Riley Sager új regénye, Az éjszaka mélyén olyan, akár egy rengeteg különböző elemet vegyítő Lego-készlet. A kombinációs lehetőségek felfedezésében rejlő izgalomfaktor szédítő módon indíthatja be a fantáziát, amiből felsejlik számos összeépítési megoldás. A végén azonban mégis csak kiderül, hogy amit korábban földöntúli és fantasztikus építménynek láttunk, az valójában egy egyszerű faház. A szó földhözragadtan kijózanító, nem pedig kiábrándító értelmében. A struktúra viszont így is stabil lábakon áll, az összerakása pedig felettébb szórakoztató és kellemes időtöltés. Spoilermentes könyvkritika.
HIRDETÉS
Aki aktívabban mozog a hazai a krimi-thriller-horror könyvmegjelenések között, az már minden bizonnyal találkozhatott Riley Sager nevével. Az írói álnév valójában Todd Ritter amerikai írót takarja, Sagerként pedig már itthon is számos regénye jelent meg (pl. Egy ház a tónál, Már csak egy maradhat, Várj, amíg sötét lesz). Sager olyan stílust képvisel, ami igazán kedvére tehet a könnyed borzongást kedvelő olvasóknak.
Műveiben gyakran megjelennek a jelenben kísértő múlt árnyai, valamilyen trauma, egy rideg ház vagy otthon, és egy csipetnyi természetfeletti hangulat is.
Mindezek pedig gyakorta valamilyen titkolozó kisközésségben esnek meg, többnyire egy megbízhatatlan narrátor által elmesélve. Az éjszaka mélyén így mondhatni egy tipikus sageri elemekből építkező regény, amelyben a szerző majd mindegyik kedvelt motívuma felfedezhető.
Ethan Marsh hosszú idő után tér vissza szülei princetoni házába, hogy új életet kezdjen látszólag tönkrement házassága után. A Hemlock Circle nevű környéken még mindig sok ismerős család él, lényegében minden maradt a régiben. Abban az értelemben is, hogy a szomszédság még mindig emlékszik arra a rejtélyes esetre, aminek Ethan is részese volt 30 éve. ‘94-ben Ethanék kertjéből, egy közös éjszakai sátorozás során eltűnt a legjobb barátja, Billy. A jelek pedig arra utalnak, hogy Billyt valaki erőszakkal vitte el. Persze senki nem emlékszik semmire az ominózus éjszakával kapcsolatban.
Ethannek viszont van egy visszatérő álma az esetről, amely mindig megszakad annál a pontnál, ahol valaki felvágja a sátrukat.
Lehet, hogy az akkoriban a környéken mászkáló rejtélyes alak van a dolog mögött? Esetleg a város szélén található Hawthorne Intézet és az állítólagosan okkultizmussal foglalkozó vendégei a ludasak? Vagy esetleg a környék lakói közül felelős valaki Billy eltűnésért? És mi van, ha minden mindennel összefügg?
Az éjszaka mélyén, egy jó pszichothrillerhez méltóan rengeteg csavart és fordulatot tartalmaz, és szerencsére Riley Sager biztos kézzel és jó érzékkel alkalmazza ezeket. Ethan jelenidejű narrációjából már az első sorok után nyilvánvalóvá válik egy zsánertipikus alaphelyzet, amelyben keveredik a kisvárosi rejtély misztikuma és a noir kesernyés sötétsége. A barátja eltűnése óta szenvedő karakter lelkiállapotát Sager érzékletesen mutatja be, amitől elég hamar és könnyen azonosulható nézőpontot kaphat az olvasó. Van tehát kiért és miért izgulni, Sager eredményesen ültet bele főszereplője agyába. Mivel viszont Ethan személyesen is érintett az ügyben, traumatikus élményei, valamint a bűntudat fűtötte válaszkeresése könnyen félreviszi az ítélőképességét.
Megbízhatatlansága pedig újabb és újabb tévutakra viszi, vele együtt pedig a red herringeknek is könnyebben felülünk.
Ezek közül persze némelyik átlátszóbb, némelyik fejtegetésével meggyőzően sokat tölt a szerző, de végig sikeresen tartja fenn a figyelmet és a feszültséget.
A visszaemlékezéseket viszont már egy omnipotens elbeszélőtől kapjuk meg, aki jóleső objektivitással tekint a helyzetre. Persze hol ennek, hol annak a karakternek a nézőpontját kiemelve, amitől szélesebbre nyílik az Ethan által kínált beszűkült értelmezési keretrendszer. Így pedig valójában egy kertvárosi tablót kapunk, ahol előtérbe kerülnek a zárt közösségeket mérgező viselt dolgok. A régóta a környéken élő családok sok közös élményben társai egymásnak, ugyanakkor mindenki hordoz valami olyan kisebb vagy nagyobb mocskosságot is, amelyből kibukik, mennyire képmutató és felszínes is tud lenni egy ilyen közeg.
Viszont bármelyik idősíkról és nézőpontról legyen is szó, Riley Sager elbeszélői modora tesz róla, hogy végig a lapokhoz szegezzen.
A szerző kifejezetten jó stílusban, filmes hatásoktól sem mentesen meséli el Ethan és a Hemlock Circle lakóinak történetét. Jó ütemben adagolja a rejtélyt fokozó eseményeket, szépen érzékelteti a lakók személyiségét és lelkiállapotát. Nem mellesleg pedig mindig kitalál valamit, amivel újból és újból eredményesen indítja be az olvasói fantáziát Ethan nyomozásával kapcsolatban.
Visszatérve a filmes hatásokra: sajnos Az éjszaka mélyén ilyen téren is hoz negatívumokat. Sager néhány szereplője ugyanis a helyzethez mérten túlságosan teátrális mondatokkal, vagy inkább filmekből ismert módon nyilvánul meg. Ettől picit megbicsaklik az addigi dinamika és hitelesség, helyüket pedig átveszik a (szerencsére rövid szegmensekre korlátozódó) kellemetlenül képernyőszagú momentumok. Például a Hawthorne Intézet jelenlegi igazgatójának viselkedése, a “nincs gyereked, félsz a gyerekektől, mégis jól bánsz velük” toposz többszöri furcsa felbukkanása. Ez utóbbiból még néhány furcsa kérdés is adódik Ethan és egykori bébiszittere, Ashley között: miért bíznád a gyereked olyasvalakire, akivel évtizedek óta nem találkoztál, a gyereked pedig egyáltalán nem, ráadásul másokat alig ismer a környéken (még ha nem is elég jól). A regény lezárásában is kapunk egy giccshatáron mozgó, szirupos és didaktikus monológot. De a történet összességét tekintve ezek nincsenek számottevő súlyban, így nem rontják jelentősen az élményt.
Az éjszaka mélyén egy olyan jól összerakott, fordulatos, mérete ellenére is gyorsan falható pszichothriller, amely a műfaj kedvelőinek igazi komfortolvasmány lehet.
A belebegtetett természetfeletti szálak is szépen szövődnek bele a fő cselekményben, de Sager sokkal földhözragadtabb. A fantasztikus magyarázatok helyett az élet banális törékenységében hívő szerző, aki mégis szeret eljátszani a “de mi van, ha…?” gondolattal. Ködös őszi estékre még a nyári cselekményvilág ellenére is tökéletes választás.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
