HIRDETÉS

HIRDETÉS

Film

Grimcutty kritika: “Bármi más hasznosabbat is csinálhattam volna” – elképzelt interjú szerzőnkkel

A halloweeni időszak környékén a streamszolgáltatók is igyekeznek meglovagolni a várhatóan megnövekvő horrorfogyasztási igényeket. A dömping egy részét pedig megpróbálják sajátgyártású kontenttel kielégíteni. A Hulu az új Hellraiser mellett a Grimcutty című horrorral vetette bele magát az időszakba, ami nálunk a Disney+-on is elérhetővé vált. A film iránt érdeklődő szerzőnk pedig meg is nézte azt, a kritika sorsáról azonban egyelőre keveset tudni. Megkérdeztük, hogy egyáltalán mire számított a filmmel kapcsolatban, és hogy végül megírja-e a kritikát.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Kezdjük talán az elején. Miért?

Mit miért?

Miért gondoltad, hogy ebből valami értékelhető is kisülhet és elvállaltad a kritikaírást?

HIRDETÉS

Nézd, én tényleg szeretem a horrorokat. Régebben is minden szirszart megnéztem, és még a leggagyibbakban is találtam valami értékelhetőt. Vagy egy jól eltalált szörnyet, egy jó témafelvetést, hangulatot, kreatív trancsírozást, bármit. 

És a Grimcuttyban?

Meg fogsz lepődni, de ebben is.

Mégpedig?

A témafelvetés itt is kifejezetten érdekesnek tűnt.

De hát láttunk már ilyesmit, nem? Példának okáért ott van a Slenderman. Azért az sem lett valami fényes.

Igazad van, de szerintem ebben a témában még mindig lenne potenciál. Pláne azért, mert ahogy te is utaltál rá, elég kevés kifejezetten jó cucc született eddig mémek, internetes jelenségek horrorfilmes interpretációjából. Ebben pedig ugyanúgy ott lenne a pár évvel ezelőtti Momo jelenség is, mint a Slenderman szülőhelyének számító Creepypasták, meg az influenszerlét és a TikTok sajátos világa is. Oké, biztosan akad pár korrekt példa azért, majd később megpróbálok felidézni néhányat. 

Szerinted mégis miről akart szólni ez a film? Az internet rossz, és tönkretesz?

Ha megnézed, már az első pár percből nyilvánvalóvá válik, hogy egy újra és újra felbukkanó, napjaink egyik aktuális és nem is teljesen alaptalan morális pánikjára irányítja a figyelmet. A megnövekedett képernyőidő, az egyre romló odafigyelési képesség, vagy az idiótábbnál idiótább, ön- és közveszélyes kihívásokban ténylegesen van egy valós veszély. Ezek pedig érdekes családon belüli dinamikákhoz is vezethetnek. Amikor a szülők korlátozásokkal élnek, ez természetes ellenállást vált ki a szórakozási formáitól megfosztott fiatalságban, ami gyakran konfliktushoz vezethet. Nem mellesleg pedig kicsit odaszúr az ún. helikopter szülőknek, akik folyamatosan a gyerekük feje felett köröznek, és kontrolmániás módon irányítani akarják minden lépésüket. Még egészen nagy, önállósodó korukban is.

Miért, szerinted feleslegesek a hasonló szabályok? Nincs felelőssége a szülőnek abban, hogy mivel tölti az idejét a gyereke? Ha nem figyelnek oda rájuk, és elhanyagolják őket, könnyen belecsúszhatnak komoly problémákba is.

Ez így igaz, és egyet is értek azzal, hogy kellenek határok, de még inkább párbeszédre lenne szükség. A túlféltésből eredő szigorú korlátozásoknak azonban megvan az a veszélye is, hogy csak ront a szülő-gyerek kapcsolaton. Vagy esetleg olyan digitális kompetenciákban szenved majd hátrányt a gyerek, amik manapság alapvetőnek számítanak. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek, ha nagyon akarja, úgy is megkerüli valahogy a korlátozásokat, és a kíváncsisága, tartaloméhsége ténylegesen elviheti veszélyes irányokba. Mint egy ördögi kör, ugye? Megtiltunk valamit, “csakazértis” alapon mégis kipróbálja a lurkó, véletlenül megtörténik a baj, és jöhet az “ugyemegmondtam?” mantra, aztán meg szigorúbbak lesznek a korlátozások.

Jó, lehet, hogy leegyszerűsített lesz a példa, de elképzelhető, hogy bizonyítási vágyból még inkább bele fog menni sérülésveszélyes kihívásokba a gyerek. Vagy a megfelelő netikett hiányában, brahiból kifejezetten alpári módon nyilvánul meg. Esetleg ha a szülőkkel nem beszélget, majd a neten fog idegenekkel. Ezekben azért rejtőzik veszélypotenciál. Azt hiszem, valami hasonló gondolatfolyam manifesztálódik a címadó szörnyikében, Grimcuttyban is.

Kicsit elkalandoztunk, de akkor most térjünk vissza a konkrét filmhez is. Ezek, amikről most beszélgettünk valóban benne vannak a filmben?

