Marvel's Spider-Man PC teszt a Roboraptoron
Game

Marvel’s Spider-Man – Pókember ugyanolyan jól mászik a PC-ken is

A Marvel’s Spider-Man 2018-as, PlayStation exkluzív megjelenése, majd a 2020-as PS5 kedvéért felújított újrakiadása után a Sony úgy döntött (nagyon helyesen), hogy a játékot elérhetővé teszi az asztali számítógép játékosai számára is. Így 2022 augusztusától már a PC gaming mellett lándzsát törők is levethetik Pókemberként magukat az Empire State Buildingről, és elseggelhetnek pár szimpla, meg pár szuperbűnözőt. És még csak „Paks2-számítógép” sem kell hozzá! A Marvel’s Spider-Man PC-n is ugyanolyan bombasztikus, mint konzolon. Többedik végigjátszás után is, számomra még mindig ez a legjobb adaptációja a karakternek. Teszt.

Konzolszerető, de tős s gyökeres PC játékosként csak üdvözölni tudom Sony új piaci stratégiáját, aminek köszönhetően olyan konzolexklúzív címek látogatnak el a személyi számítógépekre, mint a Horizon: Zero Dawn, Days Gone, God of War (ennek a simogatásával még tartozom a raptor olvasóinak), és a jövőben érkező The Last of Us part 1. A Sonynak amúgy is legendás a renoméja a sztori-orientált „blockbuster” játékok terén jól megérdemelten. Ezek a játékok valóban igazi finomságok azoknak, akik odavannak az átgondolt, mozifilmekkel versenyző, narratívával rendelkező játékokért, jómagam pedig pont az ilyen címek miatt örül annak a legjobban, hogy a gaming a hobbija. Éppen ezért voltam a plafonon az örömtől akkor, amikor először láttam kedvcsinálót a Marvel’s Spider-Man-ről még jó pár évvel ezelőtt. Végre egy játék, amit egy olyan kiadó készíttetett, ami azért ad magára. Végre kapunk egy igazi Pókember játékot, ami nem csupán follow uppolja az éppen aktuális Pókember mozifilmet, hanem egyedi, saját, ugyanakkor az alapműhöz minden ízében történetet tálal, és kicsit komolyabban vehető, akár emberibb. Több annál, minthogy a falon mászunk, hálózunk és rosszfiúkat rugdosunk, és elnagyolt módon végigvezet a Falmászó legnagyobb ellenségein. A reményeim bejöttek, a játék az első végigjátszás alatt nagyszerű élmény lett, a történeten pedig látszott, hogy a játékot fejlesztő csapat, az Insomniac Games pókfej rajongó. A Marvel’s Spider-Man a gyökereihez hű maradt, sőt, számomra szerethetőbb is volt, mint az addig megjelent filmek a Tom Holland-féle iterációval bezárólag. Hasonlóan reagáltak rajongói és a játékkal játszók is. A Marvel’s Spider-Man szintén hatalmas siker lett, ami csak tovább növelte a Sony videójátékos diviziójának presztízsét.

A presztízs játékokat pedig szokása a vállalatnak kiadni az újabb generációra is, így születhetett most harmadszor újjá a Last of Us is, és így készült el 2020-ban a Marvel’s Spider-Man Remastered verzió PS5-re is. Vizuálisan felturbózva, és egy szörnyű karaktermodell váltásra, de ezzel kapcsolatban egy kicsit később fogok panaszkodni.
Ebben az időszakban váltott a már említett stratégiára a Sony is. A Remaster megjelenésének évében már kiadta a Horizon Zero Dawnt PC-re, és azok a pletykák is egyre valóságosabbnak tűntek, amik arról dumáltak, hogy a PS exkluzívok bizony megtalálják az útjukat az egér-billentyűsök világába. Nem kellett zseniális gazdasági stratégának lenni ahhoz, hogy a hype-ja és a magas kritikai-játékosi értékelései alapján edukált tippünk legyen arra, hogy Marvel’s Spider-Man Remastered verziója bizony, hogy érkezni fog PC-re. Meg is érkezett.

