HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sorozat

Borzongatóan jó a Lostba oltott Legyek Ura – Yellowjackets

A Yelowjackets rengeteg ismerős elemből építkezik és ügyesen idézi meg a sorozatok aranykorának legszebb pillanatait. Mégis, számtalan rejtély és borzongás ígérete mellett leginkább saját, markáns hangjával képes megnyerni magának. Az első három epizód alapján egy különösen érdekes misztikus horror, tini- és pszichodráma zsáner keveréke vár ránk a 10 részes első évadban, méghozzá egy rakás nagyszerű színészi jelenléttel megfűszerezve.
Sorozatkritika

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A Showtime legújabb sorozatában egy középiskolai női focicsapat (a Yellowjackets) tagjai szenvednek repülőszerencsétlenséget az ontario-i hegyvidék lakatlan, erdős lankáin. Míg megmentőikre várnak, a balesetet túlélő tiniknek nem csak a vadon veszélyeivel kell megküzdeniük, mert csakhamar olyan feszültségek kezdenek kibontakozni a csapaton belül, aminek hatására az összeszokott társaság teljesen kifordul önmagából. Ezzel párhuzamosan láthatjuk, ahogy 25 évvel később a katasztrófát túlélő, immár felnőtt nőket, ismét kísérteni kezdik a múlt emlékei azzal fenyegetve, hogy felszínre kerülnek az események eddig titkolt, valós részletei, amik sokkal nagyobb borzalmakat rejtegetnek, mint bárki sejtené.

A szinopszis alapján elég nyilvánvaló, hogy a sorozat koncepciója a Legyek ura gender cserés változatán alapszik. Az elmúlt évek hasonló, fantáziátlan probálkozásait tekintve nem csoda, ha ez a felállás nem hozza igazán lázba a nézőket (elég csak a 2016-os Szellemírtók rebootra és az Ocean’s 8-re gondolni).

Az viszont már talán többeket megmozgat, ha azt mondom, hogy a megvalósításhoz már egyértelműen a Lostból merítették az ihletet az alkotók.

HIRDETÉS

Ez persze már felületesen tekintve is tetten érhető olyan szituációkban, mint a repülőbaleset, napról napra túlélés távol a civilizációtól és az ismeretlen közeg rejtélyeinek felfedezése. Emellett azonban igencsak üdítő, hogy végre egy olyan sorozatot láthatunk, amelynek írói hajlandóak voltak ezeknél mélyebben is megvizsgálni, hogy mitől is működött olyan zseniálisan jól a kétezres évek második felének sikersorozata és ezeket az elemeket képesek is beépíteni saját történetükbe. Ugyanis hiába az előre vetített rejtélyek és misztikum a Yellowjackets legizgalmasabb szála, mégis erősen karaktervezérelt sorozatról van szó. A karakterek egymással és saját magukkal való konfliktusaik szolgáltatják a dramaturgia gerincét.

Ez azt jelenti, hogy bár a múltbeli idősíkon a baleset közvetlen következményeit láthatjuk, a hangsúly mégis a 25 évvel későbbi, jelenben játszódó eseményekre helyeződik, ahol a (legalábbis az eddig megismert) négy túlélő életét követhetjük nyomon. Shauna tökéletesen átlagos kertvárosi életét éldegéli férjével és lányával, és küzdelmesen igyekszik kiegyensúlyozott maradni. Natalie sokadjára lépi át a rehab kapuját, Taissa szenátori kampányát egyengeti, jobbján feleségével és kisfiukkal. Eközben Misty próbálja leküzdeni antiszociális, vagy inkább már szociopatikus személyiségét, sikeres társas kapcsolatokra és népszerűségre vágyva. Persze mindannyiunkon érezhető mennyire befolyásolták későbbi személyiségüket az átélt traumák, mind a négyen különböző módokon defektesek lelkileg. A kérdés, hogy pontosan mit éltek át, amitől ilyenné váltak és meg tudnak-e valaha szabadulni démonjaiktól.

Az, hogy a karakter történetek remekül elviszik a hátukon a show-t leginkább az őket megformáló színészeknek köszönhető. Kiváltképp a Christina Ricchi, Juliette Lewis, Melanie Lynskey triónak, akik elképesztő karizmájukkal odaszegeznek a képernyő elé. Egyszerűen élvezet nézni mindhármuk alakítását, de eddig a Lewis-Ricchi duó kényszerű szövetsége, amil abszolút fénypontja a sorozatnak. Szenzációs párost alkotva szállítják a meghatározó hangulatához mérten igen kevés derűs, fekete humorral átitatott pillanatokat. Az első három epizódban a Tawny Cypress által alakított Tayssa történetszála a képes a legkevésbé lekötni, de érezhetően megalapozott a rászánt idő az események kimenetele szempontjából.

Mivel a jelenben is több szálon fut a történet és folyamatosan tekintünk vissza a múltba is, adott epizódban csekély előremozdulás történik, viszonylag lassan építkezik a cselekmény. Így aki pörgős túlélő thrillerre számít, azt kis csalódás érheti, ám szintén a készítők hozzáértését dicséri, hogy ennek ellenére izgalmas és feszült pillanatokkal teli a sorozat. Bár néhol kissé félre csúsznak az arányok, remek ritmusérzékkel ugrálnak a múlt és jelen eseményei között.

