Sarah Rees Brennan első felnőtteknek szóló könyvében alaposan megfogadta azt a tanácsot, miszerint ne AI-jal csináljunk művészetet, hanem a gyerekkori traumákból. Na jó, Brennan egy helyen azért eltért: nem gyerekkori, hanem felnőtt kori élményekhez nyúlt. Miután túlélte a rákot, hazaköltözött Írországba, ahol most ódon könyvtárszerű otthonában él, hogy onnan meséljen a hozzánk hasonló kalandokra éhes olvasókról. A 31. Budapesti Könyvfesztiválon jelenik meg az Éljen a Gonosz! az Agave Könyvek gondozásában, amibe most először a Roboraptoron olvashatsz bele!
HIRDETÉS
Miről szól az Éljen, a gonosz! ?
Rae halálos beteg. A rák várható kimenetelétől és családja közeledő összeomlásától csupán a könyvek jelentenek menekülést számára. Ennek igazi erejére csak akkor jön rá, amikor megjelenik a halálos ágya szélén egy alak, aki felajánlja neki, hogy felépülhet a betegségből, ha belép kedvenc fantasyregényének lapjaira és ott eljátssza a gonosz szerepét.
Amikor felébredt, egy idegen nő ült az ágya mellett, kezében a könyvével. A nő nem fehér köpenyt vagy ápolónői egyenruhát viselt, hanem fekete jóganadrágot és egy túlméretezett fehér pólót. Haját kontyba tűzte a feje búbján, és hűvösen méregette Raet.
– Eltévesztette a szobát? – motyogta a lány az álomtól kábán.
– Remélem, nem – válaszolta a nő. – Most nagyon figyelj, Rachel Parilla! Sok mindent nem tudsz még. Beszéljünk a kemoterápiáról!
A döbbenet teljesen magához térítette Raet. Oldalt volt egy kar, amivel meg lehetett dönteni az ágy hátrészét. Most meghúzta ezt a kart, mire a matraca megemelkedett, így jobb szögből látott rá a különös vendégére.
– Mire gondol, mit nem tudok?
Egyik csontos kezét közben a fejéhez kapta. Álmában megizzadt, és tudta, hogy a kopasz fejbőrén fényesen csillog a verejték a halogénlámpák fényben.
A nő hátradőlt, mintha kényelembe tudna helyezkedni a kórházi székben. Végighúzta az ujja hegyét A vas kora fedelén. Aranyszínű körömlakkja éles kontrasztban állt mélybarna bőrével és a fényes borítóval.
– A nyirokcsomóidban lévő daganatok mostanra agresszívabbá váltak. A prognózisod eleve elég gyászosnak tűnt, de eddig még volt remény. Hamarosan viszont az orvosok jelezni fogják, hogy ez a remény elszállt.
Rae körül megfordult a világ, amitől felkavarodott a gyomra és nem kapott levegőt. Legszívesebben lerogyott volna a padlóra, de eleve feküdt.
A nő könyörtelenül folytatta.
– A biztosításod nem elég jó. Az anyád újabb jelzálogot fog felvenni. El fogja veszíteni a munkáját. A családod elveszíti a házát. Mindent elveszítenek, és ez a rengeteg áldozat ráadásul semmit nem fog érni. Te úgyis meghalsz.
Rae viharos légzése összerázta teste romjait. Kétségbeesetten kutatott magában valamilyen érzelem után, ami nem a pánik, és végül a haragba kapaszkodott. Felkapta a vizespoharát, és a nő fejéhez vágta. A pohár ezer apró, éles gyémántszilánkra tört a padlón.
– Magának perverz örömet okoz a rákos betegek kínzása? Tűnjön el innen!
A nő nyugodt maradt.
– Most jön az utolsó dolog, amit nem tudsz. Hajlandó vagy megmenteni magad, Rae? Elmenni Eyamba?
Ez a nő vajon a pszichiátriáról szökött meg? Raenek fogalma sem volt, hogy van-e ebben a kórházban egyáltalán pszichiátriai osztály. Megnyomta a nővérhívót, hogy jelezzen az ápolóknak.