A Marvel’s Spider-Man szinopszis

Az Insomniac Games határozottan nem szerette volna azt, hogy ismételten egy Pókember eredettörténeten kelljen keresztül rágnia magát egy rajongónak ismét. Ezért a történet 8 évvel a nagy szuperhőssé válás után játszódik. Peter Parker 23 éves, kutatóasszisztensként dolgozik dr. Otto Octaviousnak, akit barátjának és Mentorának tart. Kutatási területükön azt a célt tűzték ki, hogy olyan protéziseket fejlesztenek le, amik megfelelően helyettesíthetik az elveszített végtagokat. Ám a kutatás nem halad valami jól, a hosszúra nyúló, rengeteg sikertelenséget felölelő fejlesztési fázis a pénzcsapok elzárásával fenyeget, amit a város polgármestere, Norman Osborne egyenesen kultivál.

Munkája mellett Peter besegít May nénikéjének a F.E.A.S.T. hajléktalanszállón, amit a filantróp Martin Li vezet. Magánélete nem túl kiegyensúlyozott, szakított barátnőjével, az eléggé kotnyeles, makacs, de elhivatott, oknyomozó riporterként dolgozó Mary Jane-nel, bár a kapcsolatot tartják. Röviden: Peter élete nem könnyű, főleg, hogy nagyon nehezen tud egyensúlyozni a szuperhős feladatai és a civil teendői között.

Peter Parker felveszi a Pókember ruháját

A cselekmény Wilson Fisk elkapásával indul. A bandavezér ez egyszer olyan rést hagy maga után, amin keresztül titokzatos, kínai démonmaszkokat viselő, magukat démonnak nevező új bűnbanda jelenik meg. A démonok vezetője látszólag szuperképességekkel rendelkezik, az egyik például az, hogy képes az emberekben a „sötétséget” feléleszteni, ami miatt őrült, agresszív állattá válnak. A vezérük nem más, mint a Negative Man, akinek egy célja van, romba dönteni Norman Osborne-t, ha kell, ártatlan életek árán is. A történetben haladva gyorsan kiderül, hogy a Negative Man valami sokkal nagyobb aljasságnak a része és Pókembernek szembe kell szállnia régi ellenfeleivel és még egy világot fenyegető járványt is meg kell állítania.

Pókember megküzd Kingpinnal

Végigjátszásunk alatt számos ismerős karakterrel találkozunk majd Yuri Wattanabetól, Silver Sablinovától kezdve Miles Moralesig. A szintén megjelenő Fekete Macska (Black Cat) mellett Electro, Skorpió (Scorpion), Rinó (Rhino) és Rengető (Shocker) is tiszteletét teszi. Bűntényeket akadályozunk meg, autósüldözünk, helikoptert hálózunk épületekhez és közben együtt érzünk Peter Parkerrel, mert ebben a sztoriban bizony Pókember emberből is van, nem csak pókból.

A Marvel’s Spider-Man az a Pókember sztori, amiért megszerettük a karaktert

A Marvel’s Spider-Man egyik legnagyobb érdeme maga a történet, bármennyire is isteni hálóhintázni Manhattenben csak úgy. Az írók tényleg mindent megtettek, hogy a hasábokhoz hű sztorit kapjanak a rajongók, mindezt a videójáték médiumára adaptálva.

Már többször említettem, de számomra a Marvel’s Spider-Man pont az az adaptációja a Stan Lee és Steve Ditko karakterének, amit egy rajongó várhat a moziverziótól.

