Sorozatunk első részében bepillantást nyertünk a műfaj eredetébe, történelmi és irodalmi vonatkozásaiba valamint a híres/hírhedt George A. Romero egy-két korai darabjára is ránéztünk. Ebben a részben megvizsgáljuk a zombiapokalipszis fogalmát és körül járjuk, hogy milyen két ős-archetípus mutatkozik meg ezekben az apokalipszist vizionáló feldolgozásokban.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A bibliai apokalipszis szerint az Isten által küldött Négy Lovas (az apokalipszis négy lovasa) a Háború, a Halál, a Viszály és az Éhínség vagy a Pestis. Ők a Teremtő parancsára pusztítanak a világban. A lények megfeleltethetők ezen lovasok szimbólumaiként. A zombi filmek nem egyszer egy olyan disztópikus világban játszódnak, ahol az apokalipszist, az élőhalottak testesítik meg. Ez a négy alak a katasztrófafilmek esetében is megjelenik, de például egy özönvíz kapcsán kevesebb szimbolikai értékkel ruházhatóak fel. Bár nyilván mindenki ismeri a sztorit a fickóról aki összegyűjtött egy rakás állatot egy hajón… Mind e mellett a modern zombi tekinthető a fogyasztói társadalom szimbólumának. Az ész nélkül mindent elfogyasztó ember szinonimájának.
A zombik bár megtestesítik az Antikrisztus négy lovasát egy személyben, részükről ez öntudatlanul történik. Ez az értelmezés leginkább a modern zombi filmben igazolódik. Max Brooks World War Z – Zombiháború című könyvében (2006) egy 13 éven át tartó zombiapoklipszis túlélőivel készít interjút.
HIRDETÉS
Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatársaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak a statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja, ami a jelentésből kimaradt. (…) Az interjúkötetben a zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról ostobaságról és a derengő fényről az alagút végén. E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb tényező: az ember. Max Brooks: World War Z – Zombiháború.
Ebben a könyvben a fiktív riportalanyok úgy beszélnek a zombi-invázióról, mint egy legyőzhetetlen természeti csapásról (bár az interjúk készültekor a fenyegető veszély már elmúlt), olyan jegyekkel ruházzák fel, mintha maga az apokalipszis Négy Lovasa járt volna a Földön 13 éven keresztül. Az egyik interjúban, az amerikai hadsereg egyik tábornoka arról beszél, hogy nem is maguk a lények jelentenek veszélyt, hanem az a biztos tudat, hogy ez a típusú ellenség egyszerűen kijátszhatatlan. Nem foglalkoznak a radarrendszerekkel, keresztülsétálnak a golyózáporon és rendszertelenül, kiszámíthatatlan módon támadnak.
Az Apokalipszisról így ír János próféta: „Az időpontokról és alkalmakról pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim, mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra; és nem fognak megmenekülni.” Újszövetség ford. Károli Gáspár, Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5. fejezet 1-5. versszak
A The Walking Dead című képregény-sorozatban (The Walking Dead – Season One, írta Robert Kirkman 2003) egy olyan disztópiát mutat be az író, ahol az ismert világ még áll, a klasszikusan vett emberi élet nyomai viszont eltűnnek. Az emberek napról napra élnek, bújkálniuk és menekülniük kell az élőhalott hordák elől, a túlélés a mindennapi élet részévé válik. A The Walking Dead világa önmagában tartalmazza az apokalipszis négy fő elemét (a Négy Lovas szimbólumait).
A képregény szereplőinek, minden nap szembe kell nézniük önnön halandóságukkal, így a Halállal (vagy egy másik értelmezés szerint halhatatlanságukkal, amennyiben a zombi létet egy másik életformának tekintjük.) Az invázió elindítója egy vírus (a Bibliában a Pestis), ami folyton körülveszi a szereplőket, mi több, egy idő után kiderül, hogy a vírust az ember magában hordozza, „mindenki fertőzött”. Az Éhínség a The Walking Dead esetében elsősorban a zombikra korlátozódik. Az, hogy az emberek nem tudnak élelemhez jutni, mondhatjuk, hogy az apokalipszis velejárója. A lények étvágya csillapíthatatlan, így tulajdonképpen a zombik maguk válnak egyszerre az Éhínség okozójává és elszenvedőjévé, mert a képregény szerint akkor is ennének, amikor már képtelenek megmozdulni. A Viszály azon túl, hogy nyilvánvalóan a túlélőknek olykor-olykor szembe kell szállniuk az őket üldözőkkel, valójában a csoporton belüli eseményekre vonatkoztatható.
