Könyv

A világ egyre kevésbé, de a magyar fantasztikus irodalom köszöni, él és virul

Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor fantasztikus irodalmi válogatása, Az év science fiction és fantasynovellái ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta: a visszatérő íróknak és az új tehetségeknek hála továbbra is hátborzongatóan ügyesen tartja rajta ujját nyomorúságos hétköznapjaink ütőerén. Könyvkritika.

Immáron negyedik éve jelenik meg a Gabo angolszász ihletésű (Jonathan Strahan novellaválogatása adta a kiindulópontot) gyűjteménye, amelyben a hazai fantasztikus irodalom minden szegletéből (fantasy, sci-fi, horror, weird) válogatnak novellákat pályáztatás segítségével,vagy éppen meghívás alapján szereplő szerzőktől olvashatunk. A lendület és a színvonal pedig nemhogy alábbhagyott volna, mintha még csak most pörgött fel igazán ez az egész – újabb remek válogatást sikerült tehát összehozni.

A világ finoman szólva sem lett jobb hely egy év alatt, ezt pedig számtalan novella rögzíti. A depresszív világvége-hangulatok, az elkerülhetetlen klímakatasztrófát beharangozó művek csak úgy sorjáznak a kötetben. Füzesi Dóra Amőbásza már az elején leszögezi, hogy minden értelmes civilizáció, ami valaha szárnyakat bontott, már kihunyt, Nagy Viktória Katicabogarában a Földet egy agresszív növényfaj teljesen leuralta, a maroknyi túlélő pedig szinte reménytelenül akarja létrehozni az életben maradásukhoz szükséges szérumot. Vincze Dorottya Bennem rügyet bont a lét című írásában az emberiség android formában igyekszik túlélni a világégést, László Zoltán szintén kevés szereplős, egyszerűen, mégis hatásosan felépített Hullámsodrokjában az emberek az utolsó utáni szalmaszálba kapaszkodva akarják visszafordítani a globális felmelegedés hatásait. Apropó szalmaszál: bármennyire is apokaliptikus hangulatot festenek le ezek az alkotások, egy csipetnyi remény mégis ott munkálkodik bennük – nincs veszve minden, és ezt jó olvasni.

A különféle népi-történelmi írások megint csak remekül bizonyítják, hogy a valóságtól kissé elrugaszkodva, fantasztikus formában is hatásosan lehet beszélni a múlt árnyairól, valamint az emberi kapcsolatokban ma is felmerülő nehézségekről. Palágyi László egy újabb Hódoltság-fantasy-ja (Csalló) mellett érdemes megemlíteni Rusvai Mónika Nem ereszt gyökeret belé című novelláját, amelyben esőcsináló táltosok történetével mesél a kommunizmus sajátos mindennapjairól. De ebből a szekcióból kétségtelenül Komor Zoltán szerzeménye, a már címében is bizarr Májgaluska Mariska viszi a prímet, amelyben egy szerencsétlen csúf lány halála után sajátos és meghökkentő bosszút áll az őt lépten-nyomon csúfoló faluközösségen.

Az újoncok, első megjelenésüket ebben a kötetben abszolválók idén is kitettek magukért. Kispál Márton (Én és a fájdalom) egy meglehetősen ismerős szituációt hozott el, hiszen az embervadászatos média-kritikus művek Stephen King A menekülő emberje óta nem jelentenek újdonságot, de gyönyörűen írta bele a fiatalabb generációk útkeresés-krízisét. És bár a csavar kissé kiszámítható, annyira mélységesen sötét, és annyi mindent elmond a szórakoztatóiparról, hogy beleborzong az ember. A vetélkedőműsorok válogatott borzalmai közepette rendre életét vesztő fiatal fiú sztorija mellett a magára hagyott, a boldogulást kétségbeesetten hajszoló fiatalság allegóriájának tekinthető Láng Annie Elveszett pokolja is, ahol egy fiatal vámpír úgy dönt, kitör monoton vérszívó öröklétéből. Nem kevésbé megrázó Nagy László Dávid Ex librisje sem, amely a kötet, sőt a sorozat egyik legkülönlegesebb írása: a fifikás, többszörösen meta sztoriban egy blogger értékel egy horrornovella-gyűjteményt, ám a különös könyv hatására mindennapjai nem várt fordulatokat vesznek.

Persze a “nagy öregeket”, azaz a kötet visszatérőit sem kell félteni. Muszáj kiemelni Erdei Lillát, aki a tavalyi Cunciróka után megint valami észveszejtő bizarr, a szexualitással nem finomkodó, helyenként Cronenberg legjobb napjait idéző dologba nyúlt bele a Vadhússal, amelyben egy nemi szervét egy balesetben elvesztő férfi kalamajkáit taglalja. És ha már visszatérők: a kötet kétségtelenül egyik legnagyobb durranása a magyar fantasztikus irodalommal meglehetősen régóta foglalkozó Juhász Viktor (az Amerikai istenek fordítója – többek között) szereplése: művében, a kötetet záró, mindenféle rejtélyes varázslókkal és múltbeli háborúkkal terhelt Eigengrauban kétségtelenül ott van valami nagyobb, bonyolultabb, a kereteket majd szétfeszítő történet – reméljük, egyszer hosszabb formában is olvashatjuk.

Hiszen pont ez ennek a válogatásnak a lényege: eleddig nem hallott történetekkel szolgálni, új utakat kijelölni, és ezzel magasabb szintre vinni a magyar fantasztikus irodalmat. Ez a misszió pedig már negyedik éve töretlenül halad (és reméljük, még nagyon sokáig folytatódni fog), legsokkolóbb, legészveszejtőbb vízióit pedig talán még csak most mutatta meg.

Illusztrációk: Havancsák Gyula

Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor (szerk): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021

Kiadó: Gabo Kiadó

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 336 oldal

Értékelés: 9/10 raptor

Szerző

Magyarország egyik legnagyobb horrorsite-ján, a CreepyShake-en kezdtem a firkantgatást. Jelenleg itt, a Raptoron találsz meg. Írok mindenféle geekségről, de főleg horrorfilmekről és képregényekről.