– Remek ötlet, kösz! Mindjárt veszek is egy repülőjegyet egy olyan országba, ami nem létezik.
– Ki mondta, hogy Eyam nem létezik?
– Én – közölte vele a lány. – Meg azok a könyvesboltok, amelyek A vas korát a fikció feliratú polcokon tartják.
Többször is megnyomta a gombot. Gyertek, mentsétek meg a beteget, nővérek!
– Gondolkozz el a következőn! Azt mondod valakinek, akit nem is ismersz, hogy „szeretlek”. Ez hazugság?
Rae óvatosan méregette a nőt.
– Igen.
A látogató szeme rezzenéstelennek tűnt, ám mintha rengeteg gondolat örvénylett volna a nyugodt felszín alatti feneketlen mélységben.
– Később megismered azt az embert, akinek hazudtál. Kimondod ugyanazokat a szavakat, és a „szeretlek” megdönthetetlen igazsággá változik. Vajon kő az igazság, vagy inkább víz? Ha elég sok ember kel át képzeletben egy világba, fokozatosan kitaposnak oda egy átjárót. Mi a valóság, ha nem valami olyasmi, ami tényleg hatást gyakorol ránk? Ha elég sok ember hisz valamiben, az nem válik valósággá?
– Nem – vágta rá a lány tárgyilagosan. – A valósághoz nincs szükség hitre. Én magamtól is valóságos vagyok.
A nő elmosolyodott.
– Lehet, hogy valaki hisz benned.
Hűha, egyesek itt nagyon jó gyógyszereket kapnak.
– Ez csak kitaláció.
– Minden csak kitaláció. Mi a gonosz? Mi a szerelem? Mindezt az emberek döntik el. Mindegyik létrehozza a hit egy-egy éles kis szilánkját, amiket aztán összeillesztenek. Elegendő vérrel és könnyel meg lehet vásárolni egy életet. Elegendő hittel igazzá lehet tenni valamit. Az emberek úgy találják ki az igazságot, ahogy minden mást is: együttes erővel.
Régen Rae vezette az iskolája szurkolócsapatát. A családja régen egy csapatként dolgozott, egymást segítve, amíg ő el nem veszítette azt a képességét, hogy bárkinek is segíteni tudjon. Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt.
– Mi ad értelmet egy kitalált történetnek? – folytatta a nő. – A te életednek mi ad értelmet?
Semmi. Ez a halál durva, nagy igazsága. A legrosszabb dolog, ami Raevel valaha is történt, nem igazán számított. A kétségbeesett küzdelme sem számított, fikarcnyit sem. A világ nélküle is ment tovább. Mostanra kettesben maradt a halállal.
Igazából ezért szerette a Császárt annyira. Egy kedvenc szereplőt találni olyan, mint felfedezni egy szavakból álló lelket, ami megszólítja az övét. A Császár soha nem fogta vissza magát, és soha nem hátrált meg. Ő volt Rae féktelen dühe. Rae nem a bűnei ellenére szerette a Császárt, hanem a bűneiért.
Legalább egyikük képes harcolni önmagáért.
A görög színdarabokban a katarzis azután következik be, hogy a közönség árulást, megcsalt szerelmet és katasztrófát lát. A szereplőket addig edzik az elképzelhetetlen tragédiák, amíg meg nem tisztul a szívük. Egy kitalált történetben következmények nélkül átélhet az ember olyan borzalmas érzéseket, amelyeket a valóságban nem bírna ki. Ha Rae kimutatta volna, mennyire dühös, akkor még azt a néhány embert is elveszítette volna, aki eddig kitartott mellette. A lány tehetetlennek érezte magát, a Császár viszont még a csillagokat is lerázta az égről. Rae pedig vele együtt remegett közben a szűkös kórházi ágya rabságában. A Császár biztosította számára a társaságot.
Rae azonban nem volt hajlandó átadni magát a bolond reménynek.
– Én nem tudok elmenni Eyamba. Senki nem tud.
