Május 11-én rendezi meg a Magyar Képregényszövetség a 20. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált, amelyen hagyomány szerint átadásra kerül az elmúlt év legjobb magyar képregényeinek járó Alfabéta-díj. Idén a jelöltek között van Baranya Tamás, akit az Egy férfi és a felesége című képregénye kapcsán kérdeztünk bolondozásról, alkotói hatásokról. És persze másik népszerű karakteréről, Ramónáról, a rebellis grafikusról is.
HIRDETÉS
Miről szól az Egy férfi és a felesége?
Baranya Tamás képregényének főszereplője Gyula, aki éppen egy magánéleti és egészségügyi válságon megy keresztül, a világ pedig egy kiszámíthatatlan hellyé változott. Vagy éppen Gyulából lett megbízhatatlan narrátor? Mindenesetre valóság és képzelet összemosódik, miközben Gyulának valahogy túl kell élnie a zavarosban.
Volt-e olyan konkrét esemény, amelyhez köthető az Egy férfi és a felesége ötletének megszületése?
Nem igazán. Mint nálam általában, ez is egy random vázlatból indult, amelyhez rajzolás közben találtam ki a szituációt. A történet is nagy részben improvizáció,
hagytam, hogy jöjjön, ami éppen a fejemben van.
Egyetlen megkötésem volt magammal szemben, hogy ez a sztori mindenképp férjen bele harminc oldalba. De ha arra gondolok, hogy mi zajlott mellette az életemben… (akkor egy nagy váltásban voltam, a szabadúszást cseréltem épp vissza az alkalmazotti létre). Szóval egy kicsit a lovak közé dobtam a gyeplőt ezzel, hogy vigyen amerre akar, mielőtt szabályozottabbá válik az életem.
Kik a kedvenc alkotóid, akiket úgy érzel, konkrétan hatottak a munkáidra?
Adrian Tomine talán a fő hatás nálam, mellette Jaime Hernandez és Junji Ito. Tőlük úgy érzem, hogy sokat merítettem, ha nem is feltétlenül tetten érhető dolgokban, de az ő munkáik nagyban inspiráltak, amikor komolyabban elkezdtem foglalkozni a képregényezéssel. Bár aki ismeri a munkáikat, talán ezt jobban meg tudja ítélni. Tomine képregényeinek hangvétele ami vonz, Hernandez szuper gazdaságos stílusa és Ito bizarr világa. Mindegyikből van bennem valami, ezért is említem őket többnyire.
„Ha nem tud többé bolondozni az ember, akkor mi értelme marad az életnek?” Olvasható az Egy férfi és a felesége egyik narrációjában, és olyan ez, mint egy tételmondat. Tehát a bolondozás, a humor lenne az élet értelme?
Az adott személytől függ, hogy erre mit válaszol. Gyula számára ezt jelenti, de egy roskadozó világban ez egy jelentéssel bíró válasz lehet, végül is az olvasón múlik, hogy neki ez a tétel mit mond. Valószínűleg számomra is hordoz igazságot, hisz beleírtam a sztoriba. De talán az alkotó szándéka ebben az esetben kevésbé mérvadó, mint az, hogy a befogadó hogyan értelmezi, ébreszt-e benne gondolatokat.
Mindenesetre fontos, hogy ne adjuk át magunkat teljesen az elkeseredettségnek és ennek remek eszköze a humor.
Egyébként az egyik kedvenc válaszom erre a kérdésre Smith ügynöktől, hogy az élet célja, hogy véget érjen, mert ugye a „purpose” szót használja. A magyar fordításra nem emlékszem, de mindig úgy volt a fejemben, hogy az élet értelme a halál, amin azért hosszasan el lehet gondolkozni. Legalábbis nekem ez betalált valahol.
Mi történne, ha az Egy férfi és a felesége főszereplője, Gyula összefutna a másik karaktereddel, Ramónával, a rebellis grafikussal?
Nem sok jó. Mindketten törött karakterek és nem biztos, hogy jót tennének egymásnak.
Szerintem Ramóna is ugyanúgy kiakadna Gyula dolgaitól, mint Erika (a képregény címében jelölt feleség – a szerk). Gyula meg még annyira sem értené Ramónát, mint Ákos, és nem is próbálkozna annyira. Mindketten eléggé el vannak merülve a saját problémáikban és olyankor nehéz meglátni egy másik embert. Így lehet kilyukadni olyan társ mellett, aki megmentőnek képzeli magát és a mártír szerepben „érzi jól” magát. Egyikük sem az a típus.
Gyula elméjében számos apokaliptikus vízió megjelenik. Volt olyan világvége-ötleted, ami végül nem került a képregénybe?
Igazából mindent beletettem, az abszurdtól kezdve a világunkban jelenlévő folyamatokon keresztül az egyre valósabb fenyegetésekig. Persze még biztos lehetett volna cifrázni jobban is, hisz ebben a témában tényleg csak a képzelet szab határt.
Lehet-e már tudni valamit a jövőbeli terveidről? Esetleg egy nyomtatott Ramóna kiadás?
Szakmai terveim nincsenek különösebben, és amíg a képregényezés nem tud számomra megélhetést biztosítani, addig nem tudom annyira komolyan venni, mint szeretném. Jelenleg hobbinak tekintem és egyelőre semmi nem utal arra, hogy ez változni fog. Ha eljön az ideje, gondolom Ramóna is lesz nyomtatott verzióban, de csak ha befejeztem, ami még odébb van. Idén júniusban lesz két éve, hogy dolgozom rajta, ami sok idő, de az állásom mellett ezt a tempót tudom hozni. Egyébként egyáltalán nem terveztem, hogy ebből bármi nagyívű dolog lesz,
de vannak körülöttem lelkes emberek, akik folyton unszolnak, hogy folytassam.
Így most már kénytelen vagyok befejezni. Hogy utána mi lesz, azt nem tudom. De ha mondjuk megnyerem a lottót, akkor valószínűleg felpörög a sebesség. Tehát lesznek jelek.
A Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált idén 20. alkalommal rendezi meg a Magyar Képregény Szövetség.
Légy részese te is a jubileumi programoknak!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
