Könyv

Lassan hömpölyög a Mississippi, a Termination Shock cselekménye pedig még annál is lassabban

Neal Stephenson új regénye, a Termination Shock: Az összeomlás kora a klímaváltozással szembeni fellépés politikai-diplomáciai kalandregénye kíván lenni, az eredmény azonban felemás. A könyvön félreérthetetlenül érződik, hogy rendkívül masszív háttérismeret sorakozik mögötte, az alapos kutatómunka mellett azonban mintha a szerzőnek nem maradt volna kapacitása a figyelmet fenntartó cselekmény és szereplők alkalmazására.

A klímaváltozás egyre kevésbé tréfa, sőt, már folyamatban van. A tengerek, óceánok vízszintjének emelkedése nem holmi távoli rémkép, hanem húsba vágó valóság. Az emberiség mégis mintha megrekedt volna a tespedt töketlenkedés bénító kábulatában. Egyszer csak egy csodabogár texasi olajmágnás előrukkol egy életképesnek tűnő mentőötlettel egy szigorúan titkos, mindössze maroknyi állami és diplomáciai szereplővel megtartott demonstráció során. A bemutatót követően emberünk nem sokat szarakodik, azon nyomban beüzemeli gigászi rakétarendszerét – „A Világ Legnagyobb Mordályát” –, majd csakhamar kezdetét veszi a diplomáciai és titkosszolgálati felbolydulás, amit cseppet sem meglepő módon von maga után egy efféle globális súlyú, az egész bolygó klímáját befolyásoló kezdeményezés.

Filippo Monteforte (Daily Beast)

Nagyjából így foglalható össze a Termination Shock alaphelyzete. Neal Stephenson a közeli jövőre vonatkozó gondolatkísérletet oszt meg olvasóival hozzávetőleg 680 oldal terjedelemben arról, hogyan alakulhat az emberiség sorsa az előtte álló kihívások árnyékában. Ez a közeli jövő nincs pontosabban meghatározva, de az olyan események, mint a koronavírus-járvány, Trump és a QAnon ámokfutása vagy a Hasogdzsi-gyilkosság eleven történelmi emlékként jelennek meg. A szöveg utal egy Covid-27 járványra, ezért a cselekmény vélhetően a 2030-as éveknél nem későbbre tehető, de az is elképzelhető, hogy a 2020-as évtized utolsó éveiben veszi kezdetét. A Termination Shock a klímaváltozással való szembeszállásról szól, de elsősorban nem a téma természettudományos oldalát helyezi középpontba, hanem a politikait, és az olvasó figyelemmel kísérheti, hogyan lavíroznak a főhősök az egymást keresztező nagyhatalmi érdekek között. Mert Stephenson nem hagy illúziót – nem mintha az élet hagyna –:

a klímaváltozás nem az inváziós földönkívüli-sereg A függetlenség napjából,

nem az a közös ellenség, amelynek fenyegetése egy oldalra állítja a teljes az emberiséget és felszámolja torzsalkodásaikat.

Térkép e táj – és e regény is

Stephenson, ahogy azt a Termination Shock 2021 júniusára dátumozott köszönetnyilvánításában belengette, a könyvhöz felhasznált olvasmányairól közzétett egy bibliográfiát a honlapján. Teljesen adekvát ez a lépés a részéről, mert az elképzelés, miszerint a szerző a nyakunkba zúdít egy szekérderéknyi háttérirodalmat a regénye mellett, nagyon is passzol ehhez a könyvhöz.

A Termination Shock alapvetően politikai regény, írói koncepciója az, hogy a kisszámú középpontba állított szereplő történetén keresztül figyelemmel kísérhetjük a bolygó és az emberiség egészének sorsát meghatározó eseményeket. Viszont ahhoz, hogy ez a koncepció működőképes legyen, szükség lenne érdekes karakterekre. Azok pedig hiányoznak. Szándékosan használom az „érdekes” szót, nem pedig a „hihető”-t. Hőseink többnyire közjogi méltóságok, tanácsadók, hivatalnokok, titkosszolgák, akiknek természetes közege a diplomácia szövevénye. Ezzel együtt a karakterek sokkal inkább szerepek, mint hús-vér emberek. Készséggel elhiszem, hogy egy királynő, egy milliárdos, egy miniszterelnök a regényben bemutatott módon viselkednek a feladataik ellátása során, de ábrázolásuk ezzel ki is merül. A karakterek túl következetesen a szerepeik szerint járnak el, és jóformán semmi személyes vonásuk nincs, ami pedig van, az laposnak, élettelennek hat.