Szerintem elég nyilvánvaló módon. Az más kérdés, hogyan van tálalva az egész.

És hogyan?

Ó jajj, érzem kialakulni a PTSD-met. Hol is kezdjem?

Mondjuk az elején.

Igen, ez egy egészen problematikus része a filmnek.

Mármint?

Mármint az eleje. Lényegében, ahogy korábban is mondtam, az első percektől kezdve nyilvánvalóvá teszi, miről is szól.

De ez miért baj?

Alapvetően nyilván nem lenne vele baj, de a Grimcutty iszonyatosan ritmustalan és feszültségmentes módon nyilvánul meg. Már az első húsz percben megismered az alapkonfliktust, sokat beszélnek a szörnyről. Rettentő sokat. Majd megmutatják, hogyan működik a szörny és teljes valójában magát a szörnyet, nem is egyszer. Ezzel pedig mindenféle feszültség, izgalom, vagy félelemfaktor sikítva rohan ki a film többi részéből. Igazából nem építkezik jól a megfelelő hatás eléréséhez. Mindenesetre egy dramaturgiailag eléggé széteső filmről van szó. Ezt figyelembe véve talán még fájóbb, hogy több mint másfél órás, és még ezt is alig tudják megtölteni tartalommal. Az internet drogallegóriája mondjuk a kevés jópofa részek egyike, még ha kissé kopottas is.

Nincsenek a továbbiakban érdekes csavarok, vagy olyan elemek, amik miatt mégis egy korrekt rémfilm születik?

Ne hülyéskedj, dehogy van. Persze ott az a rész, amikor visszatér az expozícióban látott anyuka, de már az elején annyira egyértelmű, hogy mi a szerepe a nagy egészben, hogy minden meglepetésélménytől megfosztja a nézőt. Másfelől pedig iszonyúan szájbarágós és erőlködős is a film. Ugyanakkor semmi relevánsat nem fogalmaz meg a témájáról, helyette mintha el is bagatellizálná az egészet. Egy slasherben fontos a gyilok minősége és kreativitása is. Hát a Grimcutty ebben sem jeleskedik. Lényegében kapunk egy lassan ironikus módon önjogán is mémmé váló, darabosan mozgó, késsel felszerelt Grut. A pofázmánya azért valóban elég para. Kicsit vicces, na, és nem a jó értelemben.

Nem lehet, hogy pont ez a célja? Nem egyfajta paródia ez?

Én is gondoltam erre, de ahhoz sajnos kevés valóban működő szatirikus megnyilvánulást tartogat. A szülők eltúlzott reakciói az apa színészi játékával együtt, vagy az elrontott, rosszul időzített és így akarva-akaratlanul röhejessé váló jump scare-ek lehetnének ilyenek. Meg a végén van egy vicces kergetőzés jelenet, de szerintem ez sem akart humoros lenni. Egyszerűen csak lagymatag és végig azon gondolkodsz, hogy 2022-ben hogy lehet egy ilyen mindenmentes végső akciót kreálni egy horrorfilmhez? Meg akkor ott van a film megoldásának számító röhejes és rossz üzenettel bíró húzás is, amikor…

Spoiler?

Igen, az lenne, bocsánat. Szóval szerintem minden, amiről eddig beszéltünk, csak simán a forgatókönyv és a rendezés számlájára írható gyengeségek. Mint ahogy a látványvilág is furcsa amatőrfilmes hangulatot áraszt, néhol ilyen dokumentumfilmes újból eljátszásokat  (reenactmenteket) idéző megoldásokkal. Az operatőri munka is sok esetben rottyon van, és nem tudom, milyen kamerákkal vagy beállítással forgatták, de végig egy nagyon erős low budget érzetet kelt a látvány. Ami manapság még egy streamre szánt, olcsó filmnél is necces. 

Ajánlanád azért valakinek?

Nem, inkább nem. Annyi jobb film van ennél szerte a stream világában, hogy inkább nem. Igazából bármi hasznosabbat is csinálhattam volna a megnézése helyett. Esetleg azoknak a militáns horrorfanoknak ajánlanám, akik kíváncsiak arra, hogy egy alapvetően érdekes és aktuális témát hogyan lehet feldolgozni és elbaltázni a Valami követből és a The Babadookból kölcsönvett hatásmechanizmusokkal. A végeredmény persze még a Slendermannél is slendriánabb.

Azért ugye Raptortrágya-díjat nem érdemelne?

Ha nagyon szigorú és szőrösszívű akarnék lenni, akár még az is lehet. De a témájában azért van némi érdekesség. Meg hát minek mentem oda, ugye.

És végül mi lesz a kritikával? Megírod, vagy beolvasztod valamibe? Esetleg elveted?

Egyelőre még nem tudom. Gondolkozom a megoldáson.

3 /10 gonosz mémraptor

Grimcutty

horror
Játékidő: 101 perc
Premier: 2022. 10. 10.
Rendező: John Ross
Csatorna: Disney+

editor
Már általánosban írtam könyvekről a suliújságba, majd 2009-től egy online magazinba filmekről. A sci-fi/horror/szuperhős vonal mellett kifejezetten vonzanak a trash és peremtartalmak. Meg a metál!