Brian Azzarello a szuperhős képregényírók egyik világhírű mestere, aki olyan hősökbe lehelt új életet, mint Batman, Superman, Wonder Woman vagy Lex Luthor. A franchise írásról, krimiről, a DC rosszfiúiról és Budapesten játszódó történetéről beszéltünk vele a Budapest Comic Conon.
Először jár Budapesten. Hogy tetszik eddig a város?
Tetszik. Már egy hete itt vagyok. Fel is fedeztem a várost, jártam múzeumokban és megnéztem több emlékművet is. De nem eléggé jártam még be.
Számos hard-boiled krimi vagy noir képregényt – mint a 100 Bullets vagy a Moonshine – írt. Egyes kritikusok a képregények egyik legmegbízhatóbb krimiírójának tartanak. Miért szeret ebben a műfajban alkotni?
Azért érdekes számomra a műfaj, mert az emberek hibáiról szól. Én pedig szeretem az emberi esendőséget, hiszen ez tesz minket azzá, akik vagyunk.
A Budapest Comic Con beszélgetésen említette is, hogy azért szeret újságokban bűnügyi híreket olvasni, mert lát bennük egy olyan kész sztorit, amelynek felfedheti a lehetséges hátterét.
Így igaz. Szerintem a bűnügyi beszámolók sokkal inkább szólnak a bűnesetek megoldásairól. A bűnügyi történetek viszont a bűn elkövetéséről szólnak. Bár évek óta ezt mondogatom, de most is tartom, a szuperhős képregények is krimik. Élénk színekkel megrajzolt zsaruk és rablók párharca. Legalábbis egykor inkább krimik voltak. Most sokkal inkább háborús történetek.
Miért érzi így?
Nos, Pókember ellenségei eredetileg bankrablók voltak, nemde? Ez volt minden, amit akartak: kirabolni a bankot. Most pedig át akarják venni a világ fölötti uralmat. Mikor változott ez meg? Mióta is akarják átvenni ezek az alakok a világuralmat? És ha meg is szerezték, mihez kezdenek vele? Semmi értelme ennek. Persze, némely gonosztevő kontrollmániás, és mellettük vannak olyanok is, akik csak le akarják győzni, vagy meg akarják ölni a hőst. Ez a céljuk. Sokkal jobban kedvelem azokat a rosszfiúkat, akik nem akarnak mást, csak meggazdagodni. Kirabolni a bankot és ennyi.
Pókember, hagyd hogy kirabolhassam a bankot!
Ha már szóba kerültek a gonosztevők: magyarul pont két szuperhős gonoszról szóló képregény jelent meg Öntől – Lex Luthor: Az acélember és a 2008-as Joker. A két képregény közel egymás után jelent meg. Mi motiválta abban, hogy írjon erről a két karakterről?
A Lex Luthor ötlete a rajzolóval, Lee Bermejóval közösen született, miután befejeztük a Batman/Death Blow: After the Fire c. képregényt, ami a DC Wildstorm alkiadónál jelent meg. Egy másik karakteren szerettünk volna dolgozni, egy olyanon, akit mindketten kedvelünk, de nem főkarakter, hanem egy mellékesebb figura. Le is ültünk ebédelni a DC kiadó egyik szerkesztőjével, Ben Robinsonnal, aki terelgetett minket, hogy sokkal magasabbra célokra kellene törekednünk. Például, miért nem foglalkozunk Supermannal? Erre azt mondtam, hogy nem akarok Supermant írni, mert most épp nincs mit mondanom róla. Viszont itt lenne Lex Luthor. A szerkesztő rábólintott. Mentem is rögtön Lee-hez, hogy mi lenne, ha elmesélnénk egy Superman történetet Lex Luthor szemszögéből?
A történet siker lett, viszont Lee-vel a közös munka során összevesztünk egy kicsit. Emiatt úgy döntöttünk, nem dolgozunk többet együtt a barátságunkra való tekintettel, mert az fontosabb mindkettőnknek a munkánál. Ezt követően egyedül találkoztam a DC szerkesztővel, akivel Lexről beszéltünk. Szerinte nagyon jó volt a Lex, és kérdezte, nem-e szeretnénk mindegyik Igazság Ligája gonosszal egy hasonló képregényt csinálni. Nem mentem bele, mert nem volt mit mondanom se Gepárdról se Sinistróról vagy a többiekről. Áttértünk Batmanre, és így került képbe Joker. Ekkortájt (2008 környéke – a szerk.) ő egy antihős volt, nagyon hasonló módon, ahogyan a mostani történetekben megjelenik. Viszont nagyon is túl volt használva, és emiatt egyáltalán nem hatott ijesztőnek, sem pedig gonosztevőnek. Ezért gondoltam azt, hogy akkor legyen Joker. Állítsuk fel újra az ő őrületében megjelenő gonoszságot. Tegyük újra félelmetessé az emberek számára.