Az apokaliptikus vezéralakok
A zombi filmek egyik klasszikus konfliktusa az, hogyha a szörnyek elől menekülő emberek egy csoport tagjaivá válnak a kényszer vagy a kényelmesség miatt, hogyan reagálnak az őket sújtó fenyegetésre. A legegyszerűbb dramaturgia szerint a társadalom legkülönfélébb képviselői kerülnek össze. Sok esetben ez indukálja, hogy az adott csoportban a hétköznapi és társadalmi problémák is konfliktusforrássá válnak. Pl. a Holtak hajnala remake-ben (Dawn of the Dead 2004. Zack Snyder) a fehér rendőr ki akarja zárni a fekete katonát a biztonságot nyújtó plázán kívülre, mondván, mert fekete. Nem egyszer ezek az egyet nem értésből fakadó ellentétek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a csoport tagjaira, mint maguk a zombik. A modern zombi film már sokkal jobban koncentrál az emberre, és sokkal inkább előtérbe helyezi ezeket szélsőséges a csoport-dinamikai helyzeteket, mint a klasszikus zombifilm.
Az szinte az összes zombifilmre igaz, hogy főszereplői egytől egyig hétköznapi embernek mondhatóak. Ebben a felfogásban egy tengerészgyalogos is ugyanolyan hétköznapinak számít, mint egy ügyvéd vagy baseball játékos, hiszen a mindennapi életük, csak foglalkozásukat tekintve különböző, mind ugyanannak a társadalomnak a részesei. A „hétköznapi” jelző tehát addig tart, míg a világban felállított általános morált nem fenyegeti egy nem emberi, természetétől fogva ismeretlen veszély. Ha erre a veszélyre, ami jelen esetben a szörny támadása a szükséges reakció (és legtöbbször) az erőszak vagy egyáltalán a tettrekészség, akkor előnyben lesz a tengerészgyalogos a baseball-játékossal szemben, aki előnyben lesz az ügyvéddel szemben, feltéve, ha ez az ügyvéd nem ért például a fegyverkezeléshez, vagy ahhoz, hogy egy baseball ütővel támadja meg a szörnyet. A zombi filmek világában ugyanis az lesz az új rend élén, aki hajlandó az erőszak alkalmazására, akár magukkal a lényekkel szemben, akár más embertársával szemben. Adott esetben az is elképzelhető, hogy a hierarchia tetejére éppen az kerül, aki egyébként nem tudott mit kezdeni a normális világ általános értékrendjével.
Pl. a fentebb tárgyalt The Walking Dead képregény tv-adaptációjában (The Walking Dead – Sesaon One, Frank Darabont 2006) a sorozat egy ponton eljut odáig, hogy az általunk követett csapat vezetője Rick, összetűzésbe kerül egy másik túlélő csoport vezetőjével akit követői Kormányzónak hívnak. Míg Rick (Andrew Lincoln) a „régi” világban is egyfajta vezetőként élte életét, hiszen sheriffként dolgozott, addig a Kormányzóról kiderül, hogy mindig beosztottként élt, utálta a munkáját és a főnökét, a felesége pedig idejekorán meghalt és egyedül kellett nevelnie kislányát, aki ráadásul az apokalipszis kitörésekor megfertőződött.
Rick egy céltudatos, magabiztos, és a társai érdekeit szem előtt tartó vezető, akinek nem újdonság egy csoport élén állni, és képes meghozni akár megosztó döntéseket is. A Kormányzó (David Morrissey) egy frusztrációkkal teli, manipulatív, önző és kegyetlen alak. Nem az új rend alakítja őt ilyen személlyé, hanem az új rend formálódása. Ennek az új rendnek ő is formálója akar lenni (megkérdőjelezhető tetteivel együtt). Eredeti szöveg: itt, Rusznyák Csaba írása.
Kis túlzással mondhatjuk, hogy a csoport élén álló vezető afféle Krisztus alak, egy Megváltó személy kinek jelenlététől nem csak a szereplők de a nézők is meg tudnak nyugodni. Persze nem szabad elfeledni, hogy ezek ettől még hús-vér emberek akárcsak mi. Általában a vezető által ismerjük meg az új világrendet vagy végigkísérjük vezetővé válásának állomásain. Ő az, aki a legjobban ismeri ennek a világnak a működését és akarva-akaratlanul, de ő veszi fel ellene a küzdelmet, a régi világhoz nagyon hasonlító (ha nem teljesen azonos) értékrendet képvisel. Legalábbis egy ideig törekszik rá…
Vele szemben helyezkedik el a szörny, a leküzdendő ellenfél, az állandó fenyegetettség a félelem és az új világ megtestesítője. A szörny nem minden esetben jelenti magát a zombit, ahogy fentebb is láthattuk, de minden esetben a főszereplőkkel szemben helyezkedik el, értékrendjét tekintve.Ami mindkét típusra igaz, hogy mindketten túlélők. A vezető az erkölcsösség határain belül bármit megtesz túlélésének érdekében, a szörny ugyanezt teszi, de őt nem korlátozzák az erkölcsösség gátjai. Számos esetben azonban a vezetőnek is el kell hagynia emberségét, azért, hogy az új világrend ne telepedjen rá az általa képviselt morálra. Ilyen helyzet például az, amikor a Csoport egy tagja megfertőződik, és döntést kell hozni, hogy átalakulása előtt megöljék-e vagy sem. A Vezető tehát bármit tehet, a régi rend nem fog visszaállni.
