HIRDETÉS

HIRDETÉS

Képregény

Az Identity Crisis kíméletlenül mutatja be, hogy a hősök is csak emberek

Az egymással vitatkozó, birokra kelő hősök tematikája már akkor sem számított újkeletűnek, amikor Batman és Superman egymásnak ment A sötét lovag visszatérben. Ám talán még soha egyetlen egy képregény sem szembesítette olyan elemi erővel az olvasót kedvenc szuperhősei kevésbé fényes, esendő oldalával, mint az eredetileg 2004-ben, idehaza a Fumax gondozásában idén megjelent Identity Crisis: Meghasonlás. Képregénykritika.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Az Igazság Ligája egyik tagjának felesége brutális gyilkosság áldozatává válik. A Liga többi tagja, félve attól, hogy szeretteik is célkeresztbe kerülhetnek, hatalmas elánnal vetik bele magukat a tettes utáni nyomozásba. A munka során azonban rég elfeledett törésvonalak és mocskos titkok kerülnek felszínre, amelyek azzal fenyegetnek, hogy a szuperhős csoportosulás még az elkövető leleplezése előtt darabokra hullik.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem
Hogy miért jó egy olyan történet, amelyben a megszeretett hőseink egymással küzdenek? Mert amikor a barátok kerülnek összetűzésbe, az mindig fájdalmas.

Ráadásul amikor neadjisten mindkét oldalnak igaza van, és a probléma kellően összetett, árnyalt az egy még keményebb, érdekesebb szituációt eredményezhet. Harmadsorban pedig: amikor a jelmezes héroszok összevesznek, az azt jelenti: ők sem hibátlanok, gyarlók, sőt talán még gyarlóbbak, mint az átlagemberek, hiszen ők a legjobbak legjobbjai, megmentőink, akik elvileg mindent megtehetnének, akiknek felül kéne emelkedni a “halandók” mindennapi sziszi-fuszi dolgain. Mégis a maguk kis homokozójában csatázgatnak.

HIRDETÉS

Az Identity Crisis azért is zseniális, mert szuperhős-dekonstrukciójában a hősöket megosztó baj forrása nem múlt nélküli, nemcsak úgy előbukkan a semmiből, hanem már ott volt szinte a kezdetektől fogva. Az ártatlan ezüstkor? Felejtsd el, soha nem létezett ilyen. Maximum csak a felszínen, egy-egy világmegmentés után pózoló arcban volt ez meg. Ráadásul nemcsak a múlt és a jelen, hanem a jövő is sötét: a konfliktus nem tisztázódik megnyugtatóan a befejezésben sem, bármikor újra felütheti a fejét. Apropó befejezés: a tettes kiléte a hab az ördögi tortán. Ha mindez nem lett volna elég, az aztán igazán megcsapja az olvasót. A lapokat zseniálisan keverő, több remek csavarral nem egyszer keményen átverő, még a mesterdetektív Batmant is komolyan megizzasztó nyomozósdi végén jön az igazi feketeleves: minden alávaló, undorító eszköze ellenére a gyilkos indítéka megérthető, mélységesen emberi. 

Brad Meltzer pokoli vízióját Rags Morales kiváló rajzokkal szolgálja ki.

Noha van egy-két csihi-puhi jelenet, értelemszerűen nem ezeken van a hangsúly, hanem a történet morális-lelki vetületén, éppen emiatt a kifejező arcok nagyon fontos szerepet kapnak – amelyeket Morales zseniálisan hoz. A fejezet végi tetőpontokon elhelyezett egész oldalas illusztrációk pedig még erősebbé teszik a történet drámai oldalát.

Az Identity Crisis ritka példány a mai mainstream szuperhős-sztorik közt. A nagy csapatszemlélősdikben általában sok az alany, de kevés az állítmány: az egyébként szintén remek alapról induló Marvel-mű, a Polgárháború is belefutott abba a hibába, hogy a végére inkább már csak fizikálisan volt izzasztó, agyilag-lelkileg nem. Bár ez nem meglepetés, mivel ezt a történetet az önmaga kúlságából talán soha ki nem szerető Mark Millar szerezte. A nagy retconok pedig általában azzal az erőszakos marhasággal állnak elő, hogy valaki ugyan tényleg meghalt, de jobban lett. Vagy a jövő kijelölésénél egy adott sztorifolyamot totálisan rossz, egészségtelen, nem organikus irányba mozdítanak el, lásd mondjuk Peter Parker “vissza a szerencsétlenkedős 80-as évekbe” kalandjait a One More Day után. 

Mindezekkel szemben az Identity Crisis úgy mozgatja hőseit (köztük egy rakat ismeretlenebb, obskúrus személyt is), hogy folyton-folyvást kényelmetlen kérdésekkel szembesítik őket, és bár Brad Meltzerék is keményen felülírják a múltat, a változtatások érdekesek, hitelesek, olyanok, mintha eredetileg is az elképzeléseik szerint alakult volna minden.

Egyszóval: az Identity Crisis úgy kalandozik az általában meglehetősen szűk határok közé szorított szuperhős-műfajban, hogy a végeredményre nem úgy emlékszünk majd, mint valami sokadik olvasócsalogató bullshitre. A Meghasonlásnak nemcsak a füstje nagy, hanem a lángja is – több ilyen képregény kéne manapság.

10 /10 raptor

Identity Crisis: Meghasonlás

Identity Crisis

Szerző: Brad Meltzer
Műfaj: szuperhős
Kiadás: Fumax kiadó, 2022
Rajzoló: Rags Morales
Fordító: Sepsi László
Oldalszám: 248

editor
Régóta írok mindenféle geekségről, de főleg horrorfilmekről és képregényekről. Emellett a Raptor vizuális megjelenéséért is sokat teszek (más földtörténeti korokban grafikus vagyok), így ha valami menő grafikába botlasz az oldalon, azt valószínűleg én követtem el.