-aktákat, Mulder pedig úgy érzi, a szervezetnél partvonalra akarják őt állítani. Ezzel egyidőben kerül elő egy holttest, amely semmilyen rendelleneségnek, semmilyen erőszakos behatásnak nem viseli nyomát. A rendelkezésre álló nyomok egy rendellenesen nagy májmétely a testben, egy furcsa sérülés egy csatornamunkás hátán, illetve egy ismeretlen által Scullyhoz becsúsztatott bulvárlap. Az epizódban minden benne van, ami egy jó X-akták epizódhoz kell: egy ijesztő, mai szemmel is jól megcsinált szörny, a háttérben a szálakat mozgató hatalmasok és a velük küzdő magányos harcos néhány titokzatos segítővel, és a szorongás amiatt, hogy a veszedelem nem múlt el és bárhol lecsaphat a világban. Annak idején különösen hatásos volt az epizód, hiszen 1994-ben Csernobil emléke elevenebb volt, mint ma (most tekintsünk el attól, hogy a sorozat újból behozta a köztudatba). A nukleáris energia alkalmazásának veszélyei és a velük kapcsolatos aggodalmak azonban mind a mai napi velünk vannak és aktuálisak, s ezt az X-akták egy méltán ikonikus epizódban dolgozta fel. (Molnár András)

2. évad 5-6. rész: Duane Barry/Fel a csillagokba (Duane Barry/Acension)

A második évad elején szereplő duplarész és az egyik fő konfliktusa lényegében a sors munkája. A forgatás során éppen első gyermekét váró Gillian Anderson távollétét ugyanis valahogy meg kellett oldani, de kiírni semmiképpen sem akarták a sorozatból. Így inkább úgy döntöttek az írók, hogy elraboltatják.

Duane Barry egykori FBI ügynök, aki azt állítja, elrabolták az idegenek és újra valami szörnyűségre készülnek. Mi tehát a megoldás? Túszul ejt egy rakat embert. A szituáció megoldására Muldert rendelik ki, aki egy túszcsere után szemtől szembe kerül Barryvel. A férfi elárulja, hogy számos kísérletet végeztek rajta az idegenek, és valamiféle nyomkövetőt is a testébe ültettek. Mulder természetesen hisz neki, Scully azonban orvosi vizsgálatokkal bizonyítja, hogy Barry tévképzeteket okozó agysérülésektől szenved. A mesterlövészek leszedik Barryt, aki kórházba kerül, a testéből pedig furcsa implantátumok kerülnek elő. Mivel nem halt meg, van esélye megszökni a kórházból is, majd elrabolja Scullyt, és arra a helyre viszi, ahol először elrabolták az idegenek. Scully holléte ezután sokáig bizonytalan, viszont az első évad végén lezárt X-aktákat Skinner igazgatóhelyettes újra megnyitja.

A duplaepizód szépen illeszkedik a sorozat mitológiájának főszálához, de önálló létezőként is egy pattanásig feszült thrillert kapunk idegenekkel és összeesküvés elméletekkel. Valamint egy eszelős sífelvonós akciójelenettel, ahol David Duchovny kaszkadőr nélkül hajtotta végre a különösen veszélyes mutatványokat. Az előző részben bevezetett, a Cigis Embernek jelentő Krycek ügynök pedig már rögtön bemutatkozása után kimutatja a foga fehérjét. Egy olyan igazi rohadékot ismerhettünk meg személyében, aki még sokáig, aljasabbnál aljasabb módokon tör borsot kedvenc ügynökeink orra alá. (Laki Péter)

3. évad, 8. rész: Nefelejcs (Oubliette)

Kevéssé ismert epizód ez, viszont minden okunk megvan rá, hogy elővegyük és újranézzük. A történet középpontjában egy emberrablás áll: egy megszállott férfi elrabolja a 15 éves Amy Jacobsot és lepukkant erdei kunyhójában, egy kisméretű veremben tartja. Ezzel egy időben egy gyorséttermi dolgozó, Lucy Householder transzba esik és elered az orra vére, ráadásul mint később kiderül, a vér nem kizárólag az övé, hanem az elrabolt Amyé is. Emiatt gyanúsítottként őrizetbe veszik Lucyt is. Csakhamar kiderül, hogy korábban őt is hasonlóképpen elrabolta és bántalmazta a férfi, aki akkor nem került rendőrkézre.

