A tavalyi év legjobb magyar képregényeinek járó Alfabéta-díjat idén május 11-én adják át a 20. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon. A számos jelölt között méltó módon kap helyet Tóth Panna Lelle, az egyetemista zombivadász című alkotása, amely egy modern lány fejlődéstörténetét ötvözi a magyar történelemmel egy urban fantasy kulisszái között. Az alkotót kérdeztük inspirációjáról, jövőbeli terveiről.
Erről szól a Lelle, az egyetemista zombivadász
Lelle egy hétköznapi egyetemista lány, aki szereti a könnyebb oldaláról megfogni az életet. Egy nap azonban minden megváltozik körülötte, amikor egy zombi horda megtámadja Budapest utcáin. Egy rejtélyes kard segítségével legyőzi a támadóit, miközben megjelenik előtte Attila hun király. Lelle teljesen összezavarodik és nem érti, hogy miért kellene pont neki felvennie a harcot a gonosszal, de a sors úgy hozza, hogy kénytelen lesz egy ismeretlen útra lépni. További információkért keresd fel kritikánkat!
Honnan jött az ötlet Lelle történetéhez?
Tóth Panna: Mindig is foglalkoztatott a magyar kultúra, generációs különbségek és a mitológia témája. Főleg személyes tapasztalatokból merítettem, saját szüleimmel való kapcsolatomból és abból, hogy milyen fiatal felnőttnek lenni Budapesten. Az alapja az egész történetnek Lelle és Attila kapcsolata: milyen különbségek vannak köztük és mi az amiben meg tudnak egyezni. Ennek kifejlesztése után jött minden más, a magyar mitológia és hogy Budapesten játszódik, és az a hangulat, ami jobban tudja erősíteni a fő témát, az idős és fiatal generációk eltérését és egymással való problémáját.
A fő cselekmény, amiben Lelle az Isten Ostorával lesz a modern kor új hőse egy kacifántos metafora a felnőtté válásra.
Mindig is szerettem vicces és különös történeteket írni, szóval ennek a helyzetnek a kitalálása már-már magától jött.
A kötet végén megmutatod, hogy Lelle eredetileg egy több száz éves igazságosztó vámpír lett volna, ám végül egy modern kori egyetemista lett. Mi történt közben? Az alap koncepció változott, vagy az ő személyisége írta át saját magát?
Panna: Az alapötlet változott. Az első gondolatmenetben a főhős egy nem e világi lényként tapasztalja meg a modern világot, és ebből adódóan komikusan reagál helyzetekre. Úgy éreztem, ez inkább a komédia irányába viszi el a történetet, ami nekem nem ad át elég üzenetet. Persze, nem azt mondom, hogy mindig kell valami üzenetnek lennie, de szerintem mindenki a saját életéből merít az alkotásánál és sokkal érdekesebb, amikor valakinek az átélt tapasztalatai tükröződnek a munkáiban. Ezért átruháztam a főhős szerepét egy modern lányra, aki tudja, mi a helyzet a mostani világban és a problémája forrása egy elmúlt kor szelleme. Lelle új szerepében szerintem sokkal jobban lehet kötődni és szurkolni neki, főleg mert sok embernek hasonló tapasztalatai vannak.
A sztori remek ötvözete a történelemnek, a folklórnak, az urban fantasynak és a zombis horrornak. Ezek közül melyik az, amelyik a leginkább közel áll hozzád? Miért pont ezeket gyúrtad egybe?
Panna: A történelem és a folklór közül valamelyik, bár nem tudnék dönteni igazából. A mitológia és ahogy a múltban ábrázolták szerintem egy nagyon érdekes téma, főleg a magyar kultúrában. Sajnos kevés olyan médiát láttam eddig, ami igazán fel tudná dolgozni, esetleg természetfeletti erőkkel keverni a magyar történelmet. Vidékiként nagyon sok régi hagyományőrző eseményen vettem részt gyerekként, néptáncoltam, tojást festettem meg minden mást. Emiatt a magyar kultúra közel áll hozzám és úgy éreztem, érdekes lenne készíteni egy képregényt, amiben ez ütközik kicsit a mai Gen Z budapesti világgal.
Az urban fantasy, ha jól van megcsinálva szerintem ad egy mindennapi varázst a történeteknek, amikor hihető, hogy valakivel csodás dolgok történnek és nem kell egy teljesen más világot kialakítani hozzá.
A zombik pedig, be kell valljam, utolsó gondolat volt. A főgonosz Garabonciás után való kutatásban találtam rá a zombicsatlósok ötletére, ami azért érdekes, mert igazából utálom a zombikat és mindig az volt, amitől a legjobban féltem kiskoromban.