Egy igazi országnak lenne térképe, akarta felhozni érvként, de utána eszébe jutott Eyam térképe, ami a fal nagy részét elfoglalta Alice hálószobájában. A lány maga előtt látta a Jég és Magány Szikláinak csipkés csúcsait és ceruzavékony gerincét, a Valerius család hatalmas birtokait, a palota bonyolult titkos folyosóit, nagy tróntermét és üvegházát.
Rae még soha nem járt Eyamban. Peruban sem járt még soha. Mégis hitt Peru létezésében.
A nő felemelte a kezét.
– Én ajtót nyithatok neked oda.
– Ez az ajtó a kórház folyosójára vezet.
– Az ajtó vezessen az úton, vagy te? Kiléphetsz ebből a szobából, és Eyamban találhatod magad, annak a személynek a testében, akiébe a legjobban illesz. Egy olyan testben, amit az előző lakója már nem használ. Az Élet és Halál Virága évente csak egyszer nyílik Eyamban. Egyetlen esélyed van. Találd ki, hogyan juthatsz be a császári üvegházba, és lopd el, amikor virágzik. Ha megszerzed, kinyílik egy újabb ajtó. A tested addig aludni fog, és megvár téged. Ha megszerzed a virágot, gyógyultan ébredhetsz fel. Ha nem szerzed meg, nem ébredsz fel.
– Miért csinálja ezt? – követelt magyarázatot Rae.
A nő komoly hangon felelt.
– A szerelemért.
– És hányan fogadták el eddig az ajánlatát?
– Túl sokan – vált kissé szomorúvá a nő hangja.
– És hányan ébredtek gyógyultan?
– Talán te leszel az első.
A nővérhívó a jelek szerint elromlott. Rae akár ki is dughatta volna a fejét a folyosóra, hogy segítségért kiabáljon, de az ágyában is maradhatott, hogy tovább hallgassa a hagymázas ostobaságokat.
A cselekvést választotta.
Lelógatta a lábát az ágyról, és lerakta a padlóra. Betegen minden mozdulat elég komoly koncentrációt követelt. Minden lépés egy újabb döntés, amit a lánynak az esélyeit mérlegelve kellett meghoznia. Úgy érezte magát, mintha a szurkolócsapata piramisának tetején állna. Egyetlen rossz mozdulat katasztrofális zuhanással végződhetett.
Ismét felcsendült a nő hangja a háta mögött.
– Amikor a történet magába szippant és kifacsar, kegyelemért fogsz könyörögni?
A vágy olyan élesen és fényesen hasított a lányba, akár egy lángoló nyílvessző. Mi van, ha ez az ajánlat tényleg valódi? Erre a vad, édes gondolatra elmosolyodott. Képzeljük el, hogy kinyílik egy ajtó, mint egy könyv, amelyen át egyenesen be lehet lépni egy kitalált világba! Képzeljünk el egy nagy kalandot az egyre szűkösebb kórházfalak helyett, a semmivé szűkülő élet helyett! Azt, hogy milyen lenne nem szabadulóművésznek lenni, hanem a művészet szabadságát élvezni, képzeletbeli tájakra menekülni.
Egyszer, egy fürdőszobaajtó mögül, miközben ő azzal volt elfoglalva, hogy epét és vért hányt, meghallotta, ahogy egy tanítónős hang azt mondja az anyjának: ideje elengedni őt. Rae még nem tudta elengedni önmagát. Önmagán kívül nem volt semmije.
Egykor azt hitte, hogy a jövője egy eposz lesz. Akkor még nem tudta, hogy csak prológus marad.
Már nem volt copfja, de azért megrántotta a fejét, és képzeletben hátrakacsintott a válla felett.
– Ez a mese fog kegyelemért könyörögni, mire végzek vele!
Ezzel megragadta a kampó alakú kilincset. Minden maradék erejét összeszedve megtolta az ajtót.
A fény úgy tört meg a szemében, mint szikrák a kristályban, amit aztán rohanó sötétség követett. Rae riadtan pillantott hátra a válla fölött. A mögötte lévő világból minden szín eltűnt, és a kórházi szoba olyan fekete-fehér lett, mintha tinta lenne a papírlapon.
Tetszik, amit eddig olvastál? Az Éljen a gonosz! már előrendelhető az Agave Könyvek webshopjában!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
