Az Easttowni rejtélyek alkotójának, Brad Ingelsbynek az újabb krimiszériája, A megbízás (Task) nem pusztán egy bűnügyi nyomozásról szól, hanem az abban érintett személyekről is. Sorozatkritika.
A Task alapvetően két férfi történetét meséli el. Egyik központi karaktere egy szemétszállító munkás, Robbie Prendergrast (Tom Pelphrey), aki bűnözésre adja a fejét – drogdílerek kifosztásával szerez pénzt –, a másik főszereplő pedig az FBI-ügynök Tom Brandis (Mark Ruffalo), aki a rablássorozat ügyében nyomozó egységet vezeti. A sorozat folyamán mindegyikük életébe bepillantást nyerünk, megismerhetjük személyes problémáikat, családi gondjaikat, veszteségeiket. Kettejük szembenállása azért érdekes, mert nem egy klasszikus Jó a Gonosz ellen macska-egér harcról van szó.
De azért nem hiányzik a negatív figura se a sztoriból: Robbie és társai történetesen egy helyi motoros banda kábítószer-üzletébe rondítanak bele, akiknek erőszakos vezetője, Jayson Wilkes (Sam Keeley) még a nyomozóknál is elszántabban akarja elkapni őket – különösen, miután az egyik alkalommal tévedésből pénz helyett egy táska drogot visznek magukkal.
Ez az alkotás nagyszerű példa arra, hogyan lehet kihasználni a sorozatformátumból adódó előnyöket.
Noha tartogat egy-két fordulatot a cselekmény, maga az alaptörténet összességében nem túl bonyolult. Igazán az teszi érdekessé, hogy nem pusztán a nyomozás folyamatára és az akcióra fókuszál, hanem a főszereplők személyére is. Ettől pedig sokkal többet tud nyújtani, mint egy átlagos, pusztán az izgalmak miatt érdekes krimi. Itt ugyanis a két főalak igazi hús-vér figuraként, valóságos emberként jelenik meg, nem pedig egy-két jellemvonásra leegyszerűsített karakterekként, akikben pusztán a történetbeli funkciójuk érdekes.
Vagyis a Task nagyon szépen meg tudja jeleníteni azt, hogy minden ember mögött egy élettörténet van, ami adott esetben a nehézségektől és a hibáktól se mentes. A sorozat túllép azon a sémán , hogy van a Nyomozó meg a Bűnöző, akik közül az egyik pozitív, a másik negatív figura, így egyértelműen a jófiúnak akar szurkolni a néző.
Tulajdonképpen éppen attól olyan drámai ez a sztori, mert két egyszerű, hétköznapi ember áll egymással szemben, akik közül egyik se nevezhető rossznak, így mindkettejüket megértjük, és nézőként akármelyikükkel lehet azonosulni.
Picit kár érte, hogy Ingelsby nem maradt meg ennél az alapkoncepciónál, hanem behozott egy rosszfiút is a képbe, amolyan közös ellenségként – a főgonosz karaktere nélkül egyedibb, eredetibb lett volna a széria.
Ráadásul míg Mark Ruffalo és Tom Pelphrey egyaránt zseniálisat alakítanak, tökéletesen hozva az élettől megtört férfiak szerepét, addig Sam Keeley színészi játéka kifejezetten gyenge, a figurája néha már karikaturisztikusnak hat. Annak ellenére pedig, hogy az övé nem egy érdekes szereplő, mégis túl sok játékidőt kap, emiatt a többiekkel kevesebbet foglalkoznak, és például a Ruffalo által alakított ügynök sztorija a végére kissé elnagyolt lett – így nem bontották ki egyértelműen azt, hogyan tudta végül is túltenni magát azon a problémán, ami előtte végig emésztette.
A szokatlan megközelítés mellett a kivitelezés is különlegessé teszi a szériát: a Task ugyanis krimi létére egészen művészfilmes megoldásokat alkalmaz az elbeszélésében.
Persze jelen vannak az olyan, a zsánerre jellemző stílusjegyek, mint az olyan hatásos akciójelenetek, amelyekben az ügyes vágásokkal és a feszült dallamokkal fokozzák az izgalmat. Ugyanakkor kifejezetten nagy szerepe van a dialógusoknak, és egy-egy drámai párbeszéd esetében előfordul, hogy egyáltalán nincs aláfestő zene. Ilyen mondjuk az a rész, amikor a két főszereplő egy kocsiban ülve elbeszélget egymással, amelyben pusztán minimális háttérzaj van, de így is az egyik legjobb jelenete a sorozatnak.
Emellett a képiséggel is ügyesen játszik a Task. Az évadnyitó elején például a párhuzamos vágásokkal szépen egymás mellé állítják a központi karaktereket. Amit pedig külön ki kell emelni, az a metaforák erőteljes használata: az egyik gyilkosság után egy víznél vadászó gém és egy hálója közepén várakozó pók képe villan fel, illetve rendszeresen látunk etetőre szálló madarakat, amelyek a jelenlétükkel kihangsúlyozzák, hogy a széria egyik fő témája a családról való gondoskodás.
Összességében tehát elmondható, hogy a Task egy nagyszerű és egészen művészi megvalósítású krimisorozat, ami a kevés hibájával együtt is kiemelkedő.
A zsáner rajongóinak, és Ruffalo kedvelőinek erősen ajánlott!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