Lelle egy iszonyatosan laza, kissé nemtörődöm személynek tűnik a képregény elején. Ennek ellenére gyorsan kiderül, hogy megvan benne a kellő bátorság és az empátia mások iránt. Amikor őt kidolgoztad, akkor inspirálódtál más női hősökből? Mit szeretnél Lellén keresztül megmutatni az olvasóknak?
Panna: Természetesen, nagyon sok animációból inspirálódtam Lelle kitalálásánál. Köztük van Anne az Amphibiából, Mabel a Gravity Fallsból és Kipo and the Age of Wonderbeasts főszereplője, Kipo. Több animációs sorozatban és filmben megfogott a kicsit gyerekes főhősnők felnövéstörténete, szerintem nagyon emberi és egy megunhatatlan téma. A velem egyidős barátaimmal együtt tudjuk mondani, hogy ilyen karaktereken nőttünk fel, és magunkon is tapasztaljuk ezt a gyermeki világ átváltozását a “szürke” felnőttkorba, ami mindenkinek más.
Ezt akarom Lellén keresztül is bemutatni egy részről. A képregény leginkább fiatal felnőtteknek van, akik, mint Lelle nem veszik annyira komolyan az életet, kicsit Carpe Diem gondolkodással vágnak neki minden napnak. Viszont amiben szeretnék eltérni az inspirációimtól, hogy
Lelle felnövése nem egy tanulság feltétlen, a megkomolyodás nem egy hirtelen váltás az ember életében, inkább egy lassú folyamat, amit észre sem veszel.
Pont ezért nem ijesztő, nem kell tőle félni, csak élned kell az életed és egyszer érezni fogod magadon, hogy más szemmel látod a világot. És lehet, ez eltér a régi énedtől, de ugyanúgy te vagy.
Helka és Bogi nagyobb szerepet fog kapni a folytatásban? Ők lesznek a főhős segítői a nagy csatában vagy nem vonod bele őket Lelle titkába?
Panna: A két legjobb barátja Lellének mindenképp több jelenetet fog kapni a következő kötetekben, azt hogy felfedezik-e Lelle kilétét nem mondhatom meg előre. Bár az biztos, hogy a Garabonciás elleni harcba nem fognak beszállni, ők inkább a mindennapi életét képviselik Lellének, a felelősséget és kötelességeket, amiket hanyagol.
A rajzstílusod főként az amerikai képregények hangulatát idézi. Ez közelebb áll hozzád, mint egy aprólékosan kidolgozott grafika? Vagy Lelle könnyed stílusához igazítottad a képi megjelenítést?
Panna: Általában amerikai képregényeket olvasok, ezeknek a dinamikus ábrázolásmódja az, ami főként felkelti a figyelmem. A nagyon részletes illusztrációkhoz sajnos nincs feltétlen türelmem, én olyan művész vagyok, aki az első ötletét megrajzolja és mehet is utána az internetre vagy nyomtatásba. Nekem sokkal hátráltatóbb több napot ülni egy illusztráció felett. A rajzstílus volt az egyetlen. amivel eltöltöttem legalább egy hetet, hogy kitaláljam, de az is inkább a hatékonyság szempontjából, próbáltam olyan karakterterveket készíteni, amiről tudtam, hogy több száz oldalon át is tudnám rajzolni megakadások nélkül.
Miért lett fekete-fehér a képregény?
Panna: Erre csak technikai válaszom van. Azt tudni kell, hogy a Lellét eredetileg diplomamunkának készítettem és egy félévem volt összerakni és kinyomtatni. Az akkori konzulensemmel átbeszélve jutottunk arra, hogy időhiányban jobb fekete-fehérben dolgozni, ami egy nagyon jó döntés volt, mert így is több hónap volt az elkészítés.
Mi várható a folytatásban? Rá tudja végül venni Attila Lellét egy kis edzésre?
Panna: Az első kötet egy bemutatkozás igazából, lefektettem a karaktereket, kicsi ízelítővel, hogy milyen természetük van. A következő kötetben ebben szeretnék elmélyülni: Lelle nemtörődöm személyiségében felfedni, mi áll mögötte. Mindenképp egy konfliktussal számolni kell, mivel még bőven van Lelle és Attila között eltérés, ami ígyis-úgyis fel fogja ütni a fejét. Emellett azt mondhatom, hogy lesz betekintés Attila múltjába és igen, egy edzésre is sor fog kerülni, hiszen minden hősnek kell egy Training Arc.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
