Az Óvakodj a bohóctól (Clown in a Cornfield) egy remek nyári horrorélmény lehet, ha a helyén kezeled. A slasher műfaját ugyan nem újítja meg, és nem értelmezi újra a toposzait, viszont cserébe önironikus módon jól elszórakozik a zsáner kliséin. Mindemellé pedig még éppen annyi gondolatiság is rejtőzik a gyiloközön mögött, hogy plusz értelmezési rétegeket is kapjunk. Enyhén spoileres kritika.
Miért Óvakodj a bohóctól?
Az Óvakodj a bohóctól már rögtön a nyitányával pozícionálja magát, hogy senkinek se legyenek hiú ábrándjai a folytatással kapcsolatban. Az 1991-be helyezett cold openben egy csapat fiatalt láthatunk bulizni és szexelni. A tapasztalt slashernéző már itt vigyorogva dörzsöli a tenyerét, mert jól tudja, hogy a hasonló filmekben azt, aki ilyesmire vetemedik, bizony életteleníti az adott film maszkos gonosza. Hamarosan meg is érkezik Frendo, a város kukoricaszirup-gyárának, így az egész településnek is a kabalája. Frendo a neve csengéséből ítélve mégsem annyira barátságos (azaz friendly). Sokkal inkább a horrorokból ismert gonosz bohóc archetípusa, aki végez a bulizó, alkoholizáló, drogozó, szexelő tinikkel. Ugrás napjainkra, és Quinn Maybrook (Katie Douglas) az édesapjával (Aaron Abrams) éppen ebbe a városkába költözik. Ahhoz képest, hogy ő az új lány, elég hamar sikerül beilleszkednie, és szinte rögtön megtalálja a közös hangot a helyi menőarcokkal.
Az említett tinédzserek pedig rövid, amatőr horrorfilmeket is készítenek, amiket aztán a Youtube-ra töltenek fel. Többen ismerik őket, ugyanakkor a helyi idősek tanácsa nem mindig nézi jó szemmel a ténykedésüket. És mit ad Isten, hát Frendo nem megint akcióba lendül? Hát dehogynem. A jelenlegi fiatalok viszont egy olyan régóta működő összeesküvést lepleznek le, és írnak felül, ami eddig tabunak számított a környéken.
Bohócfóbiád van?
Az Óvakodj a bohóctól Eli Craig új filmje. Akinek pedig így hirtelen nem ugrana be, ő rendezte a Tucker and Dale vs Evil, azaz a Trancsírák című kultklasszikust. Craig pedig többé-kevésbé maradt a saját stílusánál, és egy jól működő horror-vígjátékot készített Adam Cesare regényéből. Már eleve a regény is egy slasher “paródia”, ami ha nem is űz gúnyt a műfajból, de tisztában van annak gyengeségeivel és erényeivel. És fel is használja azokat annak érdekében, hogy jól működő történetet kapjunk. Craig filmje ugyanúgy tesz. Az Óvakodj a bohóctól egy olyan film, amit nem kell túlgondolni. Ha ismered a zsáner működését, ismerni fogod az összes dramaturgiai húzását. Ezzel együtt pedig a klisés jellege sem lehet kérdéses.
De akkor mégis, mitől működik?
Hát attól, hogy van stílusa, és érezhetően az alkotók többsége élvezte a film elkészítését.
Erről árulkodik az, hogy hiába jelenítenek meg sztereotípiákat a főbb szereplők, hitelesek maradnak. Mindemellett pedig az is, hogy ez a kémia a film végéig kitart, mintha csak egy jót szórakoztak volna. Lényegében az Óvakodj a bohóctól pont azért működik, amiért nem kéne neki, és éppen ettől lesz meglepően szórakoztató is. A szereplőink sablonosak ugyan, de a köztük lévő kapcsolat, még ha túl gyorsan is játszódik le, kedvelhető.
