A sakál napja sorozatváltozatának alkotója, Ronan Bennett ezúttal a londoni alvilágba merült alá. MobLand, magyarul Gengsztervilág című új szériája ígéretesen indított, de sajnos nem sikerült tartani a színvonalat. Évadkritika.
HIRDETÉS
A Gengsztervilág történetének középpontjában a londoni székhelyű ír maffia família, Harriganék állnak, akiknek a csillaga már éppen leáldozóban. Alvilági riválisaik is tisztában vannak vele, hogy a családfő, az öreg Conrad Harrigan (Pierce Brosnan) már nem a régi, és láthatóan nincs, akinek átadhatná a stafétát – ugyanis se a felesége, Maeve (Helen Mirren), se a gyerekei nem tűnnek különösebben alkalmasnak a vezetői pozícióra. Szerencsére van egy kompetens figura a környezetükben, a kvázi-családtag intéző, Harry Da Souza (Tom Hardy) személyében, aki nagyon ért a problémák elsimításához. Amikor a hírhedt gengszter, Richie Stevenson (Geoff Bell) fia eltűnik, és a férfi a Harrigan családot vádolja, elkerülhetetlennek látszik a maffiaháború – és bár Harry mindent megtesz, hogy elkerüljék a konfliktust, a megbízói keresztbe tesznek igyekezetének.
Az alapkoncepcióban és a karakterekben lenne potenciál, de sajnos a sorozat ezt nem használja ki.
A legfőbb probléma, hogy túl sok mindent akarnak belezsúfolni a Gengsztervilág 1. évadába, így viszont semmit nem tudnak kibontani rendesen.
Egyrészt a háttérsztoriról, a közegről alig tudunk meg valamit, nem világos már az se, hogy pontosan miben utaznak Harriganék, és mekkora a birodalmuk. Másrészt a szereplők is kidolgozatlanok, éppen csak felvillantanak egy keveset a jellemükből, és hasonlóképpen az egyes figurák közti viszonyok se tisztázottak. Rengeteg karakterdrámát rejthetett volna a történet, de ilyesmit egyáltalán nem láthatunk: egyrészt nem ismerünk meg senkit igazán egy-két fő jellemvonáson túl, másrészt a főalakok között semmilyen dinamika sincs. Például hiába szerepel több házaspár is a sorozatban, igazából mindegyik esetben csak hozzávetőleges képet alkothatunk róluk. Legtöbbet talán Harryt és a feleségét, Jant (Joanne Froggatt) látjuk együtt, de az ő kapcsolatuk is lényegében végig egy helyben toporog, nem lehet azt mondani, hogy az évad végére bármi változott volna köztük. De ugyancsak a felszínt kapargatjuk az intéző és az egyik Harrigan-fiú, Kevin (Paddy Considine) viszonya kapcsán – nem világos, hogy ténylegesen barátok-e, vagy csak valamifajta hálából fakadó lojalitás fűzi össze őket.
A részletek kidolgozatlanságát csak még zavaróbbá teszi a Gengsztervilág esetében, hogy van egy cselekményszála, amelyre túlságosan sok játékidőt szántak.
Egy teljes részt eltöltünk Antwerpenben és Amszterdamban, pedig pont ez a kiruccanás nem olyan fontos a fő sztori szempontjából, hogy az elejétől kezdve teljesen végigkövessük. Bőven elég lett volna, ha csak azt látjuk, mire fut ki ez az eseménysor, valamint Harrynek azon igyekezetét, hogy megakadályozza a tragédiát. Ráadásul ez talán a leggyengébben epizód az egész évadban: egyszerűen túlságosan valószerűtlen az egész. Persze ez alapvetően nem egy realisztikus drámasorozat, de mégis az évad nagy részében úgy tudják tálalni a történéseket, hogy a nézőnek ne az jusson egyből eszébe, mennyire valószerűtlen. Az antwerpeni-amszterdami rész viszont éppen azzal zökkenti ki az embert, hogy teljesen hihetetlen. Nehéz elképzelni, hogyan lehetne az intézőnek elég ideje mindarra, amit ott végigcsinál, az pedig külön szürreális, hogy még akár egy egyszerű belga szállodai alkalmazottról is van olyan információja, aminek birtokában zsarolni tudja. Az ilyen dolgok még a széria világán belül is túlságosan valóságtól elrugaszkodottnak érződnek.
Két dolog javít sokat az összképen, élvezetessé téve a Gengsztervilág 1. évadát: a rendezés és a szereposztás.
A Guy Ritchie által dirigált első két epizód az akciójeleneteikkel kiemelkednek ugyan a sorból, de dráma és izgalom a többi részben is bőven akad. Különösen zseniális volt például Stevenson fiának temetése, amely talán a szezon egyik csúcspontjának nevezhető, annyira remekül felépített és feszültségteli. Hasonlóan nagyszerű az a rész is, amiben Kevin felkeresi egykori bántalmazóját. Több hasonlóan hatásos jelenet van a sorozatban, a megvalósítás pedig a mozifilmek színvonalát idézi – éppen ezért is kár, hogy nem szántak több időt a karakterek és viszonyaik kibontására. Ebben a szériában ugyanis benne volt a potenciál, hogy egy amolyan „brit Keresztapa” legyen, amiben az öreg maffiavezér igyekszik megőrizni a pozícióját a változó világban, miközben még saját családja is csak a problémáit halmozza, és az árulás is felüti a fejét.
Megvoltak a megfelelő színészek is a szerepekre, de hát a rosszul (vagy leginkább sehogy se) megírt karakterekkel ők sem tudtak mit kezdeni. Tom Hardy, Pierce Brosnan és Helen Mirren lényegében csak a rájuk jellemző karizmának köszönhetően tudják élettel megtölteni és működőképessé tenni ezeket a figurákat – ez viszont ahhoz kevés, hogy bármelyik alak emlékezetessé váljon. Paddy Considine-nak pedig hiába van egy-két jelenete, ahol megcsillogtatja tehetségét, Kevin esetében is csak a személyiség felszínét kapargatja a széria.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy a Gengsztervilág egy hatalmas elszalasztott lehetőség.
A sztori egyszerűsége ellenére sokat ki lehetett volna belőle hozni, különösen egy ezzel a pompás szereplőgárdával és tehetséges rendezőkkel. Szinte már bűn, hogy ilyen alapkörülmények között ennyire felejthető évadot hoztak össze. Remélhetőleg a már berendelt 2. évad színvonalasabb lesz!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
