A boszorkány és az űrzsoldos tehén megfejése 4k-ban

A PlatinumGames fejlesztette és a SEGA által kiadott Bayonetta, valamint az egy évvel később érkező Vanquish az előző generáció egyik legnépszerűbb címei voltak. Mindkettő a maga módján egyedi stílussal ruházta fel szubzsánereit. Sikerük kézenfekvővé tette azt, hogy szépen lassan az összes létező nagyobb videojáték-platformon tiszteletüket tegyék a játékosok hatalmas örömére. Igaz, hogy a jelenlegi generáció utolsó óráiban vagyunk, de a SEGA, úgy látszik még látott üzleti lehetőséget az aktuális átiratok elkészítésében. Szóval egy kis plusz jövedelem érdekében, nem megtörve a haszonszerzési szándékból elkövetett portolás hagyományát, a múltba szívesen révedő rajongók, illetve a két címmel csak most ismerkedők megkapták a Bayonetta és a Vanquish négykásított remaster változatát. A két játék kedvezményes áron kerekítve potom 13 ezer forintért, rögtön egy csomagban érhető el, szóval rögtön két legyet üthetünk le egy körbepörgő rúgással (persze, aki csak az egyikre pályázik, nem kell mindkettőt megvásárolnia).

Valószínűleg nem vagyok egyedül akkor, amikor abban reménykedem, hogy egy újgenerációs újrakiadás adni fog valami újat is a régi darabhoz: szintet lép vizuálisan (gondoljunk csak a Bluepoint Games Shadow of the Colossus parádés újrázására) és amennyire lehet, tartalmilag is. Hiszen pont az extra hozzáadott érték miatt lehet izgalmas és pénztárcanyitogató egy nextgen port, nem pedig a lehetőség miatt, hogy két platform után egy harmadikon is végigjátszunk valamit hetedjére. Így úgy gondolom, hogy e logika mentén érdemes nagyító alá tenni a PlatinumGames és a Sega újrázását, feltéve a kérdést: adnak is valamit a pénzemért, vagy csak ugyanazzal a termékkel szeretnének rámarkolni többedjére is a tőgyemre.

Bayonetta négykásítva

Valószínűleg azon játékosok kicsiny csoportjába tartozom, akik nem kedvelik ezt az ultraszexi, indokolatlanul csupaláb boszorkányt és eposzát. Nagy vonalakban a történet szerint Bayonettát, a fiktív európai Vigridből származó, több száz éve eltűnt Umbra Boszorkányok egy utolsó tagját véletlenül felébresztik 500 éves hibernációjából. Mivel nem igazán emlékszik a múltjára, megpróbálja kideríteni ki ő, és miért került oda, ahová. Útja során megküzd a mennyek és poklok, na meg a purgatórium szolgáival, majd jól kiderül róla, hogy több ő, mint egy csini boszi.

Azon túl, hogy az én ízlésemnek a címadó hölgy kissé túlszexualizált (értsd: játék közben jobban szeretek azonosulni a főszereplővel, problémáival és nem kanosnak lenni miatta), úgy érzem, hogy az egész koncepció egy értelmetlenül és öncélúan kacérkodó póz egy erőltetetten szatirikus köntösben. Amennyiben férfiak lennének a főszereplők, úgy egy kétségtelenül egyedien stilizált, de alibi cselekménnyel megtámogatott faszméregetés lenne, de mivel ez nem így van, számomra a Bayonetta egy üres csöcs-showdown, amiben a címszereplő igyekszik mindig valami viccesnek szánt, de kőkemény egysorost elszavalni rengeteg átvezetővideó társaságában.

De mielőtt megkapnám, hogy mi a herélt hímvesszőnek játszom olyannal, aminek eleve az ötlete sem tetszik, gyorsan hozzátenném, hogy tőlem függetlenül is értem, hogy miért alakult ki ekkora kultusz a játék körül.

A játékmenet teljes mértékben egy nagyon finomra hangolt, kihívásban bővelkedő vegytiszta hack’n’slash, hatalmas főellenségekkel, ami a műfaj kedvelőinek maga a Paradiso. Bayonetta, akinek a tűsarkújának a tűje helyén is duplacsövű sorozatlövő van, kiváló eszköze a játékosnak. Fergetegesen szórakoztató a lábunkkal pofán lőni a groteszk kinézetű angyalokat, majd felzabáltatni őket az ében fekete hajunkból gabalyodó sárkány- vagy bagolydémonnal. Mert a főszereplő hölgy nem csak dögös, de egy roppant hatékony svájcibicska is. A méltán elismert Hideki Kamiya hősnője mindennel is támad: automata kézifegyver, szamurájkard, hatalmas démoni magassarkú. Hogy egy kicsit obszcénabb legyek: bár a játékban nincs ilyen jelenet, de a készítők mindent megtesznek azért, hogy hősnőnket azon személyek közé soroljuk, akik a mellbimbójukkal is tudnak szalámit szeletelni. Mindehhez a karakter többet csavargatja magát, mint harminckét instamodell egy bikinikampány alkalmával. Könnyű hát egy ilyen főhőst megszeretni, könnyű egy ilyen karakternek ikonná válnia.

