A Solo Leveling 4. és 5. részében Jinwoo végleg maga mögött hagyja az „emberiség leggyengébb vadásza” gúnynevet, és belép a nagykutyák arénájába. A történet egyre sötétebb és összetettebb irányt vesz, miközben látványos harcokkal és új karakterekkel bővíti a világot. A negyedik kötet jeges pokla és az ötödik kötet démoni ostroma egyértelművé teszi, hogy a Solo Leveling most kezd igazán beindulni.
HIRDETÉS
Ami eddig történt
Sung Jinwoo élete gyökeresen megváltozott az újraébredése óta. Az eddigi részek alatt megtapasztalta, hogy az emberi kegyetlenség sokszor pusztítóbb, mint maguk a dungeon szörnyei. A Hwang Donsuk és csapata által vezetett raid alatt rákényszerült, hogy ő maga is embereket öljön. És bár ebből az összecsapásból győztesen és egy új baráttal (Jinho) lépett ki, fogalma nem volt róla, hogy egy új ellenséget is szerzett magának. Emellett Korea öt legnagyobb guildje közül a Fehér Tigris máris kiszúrta magának, de a fiú egyenlőre igyekszik leplezni valódi képességét. A harmadik manhwa végén pedig Jinwoo teljesíti a kasztváltó küldetést és elfogadja a ráosztott nekromanta kasztot, amivel új képességekre tesz szert.
Ellenség mindenhol
Jinwoo képes lesz árnyékkatonákat megidézni az általa leölt ellenségek testéből, aminek köszönhetően igen komoly sereget tud maga mögé felsorakoztatni. Az egyik legfőbb árnyékharcosa Igris lovag lesz, akitől valószínűleg sosem fog megválni. Miközben Jinwoo újra beleveti magát a következő raidelésbe, a halott Donsuk öccse is megjelenik Koreában, hogy bosszút álljon, amire már a megfigyelési osztály is felfigyel. A kapun innen és túl egyaránt veszély leselkedik a fiúra, amiből ő egyelőre csak egyet érzékel. A kapu ugyanis menet közben megváltozik, aminek köszönhetően odabent csak még kiélezettebbé válik a helyzet. Jinwoo felelőssége immár mások épségére is kiterjed, miután a raidelő csapat kettéválik egy alkalmatlan vezetőnek köszönhetően. A jeges pokol pedig még csak a kezdete mindannak, ami Jinwoo-ra vár.
Hová tart a Solo Leveling?
A negyedik kötetben Jinwoo egyre inkább ráérez az árnyékharcosokkal való küzdelemre a fagyos dungeonben, miközben a kapun túl is nő a feszültség. Ez a rész körülbelül a manhwa felét teszi ki, amit remekül ellensúlyoz a képi megjelenítés. Míg a dungeonben a kék jeges árnyalatai uralkodnak, addig odakint a pirossá vált kapu előtt vörösen izzik a feszültség. Jinwoo számára ez a raid rendszer szinten is tartogat meglepetéseket, illetve, kicsit ismételve magát a manhwa, az emberi elme ismét megmutatja sötét oldalát.
A kiadvány második felében Jinwoo ismét visszatér az egyedi küldetéséhez, hogy bevehesse végre a Démon Kastélyát, ezzel pedig növelhesse már így jócskán felturbózott erejét. A fő cselekményszál innentől már egy pokol tüzében égő Szöulban játszódik, tele démoni teremtményekkel. A sztori ezen pontján a harcok valahogy kevésbé izgalmasak, hiszen az árnyékharcosok segítségével sokszor úgy tűnik, mintha Jinwoo túlságosan is könnyen gyepálná el az ellenséget.
Az viszont már egy sokkal izgalmasabb aspektusa a manhwának, hogy a főszereplő harcain kívül zajló események kezdenek egyre jobban kibontakozni.
Nem csupán a guildekkel ismerkedünk meg mélyrehatóbban, hanem egyre több szereplő kerül előtérbe. Ráadásul egy évek óta a dungeonben rekedt férfi felbukkanása is tovább fokozza a felfűtött kíváncsiságot, hiszen Jinwoo eddig nem ismert háttértörténetéhez lesz köze. Emellett a Jeju-szigetén történtekről is egyre több információhoz jutunk, ami arra enged következtetni, hogy egy elkerülhetetlen, nagy volumenű összecsapás van készülőben.
Épp a kötet vége előtt járunk, amikor Jinwoo egy olyan jutalmat kap a pokoli dungeonben, amellyel esélye lehet felébreszteni az édesanyját az örök kómából. Ezzel a húzással a szerző enyhíti a főszereplőben azt a negatív vonást, hogy csak és kizárólag a fejlődés legyen az egyetlen motivációja. Ennek az új célnak köszönhetően a törekvései megkapják azt a valódi értéket, amely a kissé egysíkú személyiségét árnyaltabbá tehetik. Bár korábban már bizonyította, hogy képes áldozatot hozni mások megmentéséért, vagy önszántából automatikusan felkarolja a gyengébbeket, a System által kínált fejlődési lehetőségek gyűrűjében sokszor elsikkad a személyisége.
