Alan Moore kiemelkedő munkái közé tartozik többek között a Watchmen és a V, mint Vérbosszú is, de a Britannia Kapitányon végzett munkája is figyelemre méltó. Ám nem annyira a főhős miatt, mint a multiverzumos történetvezetés és az erős politikai fennhang miatt. Képregénykritika.
Sokáig nem létezett alternatívája az amerikai képregényeknek, így az első, 1976-os Britannia Kapitány füzet bizonyára felforgathatta az állóvizet, ugyanis az angol mondák világa lépett az amerikai történetmesélés helyébe. Eredetileg a brit piacot igyekeztek megcélozni a szuperhős történetével, ám ahogy telt az idő, Amerikában is egyre inkább népszerűvé vált Britannia kapitány karaktere, így szerves részéve vált a Marvel fő történetvonalának is. Többek közt együtt tanult Peter Parkerrel az Empire egyetemen, megóvta hazáját a Vörös Koponya térnyerésétől, és megalapította az Excalibur nevezetű, szuperhősökből álló csapatot is. A mostani gyűjtemény viszont leginkább a karakter újjászületését és a szuperhősök politikai üldöztetését mutatja be.
A kötet eleje kissé zavarosan indul, ugyanis különösebb magyarázat nélkül ugrálunk a különböző időpontok közt, ám szépen lassan körvonalazódik bennünk, miért van ez. Brian Braddock, vagyis Britannia Kapitány meghalt. A brit mondavilág két meghatározó alakja, Merlin és lánya, Roma igyekszik újra életre kelteni a kapitány testét és lelkét, a különböző múltbéli eseményeket pedig ennek nyomán meséli el Merlin.
Az istenek különösképpen meghatározóak lesznek a kötet egésze során, ugyanis az átlagemberek és a szuperhősök fölé emelik őket, a komplett cselekmény Merlin és Roma sakkjátszmájának eredményeként elevenedik meg.
A kezdetben kissé szétesett, darabos narratíva a feléhez érve váratlanul zseniálissá válik, aminek elsődleges gyújtópontja egy politikai beszéd, ami hirtelen egy olyan politikai szatírává változtatja a kötetet, amit igazán csak napjainkban tudunk dekódolni. A Britannia Kapitány kötet második fele ugyanis bemutatja a britek paranoid politikai természetét, ezáltal a majd negyven éves történet képes bemutatni egy egyre inkább aktuális, Brexit utáni világot. Ellenőrzött országhatárokkal, rendőri agresszióval, szuperhős-fóbiával, félelemmel. Jelen esetben a bevándorlók helyett a szuperhősök kerülnek a politikai elit célkeresztjébe, ami sokszor megidézi az X-Men sorozatban látott üldöztetést is. Különösen akkor, amikor megjelenik a Fúria nevezetű pusztító gép, ami szintén kísértetiesen emlékeztet a többek közt Az eljövendő múlt napjaiban látott Őrszemekre.
A politikai képmutatás jelen esetben egy mutánsban ölt testet, aki radikális szuperhős ellenes politikát képvisel, célja elérését pedig az is segíti, hogy a szuperhős közösség nem tud összefogni egy közös cél érdekében sem. A történet egyértelműen ebben a szegmensében a legerősebb, rendkívül hangsúlyos a politikai szál és a társadalmi szerepvállalásra buzdító üzenet a kötetben.A történet ugyan leköti az olvasó figyelmét, a probléma viszont az, hogy igazi főszereplő nélkül marad a történet. Britannia Kapitány ugyanis ennek a történetnek nem a főhőse, sokkal inkább az elszenvedője. Erő terén majd minden ellenlábasa felülmúlja, és a karaktere sem túlságosan magával ragadó, egyáltalán nem vezető típus. Egy elhanyagolható mellékszereplő a saját történetében, viszont a világ, amiben él, hihetetlenül összetett és érdekes, ez tudja megmenteni a történetét a teljes széteséstől. Érződik, hogy maguknak a készítőknek is meggyűlt a baja azzal, hogy ráérezzenek a karakter esszenciájára, ugyanis szinte az egész kötet alatt egyenetlen és hullámzó Britannia kapitány személyisége, a történet is csak a felénél képes igazán magas sebességre kapcsolni.
Alan Moore zsenije a rajzok stílusában és a sokszor kifejezetten irodalmias szövegből is kitűnik. A rajzok leginkább akkor válnak formabontóvá, amikor a multiverzum-szál erősebb hangsúlyt kap, többször is láthatunk kétoldalas ’freskókat’ a kötetben. A szövegrészek is képesek megidézni a brit beszédmodort, ezért pedig külön taps jár a fordítóknak. A Britannia Kapitány kötet kifejezetten olvasmányos, ám ez leginkább a politikai és a multiverzumos történetszál kontójára írható, a karakterek ugyanis nem igazán tesznek hozzá semmit az eseményekhez. Egy főhős nélkül sodródó, mégis érdekes és kijózanító kötet lett Britannia Kapitány eredettörténete.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
