Filmes fronton a horror inkább a csalódás, vagy az általános hanyatlás éve volt – gondoljunk csak a Bőrpofára, az új Fűrészre, az Alien Covenantra vagy az olyan említésre sem méltó fércművekre, mint a Boldog Halálnapot!-ra. Videojátékos terén 2017 viszont az idegeinket nem kímélve tárta elénk az utóbbi évek legborzongatóbb címeit. Listába is szedtük őket.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Idén moziban az Az-on kívül nem sokat retteghettünk őszintén, a virtuális térben viszont igazi nagyágyúk robbantak elő a semmiből, sőt még halottnak hitt óriások is előmásztak a sírjukból, hogy újból dicsfényben tündököljenek. Igazán jó idők járnak manapság a horror rajongókra! Az alábbi listában összegyűjtöttük 2017 legjobb és/vagy legemlékezetesebb horror élményeit, ezúttal főképp (de nem kizárólagosan!) az AAA kategóriás címeket nézve, indie fronton ugyanis szerencsére évek óta dúskálunk a jobbnál-jobb címekben.
1. Resident Evil VII
A Resident Evil sorozat igencsak rossz passzban volt, amikor a hetedik rész szinte minden hagyományával szakítva, teljesen váratlanul született újjá és mentette meg a döglődő szériáját.
A legvéresebb bossfightok egyike a Resident Evil 7-ben van
HIRDETÉS
A hetedik rész a soha el nem készülő Silent Hills demója, a P.T. nyomvonalát követve (pár arcade címet kivéve) a történetében először belső nézetbe helyezte a játékost, amit ráadásul remek VR játékmóddal is megtámogatott. A hangulat egészen új alapokra lett helyezve, melyhez újszerű környezet is járt, az újszerű környezethez pedig újszerű történet dukált. Ezúttal eltűnt barátnőnk után kutatva egy elmebeteg, kannibál sorozatgyilkos család birtokára keveredtünk, ahol aztán (természetesen) egy világméretű összeesküvés szálaiba botlottunk.
A hetedik installációval a sorozat első részeinek klausztofóbiás hangulatát élhettük újra, a zombik és zombi-mutánsok végelláthatatlan seregét pedig csupán pár, jól kigondolt ellenféltípus és három (+1) felejthetetlen vissza-visszatérő főlellenfél váltotta fel. Újból célpontba kerültek a fejtörők és az akció-orgia helyett (mely az egyébként még igen remekül sikerül negyedik résztől jellemezte a szériát) ismét a rettegésé lett a főszerep.
Rég láttunk ilyen gyors lejtmenet után ilyen elegáns felívelést, a Resident Evil VII nem csak vérfrissítést, de konkrét vérátömlesztést végzett a sorozaton, instant klasszikust teremtve ezzel. Azóta több DLC is megjelent a játékhoz, mi pedig nem győzzük kivárni a tényleges folytatást.
2. Outlast II
Az Outlast első része minden idők egyik legfélelmetesebb játéka volt, nem egy Youtuber köszönhette annak a pályafutása felívelését, hogy videón közvetítette azt, ahogy lefordul a székből, vagy az őszinte rettenet óvodás sikoltást csikart ki belőle. A második részt tehát nagy várakozás előzte meg és a játék valahol hozta is, amit elvártak tőle.
Az Outlast második része vérfagyasztó. (Bár volt köztünk olyan, aki épp az ellenkezőjét mondta.) Olyan szintű feszültséget képes teremteni, amit nagyon kevés videojáték tudott, amióta az Alone in the Dark első része egyáltalán megteremtette volna a műfajt. A játékban az amerikai hegyvidék egy belterjes és meglehetősen fanatikus szektájának földjére tévedünk, hogy aztán a saját eltemetett múltunkban keressünk súlyos válaszok után, mielőtt minket temetnének el a jelenben és a múltban is ólálkodó valós vagy képzelt démonjaink.
A történet sokkal emberibb és zsigeribb, mint az elődben volt, viszont sajnos játékmenet szempontjából üresen puffant a folytatás, ráadásul túl is nyújtották, amivel nem csak hogy megfolyotották a narratíva egészét de a játékmenet egysíkúsága is egyértelművé vált tőle.
Mindezektől függetlenül kevés játék tud ennyire egyszerű eszközökkel ennyire zsigeri félelmet kiváltani, szóval a készítők mégis csak hozták azt a szintet, amit az első résszel megteremtettek. Éppen csak a tényleges továbblépés maradt el a részükről, de erre tökéletes lesz a harmadik rész.
3. Little Nightmares
A Little Nightmares egy nagyon kicsi játék rettentően nagy atmoszférával. Mintha csak Henry Selick (Karácsonyi Lidércnyomás, Coreline) egy rémálmában ragadtunk volna. A lopakodós platformer horror tökéletesen kiaknázza gyermek és felnőtt énünk csatározását.
Egyszerű játékmenet egy egyszerű történeti alapvetéssel, ami végül az év egyik legzsigeribb pszicho-horrorában csúcsosodik ki. Mivel a kis játék kis áron jelent meg (azaz a nagy címekhez képest kevesebb mint féláron kaparinthattunk meg akár dobozosan is), a rövid játékidő ellenére is kötelező vétel a zsáner kedvelőinek. Senkit se tévesszen meg az elsőre aranyosnak tűnő borítás!
4. Evil Within 2
Személy szerint nagyon szerettem az első részt, de a Resident Evil designerének új franchise indítása egyaránt megosztotta a kritikai és játékos szcénát is.
