Gareth Hinds amerikai szerző ikonikus irodalmi alkotásokból készít művészi képregényeket, amelyek közül magyarul most elsőként az Odüsszeia jelent meg. A kötet nem igyekszik újragondolni az ókori görög alkotást, hanem egyszerűen csak egy modern médium eszközeivel meséli újra azt, a mai közönség számára is könnyen érthető és követhető módon.
HIRDETÉS
Homérosz két nagy eposza, az Iliász és az Odüsszeia kétségkívül a nyugati irodalom alapköveinek számítanak. Ebből kifolyólag mindkettő része az alapvető műveltségnek, vagyis „illik” ismerni őket. Ugyanakkor az is igaz, hogy ma egy laikus irodalomkedvelő számára ezek már eléggé nehezen emészthető szövegek – a nyelvezetük zavaró, a tartalmuk pedig helyenként homályos lehet. Nem véletlen, hogy az Odüsszeia egyik legutóbbi, nagy visszhangot kiváltó angol fordítása – amely alapján Christopher Nolan nagy sikerű mozifilmje is készült – letisztultabb, egyszerűbb szóhasználatot mutat. De persze a mai közönséghez leginkább a modern nyelvezetű újrameséléssel lehet közelebb hozni a klasszikusokat, amire pedig remek példa a Gareth Hinds munkáját dicsérő Odüsszeia képregény.
A kötet különlegessége abban áll, hogy a képregény természetéből fakadóan lényegében egyszerre tekinthető kortárs átiratnak és adaptációnak.
Hiszen egyrészt irodalmi alkotásnak számít, másrészt ugyanakkor alapvetően nem szöveges formában, hanem az illusztrációk nyelvén beszéli el a történetet. Kvázi az Odüsszeia „képeskönyv-verziójaként” funkcionál. Tökéletes olvasmány tehát mindenkinek, aki nem érez késztetést arra, hogy a hosszú és cikornyás ókori költeményen átrágja magát, de azért nem is egy rövid összefoglalóból akarja megismerni a leleményes görög hős kalandjait. Egyúttal azért azok számára is érdekes lehet, akik az eredetit már olvasták, ugyanis Hinds nagyon részletesen feldolgozza a homéroszi eposzt.
Alapvetően elmondható, hogy az Odüsszeia képregény tartalmilag hűen követi az eredeti művet, és bár szükségszerűen tömörít, alig néhány részlet marad ki belőle.
A dialógusokban egy-két ikonikus mondatot átvett a szerző – ezek esetében szerencsére a magyar kiadás is a klasszikus, Devecseri Gábor-féle fordítást idézi –, viszont egyébként az érthetőségre törekedett, és modernizálta a szöveget, még ha azért nem is annyira, hogy ez kizökkentse az olvasót. A kihagyott jelenetek, események pedig nagyrészt elhanyagolható dolgoknak számítanak, azaz nem csorbul a mondanivaló amiatt, hogy ezekkel nem találkozhatunk a kötetben. Így például a képregényben nincs benne az, amikor Zeusz elküldi Hermészt a nimfa, Kalüpszó szigetére, és az se, ahogy Athéné álmot küld Pénelopé kérőire, amikor Télemakhosz távozik Ithakából.
Csak kevés esetben megkérdőjelezhető, miért nem került bele egy adott dolog a képregénybe. Az egyik ilyen kimaradt esemény Odüsszeusz kalandozásának legelső epizódja, Iszmarosz városának feldúlása – ami nem éppen egy hősies tett, így az átugrása némileg jobb színben tünteti fel a főhőst és társait. Hasonlóképpen kifogásolható Nauszikaá szerepének megkurtítása, emiatt ugyanis a phaiákoknál játszódó részek veszítenek az érzelmi töltetükből. Összességében azonban a változtatások nem okoznak lényegi különbséget, az alapmű szellemisége nem csorbul.
Hinds szinte végig narráció és magyarázatok nélkül, pusztán az illusztrációkkal meséli el a történetet, ami azonban így is könnyedén követhető.
Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a szerző a látványvilág kialakításakor egyértelműen a filmek eszköztárából merít: a képsorok összeállítása és az egyes képkockák beállításai is határozottan a mozgóképeket idézik. Emellett ügyesen játszik a kidolgozottsággal is, azaz amikor szükséges, egészen részletgazdagok az ábrázolások, de egyébként vannak egészen elnagyolt illusztrációk – ezzel vezet minket, és ad egyfajta váltakozó ütemet az olvasásnak, hiszen nem minden panel igényel ugyanannyi szemlélődést.
A modern képnyelvhasználattal érdekes kontrasztban áll az illusztrálás technikája, ugyanis az alkotó mindent kézzel festett. Ez remekül illik a sztorihoz, mert bár a vonalvezetés nem az ókori görög műalkotások stílusát és esztétikáját követi, mégis megvan a képekben a hagyományosság érzete. Ráadásul az élénk és változatos színhasználat miatt élvezetes látványt is nyújtanak. Az élénk színhasználat miatt különösen élvezetes a kötetet lapozgatni,egyes illusztrációk külön vizuális élményt jelentenek: a hullámzó víz ábrázolása lenyűgözően valóságos, szinte olyan, mintha életre kelnének azok a képek, amelyeken megjelenik a tenger. A színeknek pedig ugyan csak egyszer-kétszer van jelentősége – ilyenek a küklopsz barlangjában és a holtak földjén játszódó részek –, de az ilyen jelenetek éppen az egyediségük miatt kifejezetten hatásosak.
Röviden: az Odüsszeia képregényt remek koncepció, és pazar, szinte hibátlan kivitelezés jellemzi.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
