Miután a Sárkányok háza rendezte a Trónok harca 8. évad utáni számlát a rajongóknál (hogy aztán a 2. évaddal megint elkedvetlenítse őket), maradt elég tér Westeroson az átlag néző ingerküszöbének birizgálására. A franchise következő sorozata ugyanis mindentől mentes, amiért a Trónok harcát szeretni szoktuk: politikai intrikák, emlékezetes, erkölcsileg szürke figurák és sárkányok! De mindez nem jelenti azt, hogy A Hét Királyság lovagja rossz lenne, sőt egy bizonyos szempontból még bátor is. Évadkritika.
HIRDETÉS
A könyvek felől érkező fekete öves Trónok harca-rajongókat nem lepi meg a váltás, ugyanis George R. R. Martin már megtette ezt az azonos című kötetében. Viszont a sorozat előzményét tekintve talán most érkezett el annak az ideje, hogy dekonstruálja önmagát. A Hét Királyság lovagja adaptációja teljes mértékben követi az alapul szolgáló kisregényt: Duncan, a Magas (Peter Claffey) az őt nevelő lovag halála után átveszi annak pajzsát és kardját, hogy immár lovagként vágjon neki a nagyvilágnak. Egyenesen egy lovagi tornára tart, abban a reményben, hogy megmutathatja tudását a köznép és a nemesek előtt, sőt igazi lovaggá szeretne válni egy nemes szolgálatában,
ám egy olyan helyen, mint Westeros, ez nem olyan egyszerű.
A különböző házak és a kisemberekre fittyet hányó uraik közötti eligazodásban lesz Dunk segítségére Egg, az istállófiú (Dexter Sol Ansell), aki nem kér mást, csak hogy a Magas mellett szolgálhasson apródként. Ám az óvó szemek sem védik meg azt az embert a nagyuraktól, aki alulról, mit sem tudva érkezik.
A Hét Királyság lovagja első évada ezt a fókuszt tudja leginkább megragadni, és ezzel megfordítja az előző két sorozatban ismert dinamikákat. Időben kilencven évvel az anyasorozat előtt járunk, amikor bár még tartott a Targaryen-ház uralma, de oldalukon már nem álltak őrt sárkányok (a Sárkányok tánca következtében kihaltak). Az italmérések mellett elhangzó szóbeszédekből megtudhatjuk, hogy egy sikertelen felkelésen már túl vagyunk (az első Blackfyre-lázadás), és a köznép nem rejti véka alá kritikáját urai felé, de alapvetően béke honol. Az új történelmi korszak ellenére A Hét Királyság lovagjából nem ismerjük meg az akkor regnáló urakat (csak keveset), hanem végig Dunk földhözragadt szemszögénél maradunk. A nemesek közvetlennek tűnnek, ám mégis megközelíthetetlenek: ha nincs emlékezetes ismerősöd, csak irritáló idegen vagy.
A Hét Királyság lovagja kisemberi szereplőjéhez hasonlóan minimalista, kisebb léptékű történet. Egy átlagos Trónok harca-szériához képest rövid játékidejű (epizódonként fél óra) és szinte csak egy szemszögre támaszkodik. A forrásszöveg (mindössze egy hatvanoldalas kisregényről van szó) és a téma tekintetében bőven elég is ennyi idő.
De cserébe az adaptáció szinte betűről betűre követi a kisregényt, így mind a könyves rajongók, mind George R. R. Martin örülhet.
A kisebb lépték a széria hangvételében is megjelenik: a nemesekből kevesebbet látunk, csak egy-egy ikonikusnak tűnő figura marad velünk (mint például Lyonel Baratheon, a Kacagó Vihar), a köznép mindennapjaiból viszont egyre többet és többet kapunk. A Hét Királyság lovagja így teret mer engedi az altesti humornak, zenéjében a mesésebb taktusoknak, amivel egy Canterbury mesék vagy Dekameron-típusú középkori miliőt teremt. Nem mellesleg a széria ezzel a lépésével is dekonstruálja a Trónok harca low/grimdark fantasy jellegét, utat engedve valami kevésbé emelkedettnek.
Ez a vidám, még reményteli hangulat mindig visszatér a semmibevettség érzésébe, ami a részek előrehaladtával egyre fojtogatóbbá válik, és a társadalmi csoportok közötti különbségek még inkább kiélesednek. Amit viszont rosszul mér ki itt a forgatókönyv, az a háttérinfók adagolása. Westeros tele van egymáshoz akár családi, akár hűbéri viszonyban kapcsolódó alakokkal, és ezek a szálak nagyban befolyásolják motivációikat, döntéseiket. Ebben a tekintetben ez a spin-off sem különbözik elődjeitől vagy a Trónok harca-regényektől, viszont csak a tévésorozatokra támaszkodva nem feltétlen fogunk minden ilyen szálat átlátni – főleg a Targaryen-család esetén, ahol csak gyors fordulatokban tudjuk elképzelni, ki hogyan viszonyul a másikhoz. Ám pusztán ennyiből, és a dialógusokban érkező infómorzsákból nem érezzük a motivációikat vagy karakterük teljes mélységét. Pedig a Sárkányok házához hasonlóan ezen a vonalon bőven lehetett volna olyan részeket is befűzni a sorozatba, amelyek a könyvet ismerőknek is újdonságot jelentett volna.
Akit ténylegesen megismerünk, az egyedül Duncan. Személyével nem fantasztikus karakterisztikája miatt fogunk szimpatizálni, hanem amiatt, akiket egyszerűségében képvisel: a kisembereket. A kóbor lovagként érkező férfi azt a tiszta, nemes, a jó értékekben hívő embert képviseli, amit a westerosi lovagi eszmény is megrajzol, de a maga egyszerűségében is egy univerzális jó karaktert testesít meg, aki nem igazodik el egyedül a politikai intrikák világában. Peter Claffey mind kiállásában, mind pedig színészi alakításában jól hozza ezt a fajta figurát. Remek párja ebben a mindössze tizenegy éves Dexter Sol Ansell, aki Egg szerepében éles nyelvével és meglátásaival remekül ellensúlyozza a lovag kezdeti lassú gondolkodását és naivságát. A két karakter is hamar szórakoztató párossá válik, ami ad a sorozatnak egy buddy movie (ha tetszik: haverfilm) hangulatot.
Verdikt
A Hét Királyság lovagja tehát nem egy klasszikus értelemben vett Trónok harca-sorozat, hanem, mondhatni, teljes ellentéte annak, amit köznyelven trónok harcásnak mondanánk.
De a sorozat jól bizonyítja, hogy ez a fajta politikátlanított leágazás is jól áll Westerosnak.
Egyszerre dekonstruálja a lovagmeséket és magát a Trónok harcát, ezzel teljesen új nézőpontokat behozva a franchise-ba. De hosszú távon mennyire lesz elég egy tudatosan létrehozott anti-Trónok harca? A fentiek tudatában érdemes nézni A Hét Királyság lovagját, hogy meglássuk tényleges értékeit. Ám egyet mondhatok biztosan: George R. R. Martinon most nem fog múlni a sorozat sorsa. A showrunner, Ira Parker részére átadott tizenkét, még publikálatlan A Hét Királyság lovagja-történetet, szóval lesz miből dolgozni.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
