Westeros él és dicsőbb, mint valaha! A Hét Királyságot most is vér és szex áztatja, a háttérben pedig forrongó indulatok robbantják ki a sárkányos ház háborúját. Sárkányok háza spoilermentes pilotkritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Lassan 3 éve, hogy véget ért az elmúlt évtized legjelentősebb sorozata, a Trónok harca. Hatása tagadhatatlan, számos kiválósága előtt meghajolhatunk a mai napig – például azért, mert egy sokszemszögű regényfolyamot adaptált kiválóan addig, amíg ki nem fogyott az alapanyag a széria alól. A regényeket jegyző George R. R. Martin azóta sem ért a Tűz és Jég dala végére, amelynek bőven lettek következményei. Dühös rajongók, tanácstalan showrunnerek (David Benioff és D.B. Weiss), akik írói instrukciók alapján adtak egy olyan lezárást, amilyet. A végeredmény rajongói csalódás, majd kiábrándulás, melyet nem kis munka rendbe hozni. Az HBO a mellék -és előzménytörténetekhez (mint például a Tűz és Vér c. Targaryen törikönyv) nyúlva végezte el a maga vigasztalását, tető alá hozva az első GOT-franchise fiókát, a Sárkányok háza sorozatot. A pilot alapján bőven bizakodhatunk egy jó sorozatban.
A Trónok harca előtt 200 évvel járunk Westeroson, a Targaryen-ház uralkodásának csúcsán. A stabilnak mondható birodalmon azonban már látszanak a repedések. I. Viserys (Paddy Considine) király mindennél jobban szeretné, ha végre fiú utóda születne. Erre van is némi esély, ugyanis a királyné, Aemma Targaryen (Sian Brooke) épp gyermeket vár, aki bármikor megszülethet. Az újszülött érkezése körüli sürgés-forgást elsőszülött lányuk, Rhaenyra Targaryen (Milly Alcock) tisztes távolságból szemléli.
Ha fiú utód születik, sorsa még inkább megpecsételődik: lányként nem lesz már más feladata, mint biztosítani a királyi vérvonalat, és apja is még távolabb kerül tőle.
Egy tragikus esemény azonban jócskán felkavarja az udvar nyugalmát: I. Viserys király, az eddigi öröklési rendet megtörve (azaz a legidősebb férfi rokon örökölheti a trónt), lányát nevezi ki örökösének. A döntéssel sokan nem értenek egyet, köztük a király öccse, a kegyetlenségéről hírhedt Daemon Targaryen (Matt Smith). Így veszi kezdetét a westerosi történelemben csak “Sárkányok tánca”-ként emlegetett véres polgárháború.
HIRDETÉS
A Sárkányok háza egyszerre követi hűen az anyasorozatot és tér is el annak legfontosabb csapásirányaitól. Tudja, hol jár, milyen berendezkedésű világot vár el nézője tőle – ennek megfelelően megkapjuk a kötelező helyszíneket és tipikus westerosi karaktereket.
Az elvárt női szereptől szabadulni vágyó lányt (Rhaenyra), a mindig a jó útját választani óhajtó férfi (Viserys király), intrikákban jártas tanácsadó (Otto Hightower, a Király Segítője), és egy antagonista figura (Daemon), akinél az istenek feldobtak egy érmét, ami az őrült oldalára esett (tartja a Targaryen mondás). Bár 200 évvel a Trónok harca eseményei előtt járunk, államberendezkedés tekintetében mintha el sem hagytuk volna a jól ismert díszleteket: lovagi tornák, utódlási kérdések, szövetségek és kistanácskozások határozzák meg a birodalom működését. Ami az időben való visszaugrást jelzi, a hatalmi viszonyok eloszlása: az a Baratheon-ház, amely a Trónok harca előtti években fellázadt a Targaryen uralkodó ellen, most örök hűséget fogad egy lovagi tornán. Nem túl tolakodó, de mégis jelentős átkötés a jövőbeli eseményekhez.
Látványra panaszunk nem lehet, érződik, hogy az HBO-nál kiemelt sorozatként kezelték az első GOT spin-offot. Hatalmas sárkányok, színes, reneszánsz kort idéző jelmezek, és persze a jól ismert zenei témák keltik életre egy vidámabb, véres sorsáról mit sem sejtő Westeros mindennapjait.
Az otthonosság érzése mellett a Sárkányok háza bőven felfedi George Martin világának gazdagságát.
A ruhák részleteiben – érdemes figyelni Rhaenyra trónörökösi ruháját -, a vissza-visszatérő rituálékban – mint a kistanácsi üléseken folyton kihelyezett golyók – felfedezhetőek a westerosi szokások, vagy George Martin inspirációi. Rajongóknak szóló csemegék ezek, miközben szimbólikus úton is képesek megszólítani a könyveket nem ismerőket is.
A szimbolika amúgy is fontos mozgatója lesz a Sárkányok házának. A generációról generációra szálló mondák és tabunak tűnő szokásokjogok nemcsak hátteret adó ismeretanyagként lógnak a levegőben, hanem átszövik a karakterek gondolatvilágát, sőt döntéseiket is. Ehhez mérten a várható eseményeket is tragikus mesékbe illő csavarok alakítják – szemben a Trónok harcával, ami inkább a szereplők jó és rossz döntéseinek sorozatáról szólt.
Jelen szériában a szerepek előre leosztottak – ahogyan azt az ismerős karakterek is sejtetik -, és ennek tudatában nem is meglepő, ki hova helyeződik a westerosi sakktáblán.
Sokkal inkább a végső helyhez vezető út az izgalmas, amiben már most visszaköszönnek a Trónok harca-jegyek, miközben felépítésükben újszerűnek hatnak.
A Sárkányok házában sincs happy end – aki azt hitte, ennek még jó vége is lehet, az nem figyelt. Ami tragédia megtörténhet, az meg is történik, annak teljes kendőzetlen nyersességében, miközben a sztori egy percre se esik a hatásvadászat csapdájába. Fokozatosan építi feszültségét, hogy a várható rossz is kíméletlenül csapjon le. A technika ismerős lehet, ugyanis az a Miguel Sapochnik rendezte a pilotot, akinek olyan GOT részeket köszönhetünk, mint a Fattyak csatája vagy az Északi szelek.
Legerősebb jelenet ebből a szempontból az új gyermek születését ünneplő lovagi torna, melyet bár ünneplésnek szánnak, mégis a kitörő feszültség és agresszió sötétíti el. Valószínűleg előrevetíti a cselekményt is, mely nem lesz kevésbé véres, ugyanis a hosszú béke borítása alól készül kitörni az elkerülhetetlen vég. Szinte minden jelenetben vagy színészi gesztusban érezhető.
Egy biztos eddig: nem kell félni. A Trónok harca mint franchise úgy megy előre, hogy közben hátra lép. A tét ismét a Vastrón, ám egy sokkal szűkebb térben, mondaibb közegben. Így világa is baljóslatú, fojtogató. A megtépázott utolsó Trónok harca évadok után pont ez kellett a Sárkányok házától.
A Sárkányok háza augusztus 22-én debütál az HBO-n.