Kettle Springs, a ‘90-es években ragadt város miliője pedig a horrorfilmek kellemesen ismerős báját árasztja. A nagyvárosoktól messze, valahol az USA közép-keleti részén fekszik, ahol nincs más, csak országút, kukorica és para bohócok. Utóbbiaknak pedig sokkal fontosabb és szimbolikusabb szerepe van, mint ahogy elsőre látszik.
A kukorica boomerjei
Aki a spoilerekre érzékenyebb olvasók közé tartozik, annak most tartozok egy figyelmeztetéssel.
A sztori jobb megértéséhez szükséges, enyhe spoilereket tartalmazó rész következik!
Az Óvakodj a bohóctól városkájának vének tanácsa ugyanis nyakig benne van a kukoricamezőn végbemenő mészárlással. A film szerint már generációk óta.
Eli Craig itt élt az alkotói és adaptációs szabadság adta lehetőségekkel, ugyanis Cesare regényében ez egy egyszeri eset. Craig viszont ezzel a mozzanattal is a horror hagyományokhoz köti filmjét, amelyeken aztán kacarászik. Hiszen a ciklikusan visszatérő kisvárosi veszedelem, legyen az akár egy lény, egy átok, vagy egy gyilkos (ez esetben csoport) régóta horrortoposz. De ott van még a klisés szereplők sablonszerű kapcsolatai mellett is jónéhány zsánersajátosság.
A bohócfigurák ötvözése a kukoricamező vidéki kisvárosokat szimbolizáló helyszínével maga a megelevenedett horror.
A központi konfliktus pedig az alapvető emberi egzisztenciális félelmeket ereszti össze. Az Óvakodj a bohóctól így a szórakoztató felszín mellett, és az egyértelműen tálalt generációs konfliktusok mellett is egy mélyebb film annál, mint amilyennek elsőre látszik. Steigervald Krisztián pedig csak egy kávét kér majd, ha végignézte a filmet. Az Óvakodj a bohóctól nem annyira direkt és egyértelmű horrorparódia, mint a Trancsírák, de annak esszenciája határozottan tetten érhető a kész produkción.
A konzervativitást képviselő “öregek” és a progresszív, de bohókás, meggondolatlan fiatalok ellentéte sokkal több kérdést képes felvetni valójában, mint amennyivel a film foglalkozik. Értjük, hogy “Make the Countryside Great Again!”, de mi van a fejlődéssel? A film szerint azt is a fiatalok tették tönkre, de mit tettek érte azóta az ott lakók, hogy maradjon is az új generáció? Craig viszont nem választ egyértelműen oldalt. A zsánernormákat tiszteletben tartó húzások után túlélő fiatalok azt sugallják, hogy a haladás mellett teszi le a voksát. Még azzal együtt is, hogy a múlt technológiáját nem értik, és ez veszélyezteti a túlélésüket.
Ugyanakkor a nézőnek könnyen lehet olyan érzése is, hogy a bohócmaszkos parádé mellett kardoskodik, és a boomerek pártját fogja. Hiszen sok mindenben túltesznek fiatal társaikon, és még gúnyolódnak is rajtuk. Bármelyik oldalról értelmezhető és érthető, de egyik irányban sem elfogult.
Verdikt
Az Óvakodj a bohóctól egy igazán szórakoztató modern slasher, amely egyszerre tiszteleg a zsáner nagyjai előtt, és figurázza ki azok jellegzetességeit. Bár nem annyira direkt horror-vígjáték, mint a Trancsírák, Craig ezúttal is egy szerethető, de sok szempontból kritizálható filmet készített. A sablonjai épp annyira segítik a megértést, mint hátráltathatják a kedvelhetőségét. Valahogy mégis annyira illeszkedik minden eleme, hogy végeredményben egy kihagyhatatlan nyári horrort eredményezzen, a Csapatépítés méltatlanul alulértékelt vonalán. Slasher kedvelőknek és utálóknak is egyaránt ajánlott.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