Image by pikisuperstar on Freepik

Ez a karakterábrázolás nem feltétlenül rossz, és nem is életszerűtlen. Egy közepesen jól működő világban eléggé reális, hogy a közéleti szereplők döntéseik során tiszteletben tartják a feladataikból a protokollokból adódó korlátokat. Ennek számos példáját kínálja a Termination Shock, például nem győzi az olvasó tudtára adni, hogy Hollandia uralkodója egy szimbolikus szereplő az alkotmányos monarchia komplex hatalommegosztási rendszerében. Könnyen lehet, hogy sok olvasó nem talál kivetnivalót abban, hogy egy olyan súlyú probléma megoldásának fiktív forgatókönyvében, mint a klímaváltozás, nem az emberi szeszélyek kapnak vezető szerepet. Az viszont biztos, hogy a Termination Shock nem a karaktereitől lesz izgalmas.

És mástól sem nagyon.

A regény fejezetcímeit elenyésző számú kivételtől eltekintve az adott események helyszínei alkotják, és az olvasó számára nagyobb izgalmat jelent fogni egy világtérképet és az egyes címek kitűzésével vizualizálni a Termination Shock térbeli spektrumát, mint végigkínlódni a hosszú, vánszorgó leírásokat, amelyek néha indokolatlanul terjengősek. Stephenson egyfajta Thuküdidészbe oltott Jókaiként jelenik meg előttünk, a jövő történetírójaként, száraz, rágós stílussal. Emellett egyetlen potenciális konfliktusforrásnak sincs tétje, a regény nem váltja be a hozzájuk kapcsolódó várakozásokat. Az események eseménytelenül öltődnek egymásba, nincs olyan fordulat, amire az olvasó felkapná a fejét, hogy „hoppá, ezt nem láttam jönni”, nincs, amitől felserkenne a figyelme, hogy „na, ebből mi kerekedik”. Szemléletes példája ennek a már a fülszövegben is beharangozott kínai titkosszolgálat szerepe, pontosabban annak hiánya. Egy ilyen felütés mellett az olvasó arra számítana, hogy a világ egyik fő nagyhatalmának titkosszolgálata a cselekmény egyik legfőbb alakítója lesz. Ehhez képest konkrétan semmi nem történik azon kívül, hogy egy kínai ügynök időnként felbukkan és beszélget az egyik szereplővel, aki talán valamiféle összekötő kapocs, esetleg kettős ügynök, de igazából erről sem kapunk információt, csak lezajlik egy-egy érdektelen párbeszéd, aztán minden megy tovább a maga medrében. És a könyv sok ilyen adalékot tartalmaz.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

A királynőt megdugni nem kell félnetek jó lesz

Stephenson igen alaposan körülírja karaktereit, nem ódzkodva a pikáns részletektől sem, így mindannyiunk szerencséjére gondot fordít a királynő afférjaira is.

A Termination Shock egyik főszereplője Frederika Mathilde Louisa Saskia, egyeseknek Ő Királyi Felsége, másoknak Saskia, de mindenkinek Hollandia királynője. A könyv azzal indít, hogy Saskia és szűk kísérete kényszerleszállást hajt végre, mialatt az olajmágnás T. R. Schmidthez tartanak. Ami azt illeti, a regény kezdése meglehetősen ígéretes és érdekfeszítően vezeti be az olvasót a történések idején fennálló állapotokba. Texasban elvadult, az emberre is veszélyes vaddisznók garázdálkodnak és rengeteg kárt okoznak, közben a lassan emelkedő tengerszint az állam belsejébe űzi a tűzhangyákat, amelyek nemcsak kellemetlen csípésűek, de tönkre is teszik az elektromos légkondiberendezéseket, „relémenekültek” egész hullámát generálva az államban. A kényszerleszállás során mutatkozik be Rufus, a komancs ősökkel bíró, kicsit Krokodil Dundee-benyomást keltő vaddisznóvadász, aki megmenti a csapatot néhány illetéktelenkedő vadállattól. A regény ezen a ponton már-már kalandregényt sejtet.

Ebből a várakozásból hamar felocsúdunk.

De szerencsére a szerzőnek gondja van arra, hogy miközben figyelemmel kísérjük Frederika királynő forgolódását a nagy klímaváltoztatási projekt többi résztvevője között, a szexuális élete sem marad ápolatlan. A Termination Shock első harmadának egyik jelentős cselekményszála az, hogy az egyedülálló, középkorú Saskia, lánya, Charlotte hercegnő unszolására, bezsákol-e egy kósza kufircot a vele dolgozó férfiakkal – vagy nőkkel. Első ránézésre úgy tűnhet, a kritika ellentmond önmagának, hiszen az előbb épp azt hiányoltam, hogy nincs személyisége a szereplőknek, itt pedig egy nagyon elemi, nagyon emberi vonást tesz hozzá a szerző Saskia karakteréhez, de ne legyenek illúzióink, mindez nem változtat a jellemének sterilitásán. Ez ugyanúgy igaz a többi szereplőre is: mindannyiuknak megvan a maga háttértörténete, Stephenson nem hagy elvarratlan szálat (e téren semmiképp), és ezek szervesen illeszkednek az egyes szereplők nemzeti és egyéb hovatartozásához, de nem teszik átélhetővé őket.

