Még Dwayne Johnson döbbenetes átalakulását is elnyomja a Zúzógép önnön jelentéktelensége – miközben éppen azért kellemes nézni ezt a filmet, mert nincs eltelve főszereplője nagyságától.
HIRDETÉS
Muszáj a végéről kezdenem: érdekes anomália, amikor egy produkció külön epilógussal próbálja megmagyarázni, miért kellett elkészülnie. Hogy az előző két órában azért éppen Mark Kerr (Dwayne Johnson) szorítón belüli és kívüli küzdelmeit nézhettük, mert ő még akkor szállt be az MMA-be, amikor ezzel még nem lehetett milliomossá válni. Azt mindenki döntse el maga, ez mennyire érdemel mozgókép-szoborállítást, mindenesetre Kerr alakjában önmagában semmi figyelemre méltó nincs: kicsit küzdött az ópiátokkal, majd elment elvonóra és lejött róluk; hol szakított, hol összejött idegesítően felszínes, de érte mindig aggódó barátnőjével, Dawnnal (Emily Blunt), és hol nyert, hol veszített a ringben.
A Zúzógép tulajdonképpen egy anti-Vaskarom: teljes mértékben hiányoznak belőle a még hollywoodi mércével is hihetetlen tragédiák, fordulatok, emberfeletti alakok.
Egyedül abban szélsőséges, hogy mennyire hétköznapi, és hogy mennyire magától értetődően vállalja fel ezt a hétköznapiságot, ahelyett, hogy görcsösen próbálná piedesztálra emelni főhősét. Mark Kerr (mozgóképváltozata) semmi különleges vagy ellentmondásos tulajdonsággal nem bír, egyszerűen egy kellemes ember, egyúttal kiváló sportoló. Hajthatatlanul magabiztos, de szerény, a végsőkig küzd, de nem zuhan önpusztításba, és egyetlen bűne, hogy környezetével csak addig törődik, amíg az nem áll a ketrecharc útjába. De a film nem is akarja szélsőségesen rokonszenvessé tenni, ugyanúgy a maga természetességében láthatjuk gyengeségeit és ítélkezhetünk róluk.
Az immár testvére nélkül alkotó Benny Safdie korábbi munkáiból (Jólét, Csiszolatlan gyémánt) ismerős piszkos-zaklatott, alkalmasint egy-egy hosszabb snittre is vállalkozó kézikamerázás itt elsősorban egy olyan közvetlenséget teremt, hogy időről időre elfelejtjük, hogy valójában egy filmet nézünk. Még Dwayne Johnson (és nem mellesleg Emily Blunt) Oscart érdemlően bravúros átlényegülése sem a díjak, hanem annak érdekében történne, hogy minél kevésbé érezzük a megjátszottságot, a filmszerűséget az élményben. A Szikla nem azért mosolyog, beszél és jár Mark Kerrként, hogy eldobjuk az agyunkat, mennyire pontosan képes imitálni egy valódi személyt, hanem mert a Zúzógép minden porcikájával azért küzd, hogy Mark Kerr lénye járja át.
Egyúttal azonban nem kíván a bennfentességével sem hivalkodni. Bár ott vagyunk Mark és Dawn hálószobájában, zárt ajtók mögött zajló beszélgetéseik során, gondolatait mégis legtöbbször az őt interjúvoló riportereken keresztül halljuk –
a Zúzógép nem kecsegtet bulváros kulisszák mögé bepillantással, hanem úgy fogjuk érezni, csupa olyan részletet ismerünk meg a főhős életéből, amit istenigazából ő maga sem titkolna, ha leülnénk vele sörözni.
Mindez egy olyan ambivalens helyzetet teremt, ahol bár papíron rendkívül üdítő vonásokkal bír az alkotás, mégis ezen jellegzetességei konzerválják jelentéktelenségét. Jöhet az örök dilemma: örömteli, amikor egy mozi mer a hollywoodi kliséktől, nagyotmondástól óvakodva természetes és hétköznapi lenni, ugyanakkor végső soron nem azért fizetjük ki a jegyárat és ülünk le a nagyvászon elé, hogy valami olyat lássunk, ami túlmutat a hétköznapjainkon? Hogy bár vágyunk az állandó világmegmentések és életrajzifilm-piedesztálok csömörének ellenpontozására, de azért talán mégsem Szomszéd Józsi élettörténete előtt szeretnénk két órát tölteni. Benny Safdie és Dwayne Johnson beleállt abba, hogy filmes mementót állítanak valakinek, akiben egy relatíve erős MMA-karrieren kívül semmi figyelemre méltó nincs – egyfajta Forrest Gump-antitézist, ahol az egyszerű átlagember jobbára tényleg egyszerű átlagember. Ennek megfelelően a Zúzógépről is nehéz bármi olyan pozitívumot vagy negatívumot állítani, amire a közönség felkapná a fejét, azaz ezt a vállalást sokkal könnyebb tisztelni, mint meggyőzni a mozilátogatókat arról, hogy érdemes jegyet váltani rá.
A Zúzógépet a II. Budapest International Filmfestiválon láttuk.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
