Ha örömmel pörgeted a cicakontentet, akkor az Inkblot a te képregényed

Emma Kubert korábban szabadúszóként dolgozott a DC Entertainmentnek (Teen Titans Go!, DC Superhero Girls), Dynamite Entertainmentnek, a 20th Century Foxnak, jelenleg pedig Image Comicsnál a szintén szabadúszó Rusty Gladd-dal közös jelenleg is futó sorozatát írja. Ez az Inkblot, vagyis Tintafolt, ami a legapróbb kihúzástól egészen a történet minden egyes fordulópontjáig Kubert és Gladd teljesen közös projektje. A 2020 szeptemberében indult Inkblot képregény jelenleg a 7. számnál tart, de a mai naptól már olvasható angol nyelven az első 6 füzet gyűjteményes kötetben.

A történet nem árul zsákbamacskát: a fiatal varázslónő egy véletlen baleset folytán megidéz egy démont, ami történetesen macska alakban manifesztálódik. A szerencsétlenül megidézett lény nemcsak alakjában macska, hanem viselkedésében is. És nem mellesleg ide-oda utazik világok között, mert képes rá, meg így tartja a kedve. Ez utóbbi már nagy baj, és a varázslónő igyekszik minden eszközével rendszabályozni a macskadémont, csak hát egy igazi cicához hűen, az letojja, mit akar a gazdája.

Bár az Inkblot célközönsége a fiatal tinédzserek (+ 12-13-tól), mégis sokat ígér: párhuzamos világokat, varázslónőkből álló mindig perlekedő családot, dimenziókon átívelő kalandokat és sok-sok macskát. Az 1. kötetből ezekből főleg a cicakontentet kapja meg az olvasó. A füzetborítókat is uraló fekete macska kacskaringós és önkényes útját követhetjük végig lapról lapra. Azt, hogyan trollkodik meg sárkányok és elfek közti ütközeteket, tengeri szörnyekre való vadászatot, vagy azt, hogyan tör borsot megidézője orra alá azzal, hogy nem viselkedik az elvártak szerint, és semmilyen varázsige nincs rá hatással. A démonmacska kalandjaihoz sokat ad Kuberték rajzfilmszerű stílusa, ami csak még jobban rátesz a kis állat iránt érzett általános cukifaktorra.

Az 1. füzetet leszámítva a főszereplő jószág mindig más és más tájra látogat el: ez a formátum jól is működne, ha hetente vagy kéthetente kapnánk egy rövid, egyszerű de szerethető képregényt.

Viszont egyben kissé tömény az élmény, és a történet legelején felvázoltak tekintetében pedig némi hiányérzet is maradhat bennünk: mi lesz itt bármi a macskán kívül? Erre némi választ a 6. füzet nyújt, ahol az eddigi aranyos bevezető után egy elég merészet húz a történet, de Kubert és Gladd még nem igazán tárták fel lapjaikat és az Inkblot további jövőjét.

Az erősen felvezetés-szagú kötet grafika terén tarol igazán.

Az Inkblot a meseszerűen rajzolt karakterek és az élénk színezés miatt lesz komikus és élvezetes, de a színes-szagos külcsín mellett számos izgalmas koncepciót is lehet találni a 6 füzetben.

Ahogy Kubert írja az Előszóban, a rajzolás és történetmesélés során úgy próbáltak  haladni, ahogyan azt egy macska tenné: a saját fejük után, hogy  logikus gondolkodással ne lehessen kitalálni, merre fog tartani az állat és vele a cselekmény. A dimenzióutazó lény így terem hirtelen például egy sárkány nyakán vagy egy hajó nem túl biztonságos korlátján , ezzel okozva némi meglepetést a képkockákon.

Az Inkblot teljesen el tudja magát adni a “dimenzióutazó macska kalandjai” koncepcióval, ám hosszú mesélésre szánt történetfolyamként ez hamar kifulladhat (sőt, ez már az első kötet második felében érezhető). Bárhogy is alakuljon a történet, fogyasztását kis adagokban javasoljuk, és reméljük, a 2. kötettől lassan a nagyobb képet is megkapjuk az alkotótól.

A képregényt az Edelweiss + jóvoltából olvashattuk el külföldi megjelenés előtt.

The ARC of this book was provided by the publisher via Edelweiss + in exchange for an honest review.