Háziférj fenyegető aurával

A The Way of the Househusband egy elég lehetetlen szituációval indul: Tatsu, akit a japán alvilágban csak a Halhatatlan sárkány néven emlegetnek, hírhedt jakuzafőnök mind a bűnözők, mind pedig a rendfenntartók körében. A bűnben és életveszélyben tocsogó életet azonban váratlanul maga mögött hagyja, hogy visszavonuljon a házimunka békés és pihentető világába, és nem mellesleg így támogassa imádott felesége, Miku karrierjét. Frissen kilépve az alvilágból nem egyszerű beilleszkedni a háztartásbeli feleségek világába, főleg, ha lépten-nyomon belebotlani ex-bűnözőtársakba vagy egykori esküdt ellenségekbe.

Öt epizódnyi betekintést hozott el Tastuék életébe eddig a Netflix, de a sorozatot egyengetők – J. C. Staff és Chiaki Kon rendezők, továbbá Susumu Yamakawa forgatókönyvíró – igyekeztek annyi geget és tartalmat beleszuszakolni ebbe az 5 x 17 percbe, amennyi a jó arányérzék szerint lehetséges volt.

Ez teljesítmény külön megsüvegelendő, hiszen a zsúfolás egyáltalán nem megy az anime rovására. Az akciókomikumba építő animén erősen érezni, hogy eredetileg online olvasásra szánt formátumból adaptálták, így akár egy epizódba legalább 8 geg vagy vicces szituáció is beleférhet. Mindezek ellenére jól elkülöníthető egységben hozza az anime azt, amit a cselekmény ígér: egy fura helyzetet, amire számtalan helyzetkomikumot fel lehet húzni.

Ooono mangájának köszönhetően, ezekből nincs hiány. Tatsu mindent kipróbál, amire azt szokás mondani, hogy az unatkozó háziasszonyok hóbortja. Lelkesen jár jógázni, főzőtanfolyamra, minden elkészült fogásról azonnal képet lő az Instagramra, meg kuponozik, ám mindezt egy szervezett bűnözésben szocializálódott egyén beidegződéseivel. Fenyegető aurája eléggé megnehezíti a beilleszkedést, így egy sima paradicsomszószos köténnyel is képes bárkire a frászt hozni. A vásárlást és a leárazásokat komoly háborúknak tekinti, egy-egy robotporszívó vagy más háztartásbeli gép megvétele attól függ, mennyire szolgálja a “klán” (vagyis Tatsu és Miku közös otthona) érdekeit. Ezzel szemben a felbukkanó bűntársakra és egykori esküdt ellenfelekre pont a háziférj szereppel tud egy sajátos módon ráhatni, és ezzel nem mellesleg jó humorral megírt szitukat hozni. Az anime-beli bűnözők gondolatmenete szerint például a szecskázás felemlegetése vagy a „jó minőségű fehéranyag” (liszt) is beláthatatlan félreértésekhez vezethet.

Tatsu bizarr hétköznapjaiban kicsit ráismerhetünk a fogyasztásmániás társadalom mindennapjaira is

például az ő logikája szerint egy Glamour-nap felérhet akár egy jakuza leszámolással,

de emellett a The Way of the Househusband némi főhajtást is tesz a háztartásbeli nők irányába: csak Tatsu egy napját végignézve is elborzasztó, mennyi időt is emészt fel egy háztartás vezetése. Utóbbira az anime persze vígjátékként igyekszik humorral és öniróniával reflektálni. Így jut idő olyan szituációkra, mint egy csótánnyal való bajos leszámolás (“Betolakodott a klán területére!”) vagy egy törött játékfigura “eltüntetése”. Az otthoni teendők mellett öröm nézni, hogy Tatsu bűnözői múltja dacára is mennyire igyekszik felesége kedvében járni, aki pedig igyekszik férje gondoskodását meghálálni – az ilyen kapcsolatra mondja az internet népe, hogy „párkapcsolati célok”.

A The Way of the Househusband az animékre jellemző humorral tálalja történetét, amely egyszerre működhet valakinél, és egyszerre nem. Vígjátékként az animáció úgy ábrázolja az eltúlzott érzelmeket, ahogyan azt nem szégyelli, sőt annyira nem, hogy konkrét megkülönböztető jegyként is alkalmazzák a szereplők – bűnöző vagy civil – tipizálása során. A túltolt érzelmek mellett animék között is furcsa módon, de számos jelenetet képkockáról képkockára követ le a sorozat, olyan hatást nyújtva ezzel, mintha egy interaktív képregényt lapozgatna a néző.

A The Way of the Househusband a szokásos animés humorban tálalja rövid történetét, ám ha ezzel a kifejezés móddal nincs különösebb bajunk, akkor remek szórakozást tud nyújtani a maga 17 percével.