Egy okosan, átgondoltan megírt történet ez, ami egyszerre kezeli Pókembert és Peter Parkert. A karakterben egyszerre megjelenik a normális, hétköznapi életet élni próbáló fiatal felnőtt és a hős, akin hatalmas ereje révén hatalmas felelősség nyugszik. A vele érintkező karaktereken keresztül képet kapunk a belső konfliktusokról, az áldozatokról és arról, hogy tök menőnek tűnik Pókemberként rohangálni, de mocskosul nehéz így az élet. Yuri Lowenthal kitűnően kelti életre Peter Parkert és Pókembert, talán ő is áll a legközelebb ahhoz, ahogy elképzeljük ennek a karakternek a hangját, amikor a képregényt olvassuk. Ehhez az első verzióban egy roppant jól illeszkedő arcot is kapott az Insomniac Games Falmászója, ami John Bubniaké volt. Ezzel a verzióval könnyebben lehetett azonosulni, hiszen a szó jó értelmében egy teljesen átlagos, hétköznapi külsejű Peter Parkert kaptunk. A Remastered verziójában viszont lecserélték Bubniak arcát Ben Jordanére, aki két leheletnyivel jobb képűbb és a gyermekded vonásai Tom Hollandra emlékeztetnek (véletlen? Aligha!). Bár az átlagosság érzete megmaradt, az új külső valahogy túl fiatalnak érződik és nem is rezonál olyan jól Lowenthal hangjával, annak ellenére sem, hogy a cserére a harmónia volt az egyik indok.

Pókember halóhintázik Manhattanben

Ettől függetlenül az arccsere után sem úszott el a Marvel’s Spider-Man Peter Parkerének bája. A történet alatt maximálisan a karakterre tudunk csatlakozni és érezzük is azt a súlyt, amit a vállán cipel. Drámából pedig nem lesz kevés, Peter komoly döntésekkel és csalódásokkal néz szembe. A végén pedig az érzékenyebbek még pár könnycseppet is el fognak morzsolni. Igaz, a történet nem tartogat túl sok meglepetést. Rendkívül kiszámítható, de a lényeg a tálalás. 

A Marvel’s Spider-Man tökéletesen érti Pókembert, ezért egy olyan realista történetet kapunk vele, ami miatt megszerettük a karaktert!

A sztori mindenkit árnyal, az összes gonoszt, de főleg a főgonoszt, akinek a kilétét nem mondanám el, de nem is nehéz kitalálni. Mindenkinek emberi motivációi vannak. Tragédiák, rossz döntések, amikből a düh származik. Ám mindegyik szeretne megszabadulni a dolgaitól (Rinó például a páncéljától), s ezért bármire képesek.

A sztori tökéletesen integrálja és árnyalja például Miles Moralest is. A karakterizálás szinte mindenkinél jól sikerül, ugyanakkor nem mindenki szerethető. Ilyen Mary Jane is, akinél kicsit elcsúszott az erős női karaktert megrajzoló ceruza. Ugyanis a fiatal újságíró nem könnyű eset, ami miatt egyszerre szeretnivaló és ellenszenves karakter. MJ habitusa mindig abba az irányba lökött, hogy azt mondjam: ez nem bátorság, ez irracionálizmus. Mert az, aki berongyol egy csapat senkit sem kímélő, szuperképességekkel rendelkező bandita bázisára fegyvertelenül önszántából úgy, hogy nincs kényszerítő erő (valakit meg kell menteni), az nem erős, nem bátor, hanem inkább hülye és felelőtlen. De ez fel sem tűnik az elején, mert ez egy megbocsátható, buta narratív toposz. Azonban a Marvel’s Spider-Manben ez a habitus egy karakterek közötti konfliktus része.

Mary Jane ugyanis módszeresen kussoltatja el a szuperhős barátját (sőt, ezért szakít vele), aki azt tanácsolja, hogy ezt azért nem kellene, mert nem biztos, hogy mindig ott tud lenni, hogy megmentse, már pedig sokszor kell megmenteni őt, másképpen komoly baja esik. Mindettől eltekintve és amellett, hogy szurkolunk Peternek, hogy mostmár aztán álljon ki magáért Mary Jane-nel szemben, szurkolunk nekik, hogy újra egymásra találjanak. Kifejezetten jót tesz az egész történetnek ez a kis romantikus szál.