Klasszikus Mulder-Scully ellentétnek lehetünk tanúi a Nefelejcsben: Scully hajlik arra, hogy Lucy keze valóban benne van a bűncselekményben, Mulder pedig megy a maga feje után és a valószínűtlen következések irányába. Ami máig aktuális többletet ad az epizódnak, az az, hogy a traumafeldolgozás nehézsége és a másodlagos viktimizáció problémáira is felhívja a figyelmet: végigkísérjük, ahogyan Lucy újra és újra átéli a vele történteket az Amyvel való mentális összeköttetésen keresztül, ráadásul azt is meg kell tapasztalnia, hogy áldozat helyett tettesként tekintenek rá. Az epizód végkifejlete azért erős, mert azzal szembesíti a nézőt, hogy Lucy cselekedetét talán nem (csak) a segítő szándék és az önzetlenség motiválta, hanem a traumával való együttélés kínzó nehézsége (is). (Molnár András)

3. évad, 19. rész: A pokol váltságdíja (Hell Money)

A pokol váltságdíjában egy noir történetet kapunk, ami a San Franciscó-i kínai negyed alvilágának és elesettjeinek sötét és kizsigerelő, mégis számunkra perverz módon összetartó világába kalauzol bennünket. Nyilvánvaló, hogy az evilági gonosz felvonultatása az, ami miatt sok néző szemében A pokol váltságdíja kilóg abból a mintázatból, ami az X-aktákat jellemzi. Ám az elterjedt vélekedéssel szemben az epizód éppen azért izgalmas, mert kísérletet tesz az X-akták kereteinek meghaladására. És persze a történet önjogon jó, igaz, az átlagnál nyomasztóbb. Mulder és Scully egy szervkereskedő hálózat nyomába ered, amely az „árut” sajátos módon, a lakosság rászorultságát kihasználva szerzi be. A történet tartós erejét az adja, hogy nincs feloldozás: a szegényen élő emberek nem fordulnak el tőlük, az élet jelentősebb változások nélkül megy tovább. Az X-akták sosem ódzkodott attól, hogy fontos és aktuális társadalmi kérdéseket pedzegessen. Az epizód mondanivalója a mai napig aktuális: egyetlen látványos „hőstett” édeskevés ahhoz, hogy egy közösséget, pláne egy nélkülöző közösséget kizökkentsen a mégoly káros beidegződéseiből és elnyomottságából, s a felszabadulás nem vezényszóra történik. (Molnár András)

4. évad, 2. rész: A falka (Home)

Bizonyos értelemben meglepő, hogy ez az epizód olyan rettenetesen megrázta a nézőket. Végtére is olyan kultúrkörről beszélünk, amely legfontosabb szent könyvének egyik szakaszában két lánygyerek más férfi híján a saját leitatott apjától ejteti magát teherbe, hogy anyai kötelességének eleget tegyen. Akárhogy is, A falka az X-akták történetének egyik legfelkavaróbb része; bemutatása idején egyenesen botrányosnak számított. Az epizód önmagában véve horrorisztikus, pusztán a vérfertőzés tabujának feldolgozása miatt. Már ettől is emlékezetes lenne, és természetesen ez volt az az elem, ami sok nézőben kivágta a biztosítékot. Ezt a rendező hatásosan és értő módon is tálalja. Ám ha túllépünk a botrányfaktoron, akkor láthatjuk azt is, hogy sok problémát megpendít. A falka az amerikai kultúrában mélyen gyökerező „hanyatló, belterjes Dél” motívumán alapszik, és tematizálja minden anya – sőt, minden szülő – rettegését a magzati rendellenességektől. Rámutat a gyereknemzés sötét oldalára is: a fajfenntartás ösztöne olyan erős kényszer, amelynek hatására a civilizált életben mélyen belénk ivódott társadalmi tabuk is leomlanak. Továbbá a Peacock család nyakas öntudata és a változással szembeni dacos ellenállása azzal is szembesít, hogy ha az identitásunkat tápláló kultúrát meg akarjuk merevíteni az időben, azzal valójában csak tönkretesszük, kiüresítjük, s az ugyanúgy hanyatlásnak indul és eltorzul, mint a Peacock-vérvonal. Az öncélú sokkolásnál és tabudöntögetésnél több van ebben a részben, és messze nem csak a nosztalgia teszi megtekintésre érdemessé. (Molnár András)

5. évad 12. rész: Rossz vér (Bad Blood)

Az epizód, amiben Mulder és Scully eltérő nézőpontjaiból ismerjük meg egyik ügyük történetét. A keretet az adja, hogy Mulder végez egy pizzafutár sráccal, akiről azt állította, hogy vámpír, miközben csak hegyes műfogai voltak. Mielőtt Skinnernek jelentenék az esetet, a páros megpróbálja egyeztetni a sztoriját. Ami nem megy egyszerűen, mert részleteiben egészen máshogy emlékeznek a történtekre. Scully elmesélésében Mulder különösen irritáló, érzéketlen és túlpörgő, míg Mulder szerint éppen ellenkezőleg. Sőt, szerinte Scully volt túlságosan elutasító és ingerlékeny. A Luke Wilson által alakított Hartwell seriffet is másképpen látják: Mulder elbeszélésében egy kapafogú barom, akiért mégis odavolt Scully. Scully viszont kifejezetten jóképűnek írja le.

