A Sagára a külföldi és hazai képregényes közösség is szereti ráaggatni a Star Wars és a Rómeó és Júlia keveréke címkét. Akik így gondolják, nem állnak messze az igazságtól, és valószínűleg az alkotók – Brian Vaughan és Fiona Staples – is tudatosan nyúlnak a szerelmes történetek egyik alfájához, hogy aztán a Saga szellemiségéhez hűen fordítsák ki a bevett klíséket. Erről tanúskodik a legújabb, negyedik kötet is.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Marko és Alana sikeresen elrejtőztek üldözőik elől egy távoli, csendes bolygón. Alana színésznőként munkát vállal a helyi szórakoztatóiparban, míg Marko otthon marad totyogó kisgyermekükkel, Hazellel. A távolság megtépázza a szerelmes pár kapcsolatát, és eddig nem tapasztalt konfliktusokkal kell szembenézniük. Mindeközben a Robot Birodalomban is forrongnak az indulatok, melyekről VI. Robotherceg mit sem sejt.
A negyedik kötet az előző három megszokott magas színvonalát hozza. A képregény megjelenésében továbbra is kiemelkedő, Staples színes és izgalmas képei magabiztosan uralják a Saga univerzumát. A cselekmény a szokott tempóban halad a végtelenbe és tovább, bár az előzőekhez viszonyítva érezhetően csendesebb, ráérősebb az új rész. Ez egyrészt illeszkedik a szereplők jelenlegi helyzetéhez is, akik egy rövid időre ugyan, de megtapasztalhatják a családosok hétköznapjait. Másrészt Alanát és Markót egy eddig számukra ismeretlen élethelyzetbe helyezik, ami gyorsan kibontakozó kapcsolatuk első komoly próbatétele is. Az ifjú pár eddig egyik ellenségtől menekült, hogy aztán egy másiknak a lézerstukker csövével nézzen farkasszemet, most viszont Alana munkát vállal, Marko pedig teljes állású szülőként próbálja ki magát. A sztereotípiákat kifordító szituáció (a kenyérkereső nő és az otthon maradó férfi) önmagában is izgalmas, de a lényeg abban rejlik, hogyan élik meg a nyugodtnak tűnő családi életet Alanáék.
HIRDETÉS
Ennek bemutatásával Vaughan és Staples ismét az űrbéli Rómeó és Júlia páros hétköznapiságáre erősít rá.
Az első kötethez hasonlóan, ahol Alana és Marko a gyermekvállalás nehézségeivel néztek szembe közösen, itt is a tényleges családként való működés témáját járják körbe, mindenféle idillikus elképzelés nélkül. És ahogy a pelenkázás, a büfiztetés, vagy épp a „Vajon jó szülője leszek-e ennek a gyereknek?”-kérdés kapcsán, úgy itt sem árulnak zsákbamacskát az alkotók: Bizony a pár számára szokatlan szituáció végül folyamatos feszültséget generál köztük, és ezzel együtt a képregény cselekményében is.
„Nincs túl sok képregény, aminek a borítóján egy szárnyas nő csecsemőt szoptat”
A negyedik kötet párkapcsolati válsága szintén ismerős elem a való életből, mind házasok és nem házasságban élők számára. Vagyis olyan valós jelenség kerül terítékre a Saga oldalain, amelyekről a mainstream popkultúra nem túl gyakran beszél. Ismerjük a jól bevett történeti sémákat: a szerelmesek összekerülnek, és a szeretet segítségével, ami összetartja őket, mindennel képesek szembenézni. Ha esetleg el kell válniuk, az csakis valami nagyon drámai esemény következménye lehet. A Sagában pont az ellenkező történik: egy teljes hétköznapi, mindenki által megtapasztalt dolog rengeti meg a kedvenc párt.
A párkapcsolati válság mint katalizátor azért is erősebb Alana és Marko fejlődésében, mert megtöri a kettejüket, és a képregényt eddig belebegő rózsaszín ködöt. Így az eddig közös erő – a származásukon és háborúkon átívelő szerelmük – most megdőlni látszik.
Alana és Marko megszűnnek összetartó párként működni, és elkövetik az összes hibát, amit csak lehet. Nem kommunikálnak, ritkán találkoznak egymással, és póttevékenységekbe menekülnek közös problémájuk elől. Egy lehetséges happy endnek pedig a legapróbb jelét sem látni.
A romantikus történetek jól ismert sémáinak megbontásán túl azért is érdekes a Saga szerelmes párjának megtörése, mert pont az a szituáció hívja elő a válságukat, amikor elérték azt a békét, amiért ketten útra keltek. Így pont abba futnak bele, csalódottan, amiről a romantikus történetek általában már nem szoktak beszélni: Mi fog történni a boldogan éltek után? A kötet nagy kérdése, hogy mit lehet a rózsaszín köd felszállása után kezdeni egymással, miközben az olvasót is szembesíti az őt foglalkoztató hétköznapi párkapcsolati problémákkal.
A gyilkolásnál csak a családalapítás jobb a Saga hősei szerint
Alana és Marko életútjával teljesen ellentétben áll VI. Robothercegé. A harmadik kötetben éppen atyai kötelességei elől menekült, egy tragédia hatására viszont felvállalja azt az apa szerepet, amit eddig ijesztőnek érzett. Más szemszögből viszont hasonló utat jár be, mint Alanáék a jelenlegi kötetben. A családi élet rémísztőnek tűnő részeitől menekült el, majd mikor megbomlani látszott az addig biztosnak hitt családi idill, ismét küzdeni kezd érte. VI. sorsa olyan szépen párhuzamba állítható a negyedik kötetbeli Alana-Marko vonallal, hogy félő, az ő sorsuk is valami tragédia felé tarthat.
Robotherceg által megtett útból egy átlagos bosszúhadjárat is kerekedhetne, ha nem Vaghan és Staples írná. Az előző kötetekhez hasonlóan az egymástól távol álló karakterek útjai keresztezik egymást a legváratlanabb helyzetekben. A jól ismert arcok mellé újak is csatlakoznak, mint például Az Erény nővére vagy Alana kolleganői. Így, némi párkapcsolati válság végére néhány új történetszál ígéretével kecsegtet a negyedik kötet zárása.