Milesszal együtt őt is irányítjuk a játékban – ezek pont azok a játékidő és narratíva duzzasztó fillerek, amelyek csak a cselekmény előrmozdítását, valamint a karkterizációt szolgálják némiképpen, valójában nem izgalmasak. 

A cselekményben megjelenik J.J. Jameson is, bár nem személyesen, csak, mint hang, ugyanis Peterünk rendszeresen hallgatja az ő (félre)tájékoztató közéleti podcastjeit. 

Ebben is Pókember J.J. Jameson Gyurcsánya, akire mindent rá lehet kenni és meg is teszi. 

Igazán szórakoztató, ahogy nyünnyög a Falmászóról legtöbb esetben a tényekkel szembe pisálva.

Összességében a Marvel’s Spider-Man egy rendkívül izgalmas, fordulatos és jól megírt Pókember sztori, amit érdemes azoknak is végigjátszani, akik nem feltétlenül rajongói a karakternek. De hogy miért is szerettük annyira a Marvel’s Spider-Mant, azt ebben az első kiadásról készült tesztben is leírtam.

A város, ami sosem alszik – Marvel’s Spider-Man sztori DLC-k

A PC-s verzió természetesen megkapta a menet közben kiadott történet kiegészítőket is, ami a Fekete Macskára, Kalapácsfejre (Hammerhead) és Silver Sablinovára, illetve Yuri Wattanabe rendőrfőnökre fókuszál. A sztoriban a Kalapácsfej uralta Maggia bűnszindikátus próbálja lenyomni a konkurenciát azzal, hogy elteszi a többi banda vezéreit láb alól, illetve, hogy eszközöket lop a Silver Sable biztonsági vállalattól. A folyamatban rengeteg a járulékos veszteség, közöttük családos rendőr is, ami miatt Wattanabe is radikális lépésekre kényszerül. Pókember megpróbál mindent megtenni, de jóval nehezebb lesz a dolga.

Ez eredetileg egy három epizódos, hónapos eltéréssel kiadott, egy nagy egészet alkotó történet, ami egészen sötét árnyalatot kap. A történet érett és izgalmas, igaz, a tétek jóval alacsonyabb intenzitásúak, mint a fő történetben.

Manhattan nyílt világában jó verekedni

A Marvel’s Spider-Man másik nagy érdeme New York Mahattanjének lemodellezése. Egyszerűen fantasztikus hálóhintázni a játék kitűnően komponált Spider-Man himnuszára. Érezzük a sebességet, a nyüzsgést a városban. Nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy nem csináltam semmit, csak hálóhintáztam, mert van benne valami hipnotikusan megnyugtató. Természetesen a városban megtalálható az összes képregényből ismert karakter épülete. Felkapaszkodhatunk a Sanctum Sanctorumra, elsuhanhatunk Luke Cage kocsmája és Jessica Jones lakásirodája mellett. Megmászhatjuk az Empire State Buildinget és fejest ugorhatunk a Bosszúállók épületének tetejéről (a Bosszúállók a sztori idején a nyugati parton tartózkodnak). Egyszerűen élményszerű közlekedni a nagy igényességgel felépített városban, ha nem hálóval, akkor gyalog, vagy metróval. Mert gyalogolhatunk is, közben pacsizva a járókelőkkel.