A remaster-változatnak az lenne a célja, hogy ezt az élményt és ezt az ikont még erősebb impulzusokkal tegyék elérhetővé egy nagy felbontású televízión, vagy egy monitoron. Nos, a Bayonetta nem hogy nem kapott semmi extrát, de sem vizuálisan sem tartalmilag nem ad semmit ahhoz, amit eddig megismertünk. Tíz év után elvárható lehet, hogy a játék olyan idegesítő hibái, mint például az átvezető videó utáni rögtön támadások, valamint gyenge képfrissítésből eredő elmosódottság, javítsák, de nem ez történt. A PlatinumGames kiadott egy egyenes, felskálázott 4K portot, amiben az akciók legjava elveszik a homályos, elmosódott képkocka-halmazban.

Tehát hiába növelték a játék natív felbontását, hiába játszunk 60 képkoca-per-másodperccel, az élmény általában olyan, mintha látásproblémákkal küzdenénk. Sok esetben nem látjuk mi történik, mit csinál az ellenfél, emiatt pedig az harc élménye is jelentősen veszít az értékéből.

Vanquish négykásítva

A Bayonatta után egy évvel megjelenő Vanquish egy rövid, de mindenképpen intenzív élménye volt az előző generációnak. A távoli jövőben játszódó sztoriban az orosz föderációt vezető hatalmat megpuccsolja egy szélsőséges, extremista csoport, akik rögtön ki is robbantanak egy fincsi háborút az USA-val. Az egy űrkolónián játszódó sztoriban egy DARPA űrzsoldost, Samet irányítjuk, aki kapott a cégtől egy igen pöpec páncélt, ami halálosan hatékonnyá teszi őt a szembejövő orosz robotokkal szemben.

A Vanquish lényegében egy fedezékes TPS, ami a shoot’em up alműfaját, a lövedék poklot (bullet hell) kever egy kis beat’em uppal. A műfajmegnevezésektől izzadni kezdő olvasóknak röviden: a játékban annyi töltény repül ad hoc és vica versa, hogy nincs más a képernyőn, csak lövedék és ellenség, és amikor meguntuk a lövöldözést, be is moshatunk rosszaknak vagy négyet.

A maga idejében a játék izmos tempót diktált, saját stílusával pedig kiemelkedett a kortársak mellett. Sam ruhája képes nagy sebességgel siklani a pályán, lemásolja a földön heverő stukkereket, illetve az idő lassításának tulajdonságával is rendelkezik (nem szó szerint lassítja az időt, csak megnöveli a reakció sebességét), ami újabb stratégiai lehetőségeket nyit meg a játékosok számára. A hat óra alatt végigjátszható sztoriban rengeteg robotot küldünk a roncstelepre, hatalmas méretű főellenségekkel küzdünk meg, amelyek nagyon sok esetben ismétlődnek. A kompozíció inkább tűnik egy ígéretes pilotnak, mint teljes játéknak, viszont a játékmenet kérdés nélkül és határozottan szórakoztató a történettel ellentétben, ami meglehetősen alulírt, unalmas és fájdalmasan rövid. Gyakorlatilag ennyit is ad vissza az évfordulós újrakiadás: a Vanquish kompakt, 10 évvel ezelőtt kiadott változatát, csak éppen most PlayStation 4-re és Xbox One-ra 60 fps-sel, 4k-ra felskálázva. Tehát a vásárló pont annyit kap, amennyit 2010. október 19-én, az első verzió megjelenés napján.

A tehén újrafejése

Tehát a Bayonetta és Vanquish 10th Anniversary Bundle tulajdonképpen csak elérhetővé teszi az éppen kifelé futó konzolokon az elmúlt évtized két sikercímét, nagyobb képkocasebességgel és felbontással. Az előbbi csak a Vanquishnél érezhető, az utóbbi pedig lényegében egyik játékban sem, mivel sem a textúrákon, sem pedig a több grafikai effekten nem módosított, nem fejlesztett a kiadó.

Kijelenthető, hogy az évfordulós újrakiadást a SEGA a lehető legkevesebb befektetéssel, a profitmaximalizálás céljával adta ki. Magyarán: a kiadó a pajtában hagyott, gondozatlan tehenet feji meg még egyszer.

Persze ezzel olyan szempontból nincs is gond, hogy aki szerette az eredetit, a most játszhatja más eszközön is. Az Anniversary Bundle azoknak mindenképpen megérheti a vásárlást, aki mindenképpen szeretnék egykor szeretett címüket a régi-új konzolon is játszani, illetve azoknak, akik még sosem próbálták ezt a két játékot. Viszont azok, akiknek már megvan valamelyik verzióban a Bayonetta és a Vanquish, azok egy tapodtat nem lesznek beljebb a felskálázott, gyorsabb verzióval.