Kicsit mintha nem is tudta volna, mi legyen, az Evil Within a Texasi láncfűrészes és a Fűrész hangulatát keverte a tradicionális japán horrorral és a Resident Evil gyökereivel. A mixtúra keveseknek működött igazán, ezért valódi meglepetés volt, amikor a Bethesda bejelentette a folytatást és megkaptuk hozzá az első áll-leesős trailereket. Az Evil Within 2 nemcsak 2017 egyik legjobb horrorjátéka, de a túlélő horror játékok mindenkori listáján is nagyon előkelő pozíciót érdemel. Személyre szabható játékélmény, nyílt világ, fantasztikus pályatervezés és még az első részénél is betegebb történet garantálja a vérfagyasztó szórakozásunkat, ami ugyan kissé Hollywood-szagúbb lett, mint az első rész volt, mégis egy sokkal kigondoltabb, pallérozottabb és feledhetetlenebb cím elődjénél.
Ráadásul a műfaj veteránjainak és újoncoknak egyaránt ajánlható, nem csak a választható nehézségi fokozatai miatt, de azért is, mert játszhatjuk óvatos felfedező vagy elmebeteg mészáros módon is, kinek mi áll közelebb a szívéhez.
5. Hellblade: Senua’s Sacrifice
A listánk kakukktojása a Hellblade, nemcsak mert indie cím, de azért is, mert Senua kalandja inkább akciójáték és valójában soha nem is akart keményvonalas horror lenni. Valahogy mégis sikerült neki, ráadásul nem is akárhogyan!
A Dark Souls játékok sötét miliőjét az északi mitológiák elemeivel keverő játék egy megbomlott elmébe enged betekinteni, ezt a bomlottságot pedig úgy adja át, ahogy videojáték talán még soha korábban.
A játékmenet ugyan nem túlságosan összetett és a végigjátszás hossza is meglehetősen kurta, főhősünk karaktere, a történet és az atmoszféra az év nemcsak horror, de általánosan videojátékos fronton is egyik legemlékezetesebb címévé teszi.
6. PREY
A Prey pont annyira horror, mint a szellemi elődje avagy ihletője, a Bioshock első két része volt. Tehát igen is, meg nem is, de amikor igen, akkor nagyon!
Hasonlóan a Hellblade-hez, a Prey is úgy tud fojtogatóan erős atmoszférát teremteni, hogy nem rágja a szánkba önnön horror-mivoltát. Nem akart jó horror játék lenni, csak szimplán jó játék és közben 2017 egyik legjobb egyjátékos FPS-e, egyik legjobb kampánya és egyik legjobb horrorja lett belőle.
A Prey félelemkeltésének egyediségét a paranoia adja. Míg az Alien Isolationben pl. attól retteghettünk, hogy bármelyik sarkon vagy szellőzőből felbukkanhatott a ránk vadászó idegen, a Prey még tovább finomítva a formulát olyan idegeneket szabadít ránk, amik képesek egyszerű tárgyakká változni, egy székké, asztallá, ceruzává, bögrévé vagy mondjuk egy fegyverré, amit a kezünkbe szeretnénk venni. A folyamatos fenyegetettség érzet és a bizalmatlanság, amit a környezetünkkel szemben táplálunk, egyszerre idézi meg a Nyolcadik utas a halál, a Dolog és kicsit a Halálhajó hangulatát is, a már említett, őrülten disztópikus klasszikus, a Bioshock és annak elődje, a System Shock sorozat szellemével megbolondítva. Ha igazán egyedülálló formába öntött egyedi játékélményre és rettegésre vágyunk, a Prey-nek ott kell állnia valós vagy digitális polcunkon!
7. Observer
Az Observer az év egyik legnagyobb meglepetése. A Layers of Fear készítőinek új (Rutger Hauer-el fémjelzett) játéka a cyberpunk zsánerét keveri a kemény testhorrorral és a legkomolyabb dísztópia történetek filozófiájával, avagy mi lett volna ha David Croenenberg rendezi az eredeti Blade Runnert?
Observer – A B-mozik királya cyberpunk-horrorjátékban nyomoz
A játékmenet ugyan nem kevés kívánnivalót hagy maga után, de a történet, a kép és hang elegye és az atmoszféra teremtés egyszerűen egyedülálló az Observer esetében.
Minden benne van, amit a cyberpunk-ban szeretünk, kivéve talán a „badass” és a „cool” faktorokat. Az Observer ugyanis kíméletlen krimi, politikai dráma és horror egyben, amiben nincs mindenkinél menőbb, noir-os detektív, aki mindent megold, csak egy mindenkire érvényes, közös pokol, ami elől nincs menekvés, nincs feloldozás és végképp nincs happy end.
A háttérvilág párját ritkítóan átgondolt és kidolgozott, hasonlót legutóbb a SOMA esetében tapasztaltam, legalábbis a horror színtéren. A játék indie mivolta szinte semmilyen aspektusából nem tetten érhető, talán csak a játékidő az, amivel kapcsolatban joggal húzhatjuk a szánkat, bár tény, ahogy a Little Nightmares esetében is volt, a rövid játékidőért a kisebb ár kárpótolhat minket.
A fenti listán felvonuló címek mellett is rengeteg nehezen felejthető horror műremek örvendeztetett minket, olyan remekbe szabott indie címek is, mint a Bendy and the Ink Machine, a FAITH, a Narcosis, a Darkwood vagy a fantasztikus Stories Untold.
(Varga Bálint Bánk)