Az eltérő nézőpontból mesélt történetben rejlő humorfaktort rendesen ki is használja az epizód, ami az X-akták történetének egyik legviccesebb darabja a harmadik évados Látogatók (Jose Chung’s From Outer Space) mellett. A vámpírok jelentette veszély persze valós. Említésre méltó az a jelenet, ahol Mulder vámpír ismereti tudását felhasználva úgy menekül meg a pizzafutár elől, hogy eldob egy marék szotyit. Amit a vámpírsrác bosszankodva, de kényszeresen megszámolva összeszedeget. Később az ügyhöz visszatérve rejtélyes módon mégsem esik bántódásuk, amikor vámpírokkal körülvéve találják magukat. Szimplán csak felébrednek a kocsijukba. Egy többször újranézhető, kifejezetten szórakoztató rész, ami akár halloween-i maratonok összetevője is lehet. (Laki Péter)

6. évad, 21. rész: Terepbejárás (Field Trip)

Ez az epizód nemcsak eredeti címében, hanem a szó átvitt értelmében is „tripes”. Egy hatalmas, föld alatti, gombaszerű organizmusról szól, amely hallucináció kiváltásával veszi át az uralmat zsákmánya fölött. Hamar összemosódik tévképzet és valóság, az események álomszerűen követik egymást. Mulder és Scully kizárólag a logikára támaszkodhatnak, hogy összerakják, mi történik velük. Egy ilyen rendhagyó gombaféle ötlete önmagában imádnivaló, de ami a Terepbejárást igazán jóvá teszi, az az, ahogyan szembeállítja a valóságot és az illúziót. Szinte végig Mulder és Scully hallucinációiban zajlik a történet, a való világ és a tévképzet határai a néző számára is összemosódnak. Az ügynököknek apró jelekből kell kilogikázniuk, mi történik velük. Ez maga a téma szempontjából is izgalmas, de azért is, mert játszadozik a Mulder-Scully páros jól ismert szereposztásával. A recept ismert: Mulder az, aki nyitott a tudományos konszenzuson kívül eső magyarázatokra, Scully pedig a szkeptikus, aki megmarad a tények talaján. A sorozat már a korai évadokban is többször kiforgatta ezt a leosztást – a 3. évad 11. része, a Jézus sebei (Revelations) ennek szemléletes példája. A Terepbejárás ezt a végletekig feszíti. Sőt, ennél is többet tesz: közös nevezőre hozza a két ügynököt azzal, hogy bemutatja: tulajdonképpen hasonlóbb a látásmódjuk, mint azt gyakran gondoljuk. (Molnár András)

8. évad, 5. rész: Könyörgés (Invocation)

Amikor Mulder/Duchovny kilépett a sorozatból, helyét a Robert Patrick által játszott John Doggett felügyelő vette át. Közmegegyezéses, hogy a Mulder-Scully páros überelhetetlen volt, de ezzel az ajánlóval azért igazságot kell szolgáltatni Doggettnek is, a Könyörgés ugyanis a vele operáló, kései X-akták epizódok egy ritka gyöngyszeme, ami a mai nézőből is hidegrázást vált ki. Az általános iskolás Billynek nyoma vész, és tíz év múlva kerül elő, ám pontosan ugyanakkora gyerekként, mint amikor eltűnt. A családjához visszakerült kisfiú a frászt hozza apjára és különösen bátyjára a viselkedésével. Néma, és megmagyarázhatatlan fenyegetéssel mered testvérére, aki nem is bír megmaradni vele egy szobában, mert veszélyben érzi az életét.

Az epizód középpontjában a „gonosz gyerek” jól ismert horrortoposza áll, azt a készítők hatásosan állították a néző paráztatásának szolgálatába. A rejtély kellően megoldatlan marad ahhoz, hogy a befejezést követően nyugtalanok maradjunk. Ugyan némi misztikus-okkult szál felbukkan a részben, de éppen csak olyan mértékig, hogy színesítse a történetet, és ne kapjunk egy kellemetlenül szájbarágós vagy egyenesen butácska megfejtést holmi közhelyes túlvilági lelkekkel vagy bármilyen más tucatfogással. A Könyörgés egy lidérces epizód a szó legpozitívabb értelmében. (Molnár András)