Pókember leveti magát egy magas épületről a Marvel's Spider-manben

Természetesen nyílt világhoz nyílt világhoz tartozó feladatok is csatlakoztak. A főküldetéseken kívül melléksztorikkal is foglalkozunk, illetve a szokásos elvégzendő egyéb feladatokat is megkapjuk a játéktól. Például gyűjthetjük a Peter elhagyott és elfelejtett hátizsákjait, foglalkozhatunk a város állapotával Harry Osborn tudományos projektjein keresztül. Természetesen lehetőségünk van felszabadítani Fisk, Negative Man, Silver Sable által elfoglalt helyeket a városban. Tehát mindent megkapunk, amit egy Ubisoftos nyílt világú játéktól annyi különbséggel, hogy a mennyiség jóval kevesebb és több értelme is van. Az elhagyott táskák például Peter elmúlt nyolc évéből tartalmaznak emlékeket.

A gyűjtögetés mellett bűntényeket akadályozunk meg. Ezek többnyire önismétlő rendőrségi összecsapások, autós üldözések, piti rablások. Pont elegek ahhoz, hogy gyakoroljuk a harctudásunk.

Pókember a kocsik között hálóhintázik

Marvels’s Spider-Man és a harc

A játék harcrendszere nagyon sokat vett át az Arkham-széria mondhatni műfajteremtő free-flow-s harcrendszeréből, de nem annyira, mint például a Middle Earth: Shadow of Mordor/war. A harc közel sincs annyira automatizálva és jóval több módon van lehetőségünk seggeket szétrúgni a kütyük bevethetősége miatt. Bár itt is odahúzza magát az ellenfélhez Pókember, de figyelni kell a távolságra, illetve a támadást Pókember nem hárítja, hanem kitér előle. Emellett lehetőségünk van különféle módokon hozzávágni az egyik pribéket a másikhoz, falról lepattanva tockosokat osztani, álványokat rájuk dönteni, „villanyórákat” hozzájuk vágni, sőt! Még a kilőtt rakétát, eldobott gránátot is képesek leszünk egy idő után visszaküldeni a feladónak, vagy áthárítani másra. Változatos kütyükkel dolgozunk, amikkel stratégiát dolgozhatunk ki a különböző típusú ellenfelek ellen. Például a hálóbombával megbéníthatunk egyszerre több ellenfelet, majd a hanghullámot lövő kütyüvel mindet egyszerre szépen felragaszhatjuk őket a falra. Püfölhetjük őket a levegőben, kombózhatunk is: egy kis pofozkodás esés közben, majd a levegőből hozzávágjuk a delikvenst a másikhoz.
Persze az összecsapások nem mindig érződnek “szeplőmentesnek” technikai oldalról. PC-n Pókember mindig afelé az ellenfél felé támad, amelyre ő néz és nem abba az irányba, amelyre a kamera támad és nem feltétlenül reagál jól Póki az iránymegadásokra. Ez sok játékost összezavarhat. Illetve sok esetben mintha reakció késést (input lagot) éreztem volna. Ezt különösen a több irányból érkező támadásoknál éreztem, amiből a kiegészítőkben jó sok van. A játék nehézsége a DLC-kben kellemetlenné is válhat, hiszen rengeteg olyan ellenséggel dob meg mindket a játék, amihez specifikustámadást igényel, így a defenzíva és az offenzíve közötti váltások emiatt frusztrálók is lehetnek.

Pókember harcol a Spider-Man játékban

Persze a legváltozatosabb verekedéshez fejlődnünk és fejlesztenünk kell. A feladatok és tevékenységek után tapasztalati pontokat kapunk, szintlépéskor pedig készségpontokat, amiket a készségfán használhatunk el. Különböző logikai mellékfeladatok és kihívások teljesítéséért pedig olyan „alapanyagokkal” jutalmaz a játék, amik kütyük lefejlesztéséhez és továbbfejlesztéséhez jók. Ezért persze meg kell dolgozni, de a Marvel’s Spider-Man egyike azon játékoknak, amikben nem alakul át munkává a grindelés.

Bónuszként, csak úgy mint a PlayStation verziókban, úgy ebben is elérhetők a különböző Pókember hacukák. Ezek küldetések és kihívások elvégzése utána nyílnak meg és ezeket is alapanyagokból kell „lefejleszteni”, de lehetőséget ad arra, hogy akár a Tom Holland féle pókruciban is Pókembereskedjünk.