A Solo Leveling komolyabban belecsap a lecsóba
A Solo Leveling ötödik részében Jinwoo a saját szemével akar látni egy magas rangú dungeont, hogy felkészülhessen a komolyabb összecsapásokra. Bányásznak jelentkezik a Vadászok guildjének rajtaütésére, hogy elsőkézből megtapasztalja az igazi nagyágyú S rangú vadászok raidelését anélkül, hogy lelepleződne. Ekkor találkozik először a lenyűgöző Cha Heinnel, akinek végül elkerülhetetlenül szemet szúr a fiú. A lánnyal való találkozásnak egyértelműen hatása lesz a későbbiekre nézve, egy pillanatig sem gondolhatjuk, hogy a romantikus szál kimaradhat egy ilyen pasival az élen, mint Jinwoo.
Az ötödik kötet legizgalmasabb része egyértelműen az, amikor a főszereplő ismét csatlakozik egy másik csapásmérő osztaghoz, immár teherhordóként. Nem meglepő módon ez a dungeon is tartogat meglepetéseket, méghozzá nem is akármilyet. A nemesorkokkal teli dungeon olyan veszélyeket rejt, amelyre még Jinwoo sem volt felkészülve. Ennek köszönhetően az olvasók egy pazarul megalkotott ütközetnek lehetnek tanúi, amely végre felspékeli a kissé megfáradt akciófaktort.
Hozzá kell tenni, hogy ez a rész az animében is iszonyatosan látványosra sikerült, amelyet szívesen visszanéz az ember, akár többször is egymás után.
Ennek az összecsapásnak azonban komoly ára van, Jinwoo nem titkolhatja tovább valódi erejét sem a guildek, sem a vadászok szövetségének elnöke előtt. Az ezt követő rang felülvizsgálat után – ez viszont az animében sokkal nagyobbat ütött, mint a manhwában – a világ végérvényesen megismeri Sung Jinwoo nevét.
Mit adtak nekünk ezek a kötetek?
A Solo Leveling helyenként egyértelműen ismétli önmagát a megváltozó kapukkal, vagy a dungeonben megjelenített emberi gonoszsággal. Ezzel szemben kárpótol minket azzal, hogy újabb különleges teremtményeket vonultat fel, miközben Jinwoo szemében az emberi élet értéke is átformálódik valami egészen mássá. A manhwa elég jól elkapta az akciójelenetek és informáló részek közötti egyensúlyt, aminek köszönhetően nem válik egyhangúvá a cselekmény. A humor most is remekül érvényesül a történetben, az új szereplők bevonása pedig bővíti az ismereteinket a világban zajló eseményekről. Ami viszont továbbra is kissé zavaró, hogy Jinwoo érzelmeinek elmélyítése még mindig nem az igazi. A karakter képességének fejlődése a System által kapott statisztikák mellett a rajzokon is egyre jobban megjelenik. Az első részben megismert kissrác ábrázolása most egy keménykötésű nekromantához egyre inkább passzoló férfinak felel meg. A csaták közben egyre vagányabb és félelmetesebb képkockákat kapunk róla, ami minden shōnen-stílusú mangákhoz szokott olvasó nő szívét megdobogtatja. (A Solo Leveling nem shōnen, hiszen nem japán eredetű, tehát ez a kategória formálisan nem vonatkoznak rá. Viszont stílusban ez áll hozzá a legközelebb.)
A Solo Leveling negyedik és ötödik részében egyre inkább szembeötlő, hogy a rendszervezérelt világ és a szereplők által ismert világ sokkal összetettebb kapcsolatban állnak egymással.
Ami valóságos természetfelettinek hat a kívülállók szemében, az Jinwoo számára egyre inkább bekategoizálódik egy RPG környezetbe. Számtalan kérdés tisztázatlan még ezzel kapcsolatban, és úgy tűnik, hogy a manhwa egyenlőre csak csepegtet a háttérben megbúvó komplex magyarázatból. Sokkal inkább a főhős körüli eseményekre koncentrál, így mi sem tudunk meg sokkal többet, mint maga Jinwoo. Most, hogy a főszereplő felfedte kilétét a világ előtt, egyre több lehetőség nyílik meg előtte, ami mellett a saját küldetése is egyre sürgetőbbé válik. Most már a civil életét is menedzselnie kell, hiszen a testvéréről továbbra is ő gondoskodik. Kíváncsian várom, hogyan boldogul Jinwoo a vadászok tekintetének kereszttüzében, miközben a folyamatos szintlépési képessége még mindig titok a külvilág számára.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