És bár a Termination Shock ki-kikacsingat a királynő szexuális élete felé, meg kell jegyezni, hogy ez nem megy a személyisége rovására és nem eredményezi a női karakter tárgyiasítását vagy sztereotipizálását. A mai diverzitási tesztek és aránykövetelmények hálójában, a sensitivity readerök korában mindig ott a botlás lehetősége, de talán megállapítható:

Stephenson gondot fordít a sokszínűségre és a kulturális hitelességre.

Ez részben abból kifolyólag is kézenfekvő, hogy egy nemzetközi kapcsolatrendszerbe helyezett történetet írt, de ezen túlmenően is hihetően és sarkításoktól mentesen jelennek meg a különböző származású és tulajdonságú karakterek.

Háttértudás: kimaxolva

Ezen a ponton szükséges ráfordulni arra a vonásra, amibe ténylegesen nehéz belekötni, és ami lehet, hogy sok olvasó számára elviszi a hátán a regényt. Ez pedig a Termination Shockba belesűrített hatalmas információbőség. Meglehet, a XXI. század ingergazdagságában nem ugyanaz elolvasni egy közel 700 oldalas regényt, mint száz vagy kétszáz évvel korábban. Az is lehet, hogy az olvasó hangulatától függ, mennyire tud befogadni és értékelni egy ilyen masszív és kissé száraz írást. Viszont bizonyos szempontból mindenképpen kalapemelést érdemel az a gazdag és sokrétű háttér, amit Stephenson felvázol.

Ez az alaposság az egyes karakterekre és az átfogó cselekményre egyaránt kiterjed.

Részletes betekintést kapunk a távol-keleti felmenőkkel bíró holland királyi tanácsadó őseinek többgenerációs háborús tapasztalataiba, az emelkedő tengerszint Texas belső migrációjára gyakorolt hatásába, az indiai-kínai határ, az ún. „tényleges ellenőrzés vonala” történetéről és helyzetéről, a komancs indiánok harcairól és hírnevéről és egyáltalán arról, mi is tesz valaki komanccsá, a holland alkotmányos monarchiáról – tényleg mindenről. Tulajdonképpen az sem lepne meg, ha a könyvben bemutatott kénes megoldás is tényleg úgy működne, ahogy a szerző leírta. Stephenson majdhogynem nagyobb gondot fordít a tájékozott ember számára potenciálisan ismerős körülmények aprólékos kidolgozására, mint akár egy tolkieni alaposságú fantasyszerző a teljes mértékben kitalált világ bemutatására. Olykor meg kell küzdeni a befogadással, de ez a részletgazdagság, ami bizonyos szempontból a történetbe való belemerülést is segíti, bámulatos.

Verdikt

Neal Stephenson nem aprózta el. A Termination Shock egy puszta méreténél fogva tekintélyparancsoló alkotás, ami a látványából fakadó várakozásoknak megfelelően roppant tényanyaggal megtámogatva járja körbe témáját, a klímaváltozás visszafordításával járó politikai érdekellentétek megjelenését. Ehhez az alapossághoz azonban nem társul fordulatos, az olvasói figyelmet 680 oldalon keresztül fenntartó cselekmény vagy plasztikus karakterek. Olvasói preferenciától függ, ki melyik szempontot tartja jelentősebbnek, viszont a Termination Shock épp emiatt azoknak ajánlható igazán, akik örömmel spekulálnak azon, hogy a mai felfoghatatlanul komplex világban milyen bonyodalmakkal járna az emberiség egészét fenyegető klímaváltozás instant kezelése.

7 /10 relémenekült raptor

Termination Shock: Az összeomlás kora

Termination Shock

Szerző: Neal Stephenson
Műfaj: sci-fi
Kiadás: Fumax kiadó, 2022
Fordító: Varró Attila
Oldalszám: 688

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

Gimiben nagyon szívesen olvastam volna fantasyt, de nem volt bátorságom a többiektől kölcsönkérni a könyveket, mert élősködésnek éreztem. Egy Stephen King-olvasói előéletet követően Lovecraft-kedvelőként keveredtem igazán az SFF-világba és találtam önmagamra. Azóta volt egy horror témájú könyves blogom Zothique címmel, fordítgattam ide-oda, olykor podcastekben rontottam a levegőt meg az átlag IQ-t, és a Magyar H. P. Lovecraft Társaság büszke tagja vagyok. Jobbára a horrort kedvelem, méghozzá olvasni, de szeretem a sci-fit is. Állandó életcélom koherensen lezárni a hosszú, kanyargós mondataimat. Szenvedélyes Blood- és lelkes Doom-játékos vagyok. A zenei ízlésem vállalhatatlanul rétegszerű, de én eleve az emberiség egy vállalhatatlan rétege vagyok.