Marvel’s Spider-Man és a PC

Azon túl, hogy a játék portja tökéletesen működik egeren és billentyűzeten (én például jobban is élveztem ezen a periférián a játékot), a játék nem igazán igényel erőművet. Szerencsére a felskálázó megoldásoknak, mint a DLSS-nek és különösen az FSR 2.0-nak, a játék – no nem maximális részletességgel és felbontáson – élvezhető képkockaszámmal fut már egy NVIDIA 1060-on is.

A PC-s verzió részletes vizuális testreszabhatósági opciókat kapott, rengeteg a finomrahangolási lehetőség a játék pedig segít eltalálni a számunkra megfelelőt azzal, hogy megmutatja, melyik beállítás min változtat és milyen a végeredmény.

A sugárkövetéses tükröződéshez természetesen továbbra is legalább egy RTX vagy egy AMD RX6000 szériás kártya szükségeltetik, illetve egy nagyobb teljesítményű, legalább hat magos processzor, mivel a játék portjának technikai megoldásai CPU igényesek.

A sugárkövetéses tükröződés ugyan rendkívül nagyot dob a város összképén, de közelebbről megvizsgálva, kontrasztban más ilyen megoldást használó játékokkal, eléggé csúnyácska, az erőforrás követelménye viszont egészen nagy. Pláne, ha maximálisan akarjuk élvezni az esztétikáját. Akit részletesebben érdekel a téma, érdemes megnéznie a Digital Foundry technikai elemzését, ami bónuszban optimális beállításokkal kapcsolatos tanácsot is ad.

A játék egyébként gyönyörű. Manhattan minden napszakban festői, egyszerűen élvezet végigsuhanni rajta. A karakteranimációk kiválók, bár azért nem közelítik meg a The Last of US Part 1 és Part 2 kiválóságát, de tényleg filmszerű az élmény, még így is.

Mindent egybevetve a Nixxesnek köszönhetően egy nagyszerű portot kapott a Marvel’s Spider-Man, igaz, az induláskor még volt dolga a Sony „portolós” stúdiójának. Szerencsére a hibák nagy része a megjelenés óta javítva lett.

Fontost kiemelni, hogy a Marvel’s Spider-Man Remastered PC-s verziója hazánkba is honosítással érkezett, így azoknak is a teljes sztori élményt kapják, akik nem beszélnek jól nyelveket, vagy kényelmetlen számukra idegen nyelven tartalmat fogyasztani.

Verdikt

Nem győzöm ismételni, hogy a Marvel’s Spider-Man számomra a legjobb Pókember adaptáció. Nagy örömmel játszottam végig a PC-men is az Insomniac Games játékát. Ugyan a megjelenés technikai okokból döcögősen indult, de a hibákat gyomlálták és folyamatosan csiszolnak a játékon. Azok, akik konzol hiánya miatt nem tudták végigjátszani, mindenképpen tegyenek vele egy próbát, legyenek rajongók, vagy szimpla játékosok, nem fognak csalódni. PC-n sem.

9 /10 arachnoraptor

Marvel's Spider-Man Remastered PC

akció-kalandjáték
Megjelenés: 2022. augusztus. 12.
Fejlesztő: Insomniac Games
Kiadó: Sony
Platformok: PS 5, PC

Szerző

Nagyjából 2015 óta vagyok hülye film-, sorozat- meg videójáték kritikus. Az írásaimmal nem akarom megmondani, hogy mit szeressen az olvasó, vagy mit ne. Csak tippeket adok az idő felhasználását illetően. - Mondom ezt én, akinek rohadt hosszúak a cikkei.

Leave feedback about this

  • Quality
  • Price
  • Service

PROS

+
Add Field

CONS

+
Add Field
Choose Image