Világosan látszik, hogy az írok pontosan tudják, mitől működik, hogy lehet izgalmassá tenni mind a fizikai cselekmény, mind pedig a karakterek szintjén egy több szinten mozgó sorozatot.

Mindezek alapján a Yellowjackets egy tisztességes karakterdráma, ami nagyszerűen idézi meg a kétezres évek eleji sorozat-forradalom kábeles drámáinak fénykorát. De a sorozat saját jogán is helyt tud állni, ebben pedig markáns hangulata és stilisztikája válik legnagyobb fegyvertényévé. Rögtön az első percekben érzékelteti, milyen kérlelhetetlen módon áll a testi horror, vér és a túlélés más borzalmainak vizuális megjelenítéséhez. Nagyon bátran vezeti a nézőt az egyes borzongató momentumok megélésébe, ezzel bőr alá kúszó, kényelmetlenül borzongató atmoszférát teremtve a múltbeli eseményeknek. Ami persze csak behatárolt részét képezi az egésznek, de ez a feszültség pont a nagyszerű karakterrajzok és színészi alakítások segítségével tud átkúszni a jelen hangulatába is. Hamar egyértelművé válik, hogy itt bizony nem kóbor jegesmedvék és egy földalatti bunker gombjának 108 percenkénti nyomogatása lesz a túlélők legkomolyabb problémája. Érezhető a szándék, hogy fokozatosan evezünk majd át egyre horrorisztikusabb vizekre és válik majd szorongatóbbá a légkör. A Yellowjackets nagyszerű kontrasztot állít fel a sorozat elején megismert tini lányok, felnőtt énjük hétköznapi élete és a lezuhanás utáni totális embertelenség között, ezzel nagyon markáns, sajátos atmoszférát teremtve magának.

Elég csak összevetni a Yellowjackets repülőbalesetet bemutató jeleneteit a Lost pilotjábanlezajlott azonos szekvenciával és azonnal látványosan kitűnik a különbség a két sorozat mentalitásában. Az események szinte azonosak, mindkét esetben az egyes karakterek jellemének gyors felvázolására használják a cselekmény ezen pontját a váratlan szituációban való ösztönös reakcióikon keresztül. Míg a Lost esetében ezek a figurák viszonylag idealizált karaktertípusok, a hős orvos, aki rögtön tudja, mit kell tenni, vagy a kétbalkezes, de jó szándékú fiatal, addig a Yellowjackets esetében a katasztrófa sokkal megrázóbb keretet kap. Szereplői egyáltalán nem a megfelelő módon reagálnak a tragédiára. A legkevésbé valószínű lány válik megmentővé, a vezéralakok pedig hibás döntéseket hoznak, szörnyű következményekkel. Már ezen a ponton érezteti a sorozat azokat a hajszálrepedéseket a kapcsolati hálóban, amelyek később töréspontként szolgálhatnak a csapat szétesésében. Ez is jól tükrözi, hogy önálló identitásával rendelkezik és nem csak szimpla homage-ként képes működni.

hauna

Tiniket felvonultató sorozat lévén persze elkerülhetetlen, hogy a tinisorozatokra jellemző típus karakterekekkel is operáljon a sorozat. Azonban itt is szépen megmutatkozik, hogy az alkotóknak nem esik nehezükre jól megírt karakterekkel dolgozni. Tinidrámákhoz mérten elismerésre méltóan szövik bele a fiatal figurák karakterjegyeinek és kapcsolatainak bemutatását a cselekmény gerincébe. A szereplőkkel egy focimeccsen és az öltözőben találkozhatunk először, ahol a játékból és párbeszédekből gyorsan és gyönyörűen rajzolódik ki a a csapatdinamika, a lányok kapcsolati hálója, mindenféle szájbarágás és tankönyvszerű dialógus nélkül. Bár csak pár jelenet erejéig láthatjuk a csapat mindennapi működését, így is jól kivehető, mennyiben változhat ez meg a katasztrófa után. Ez megint egy olyan aspektusa a történetnek, ami igazán izgalmassá teszi majd a túlélés alatti borzalmakat. Ez ismtelten csak még élvezhetőbbé teszi az egész élmény, hogy hús-vér figurákkal és ne csak elnagyolt karakterekkel találja szembe magát a néző.

Persze még csak három epizódról beszélünk és bármi kisülhet a folytatásából, de a Yellowjackets nagyszerű kezdést produkált, igazán profi kivitelezéssel, ami nem fél visszanyúlni a tisztelt elődökhöz inspirációért. Kellőképpen energikus, izgalmas és élvezetes ahhoz, hogy nézőként az évad hátralevő hét részében is megtartson és legszívesebben azonnal tekerjünk is a következő epizódra. És ami ezen felül számomra külön üdvözlendő, hogy türelmesen építkező cselekményével mintha hosszú évadokon keresztülfutó történetre aspirálna a széria. Ami igencsak ritka tulajdonság a végtelen mennyiségű egy évadra tervezett, aztán a siker után alig inspirált folytatások korában.

Sajnos a sorozat egyelőre nem érhető el semelyik streaming portálon, csak eredeti nyelven szerezhető be online. Ennek ellenére nagyon ajánlott belenézni minden sorozat rajongónak, aki szereti a tévé aranykorára jellemző, ma már klasszikus drámákat és a horrorisztikusabb vizuális elemekhez is van gyomra.

8 /10 raptor

Túlélőjátszma (1-3 epizód)

Yellowjackets

horror
Premier: 2021. november 14.
Csatorna: Showtime