László Márk rajzolónak (a vele készített interjúnkat itt olvashatjátok) hála Hellboy Prága helyett Budapest utcáin csapdossa rá különböző entitásokra a dimenzionális átjárók kapuit, mi magyarok pedig gazdagabbak lettünk egy sötét szíveket melengető villámlátogatással szocreál fantáziamúltunkba.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A harmincat épphogy felülről taposó Márk ugyan már kamaszkorában megismerte Mike Mignola Hellboy-atyaúristen munkásságát, de nem vált belőle instant rajongó. Az évek során azonban pályájuk lassan összefonódott, aminek első, tétova termése a Multiversity Comics által szervezett 20 Years of Hellboy (A Pokolfajzat 20 éve) rajzverseny döntőjében szökkent szárba. Márk harmadik helyét maga Mignola zsűrizte, hogy aztán kapcsolatuk a Facebookon mélyüljön el, ahol utóbbi kimondottan aktívan építi virtuális perszónáját. A privát- és nyilvános üzenetváltások vége az lett, hogy László Márk rajzai kikötöttek a sorozat szerkesztőjénél, majd a következő Hellboy: Winter Specialben: ez lett a Szívesség a fösvénynek(itthon először a Hellboy: Makomában jelent meg). Szép nők és Prága helyett így a Csemege-bolthálózat neonreklámjának fényét elnyelő, Szentendrére hajazó girbegurba pesti utcákat kaptunk. Na meg Lajost.
Lajos afféle sokadik generációs, idős entellektüel abból a típusból, akit a Klubrádióba hívnának szakérteni, ha nem az ezoterikus jelenések lennének a szakterülete, hanem mondjuk az oktatáspolitika. De mivel élete főműve Pest kísértetként vándorló negyede, a vörös patás, meg egy (feltehetőleg) pálinkával idegeit nyugtató fiatalember egy alagsori kocsmából indulva ennek felkutatására indul, hogy levegyék az átkot a (most már biztos, hogy) pálinkázóról. A rajzok részletgazdagsága önmagában beszippantja az olvasót, ha meg ezt megfejeljük némi egészséges patriotizmussal, legszívesebben a szívünkhöz szorítanánk a füzetet – ahhoz a ponthoz, ahol évente egyszer a kokárda szokott fityegni. Már amikor nem felejtem a fiókban. Dave Stewart rezidens Hellboy-színező kiváló ráérzéssel emeli ki hősünk vörösét a szürkésbarna szocreál lepukkantságból, eközben külön karaktert adva egyes alhelyszíneknek.
Nagyon kifinomult tíz oldalt kapunk a Szívesség a fösvénynek történetéből, de sajnos csak ennyit, aztán huss, vége is.
Még jó, hogy a Hellboy Budapesten a két évvel később született Az idő egy folyót is tartalmazza, ezúttal Lajossal a fókuszban, ismét Dave Stewart színeivel. E második felvonás java az 1938-as pesti árvíz idején játszódik, és egy pillanatra ugyan feltűnik benne egy csábos sellő, de ne aggódjunk, hamarosan vízi förtelemmé változik, utat engedve az igazi lokálfolklór sztárvendégnek, akinek kilétét egyelőre fedje balladai homály.
HIRDETÉS
A folyomány Lajos sorsának fonalát fűzi tovább időutazással, retró telefonfülkével, kocka-Ladával, az elsőhöz képest dupla akkora terjedelemben, ám valahogy mégis hiányérzettel zártam a dupla kalandot, annyira egyedi és jópofa lett az összkép. Merthogy oké, Márk vázlatai és jegyzetei ígérnek még néhány oldalnyi elvarrást-lezárást a végére, mégis azt kívántam, bárcsak maradna még Hellboy, és szállna szembe mondjuk a fantomtatárok szellemseregével, vagy az éjszaka vámpírként portyázó politikai elittel. Ha a készítők közül bárki olvassa ezeket a sorokat, szabad kezet kap az előbbi ötletek felhasználásához.
A jó hír az, hogy van esély a Pokolfajzat budapesti mikrouniverzumának kiterjesztésére, ilyen minőségben pedig bátran jelentem ki, hogy igény is volna rá.