Ezt követően ismét leültem egy vacsorával egybekötött beszélgetésre Lee-vel, hogy kibeszéljük az ötletet. Annak ellenére, hogy nem akartunk együtt dolgozni, a vacsora végére mégiscsak megvolt a teljes történet. És végül újra együtt dolgoztunk.
Szerintem a szerkesztőnek végig ez volt a terve.
Számos DC karakterhez írt történetet – Batman, Hellblazer, Joker és Wonder Woman -, akiknek hosszú, több évtizedes képregényes előzménye van. Hogyan kezd neki egy adott szereplő történetének?
Először is kell, hogy legyen mondanivalóm a karakterről. Valami új, amit elmondhatok. Ilyen helyzet volt például, amikor Jim Lee-vel dolgoztunk egy Superman történeten (Superman: A holnapért – a szerk). Felhívott, hogy Supermant szeretne csinálni és azt akarja, hogy én írjam meg. Először nem volt hozzá ötletem, de egy hónapnyi gondolkodás után megvolt, mit mondanék róla. Szóval kell valami mondanivaló az adott karakterrel, mert kell egy ok, amiért létezhet az a történet. Nem szeretnék olyasmit újra elmesélni, amit más már elmondott, ami sajnos elég gyakran megtörténik a képregények esetében. Kell egy teljesen más megközelítés – így kezdek neki az írásnak.
A szuperhős történetek mellett számos saját, önálló sztorit is írt – mint például a már említett 100 Bullets vagy a Faithless. Miben más Önnek ezeket írni a franchise-os történeteihez képest?
Az a jó bennük, hogy az alkotótársaimmal – legyen akár Eduardo Risso (100 Bullets) vagy Maria Llovet (Faithless) – azt csinálhatunk, amit akarunk. A karaktereket mi birtokoljuk, akiknek ha menniük kell vagy meg kell halniuk, akkor szabadon kiírhatjuk őket. Ezzel szemben például a DC-nél mondjuk Robint nem ölhetem meg, vagy ha mégis, nem maradhat úgy sokáig.
Íróként számos alkotóval dolgozott együtt – Risso, Jeff Lemire, Cliff Chiang és még sorolhatnánk. Van még olyan alkotó, akivel még nem volt lehetősége, de szívesen dolgozna vele együtt?
Számos alkotóval beszélgettem munka céljából, de igazából nem tudom, mennyi történet van még bennem. (nevet) Eduardóval jelenleg dolgozunk egy projekten, de abban is biztos vagyok, hogy Lee-vel is fogunk még közös munkáról beszélni. De inkább úgy érzem, már csak limitált számú történet van bennem. És azt is, hogy végeztem a szuperhősökkel. Egy, talán egy saját sztori van még bennem.
Az RTL-nek nyilatkozta a conon, hogy éppen egy Budapesten játszódó történeten dolgozik.
Igen, így igaz. Hogy milyen gyorsan terjednek a hírek! Mellesleg egy krimi lesz.
Miért éppen Budapestet választotta a sztori helyszínéül?
A magyar rajzoló miatt. A con hetén tárgyaltunk itt a képregényt kiadó francia kiadóval. Ez azután volt, hogy körbejártam a budapesti utcákat. Úgy gondoltam, a rajzolónak egyszerűbb lesz a helyi helyszín. A képregény maga egy “mint hal a vízből”-szerű sztori lesz (olyan történettípus, ahol a főhős kikerül megszokott környezetéből, és valami újba kényszerítik – a szerk.). Adta magát, mert egy olyan városról írok, amiről nem sokat tudok, viszont az alkotótársam nagyon is jól ismer. Emellett ez egy jó ok arra, hogy visszajöjjek és egy hétnél több időt töltsek itt.
Reméljük, hamarosan olvashatjuk!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
