Sajnos a Netflix Vaják adaptációja az utóbbi időben inkább csalódást, semmint örömöt okozott a rajongóknak. A szirének a mélyből viszont végre egy remek bővítése az univerzumnak. Az 1. évad idején játszódó sztori sikeréhez biztosan kellett Andrzej Sapkowski novellája, a Witcher 3 játékból jól ismert Doug Cockle hangja, a Vaják 1. évadának hangulata és A kis hableány történetének újragondolása. Kritika.
A Szirének a mélyből nem az első animációs Vaják-film. A 2021-es Farkas rémálma középpontjában a fiatal Vesemir kalandjai álltak. A film nemcsak bővítette a Vaják világát, de a 2. évadnak is megalapozott. A Szirének a mélyből nem kapcsolódik az előző animációs filmhez, hanem egy új, különálló alkotás. A legutóbbi 3. évadhoz képest korábban játszódik, az 1. évad idején, amikor Geralt és Kökörcsin együtt járják a kontinenst, új megbízásokat és szörnyeket keresve.
A novella és a téma választása talán nem véletlen: a Vaják 1. évada minden lassúsága és a párhuzamos idővonalak ellenére is egy jól sikerült adaptáció lett. A készítők a legutóbbi, gyengébb 3. évad és Henry Cavill távozása után szerették volna újra visszacsalogatni a rajongókat. A film jól ötvözi az animáció adta kreatív lehetőségeket és a Vaják 1. évadának hangulatát. Ehhez jön még pluszban az is, hogy mivel a film sztorija egy Vaják-novellán alapul, Andrzej Sapkowski kreatív tanácsadóként dolgozott a produkcióban. Egyszóval: minden adva volt egy jó filmhez.
Kis hableány-sztori másképp
A film történetének alapja Andrzej Sapkowksi Némi áldozat c. novellája, ami itthon a Végzet kardja novelláskötetben jelent meg. A sztori Sapkowski rövid történetét veszi alapul, ám ki is bővíti azt. Behoz több mellékszereplőt, csavarokat és sok akciót.
A film a Vaják-univerzumban az 1. évad 5. és 6. epizódja közti idővonalon játszódik. A Szirének a mélyben története szerint Geralt és Kökörcsin Bremervoord tengeri falujában keverednek az emberek és a sellők közti, évszázadok óta húzódó, egyre feszültebbé váló konfliktusba. A király fia, Agloval szerelmes egy sellőlányba, Sh’eenazba, a király azonban ellenzi a kapcsolatukat. Mindeközben a tengerparti királyság fő bevételi forrását jelentő gyöngyhalászatot ellehetetleníti egy rejtélyes szörnyeteg, ami az emberek és a sellők közti viszályt is feszültté teszi. Geralt kapja a feladatot, hogy végezzen a titokzatos tengeri szörnnyel. Ám – mint azt megszokhattuk – a Vaják világában semmi sem csak fekete vagy fehér.
A novella és a film is a klasszikus Andersen-féle A kis hableány mesét veszi alapul. Adott az ember herceg és a sellőlány kedvese, akik bár szeretnének együtt lenni, két teljesen más világban élnek. El kell dönteniük tehát, hogy mágia segítségével a férfi kövesse-e a szerelmét a tengeri világba vagy a lány válassza-e a földi életet. Mindkettőjüktől áldozatot követelne a döntés, emiatt egyikük sem mer lépni egy ideig.
Amíg a novella a klasszikus befejezést választja (a sellőlány hoz áldozatot a férfiért), addig a Szirének a mélyből csavar egyet ezen.
A forgatókönyvírók Agloval karakterét árnyalják, Sh’eenazzal való kapcsolatát pedig jobban kibontják az eredeti műhöz képest. Így jobban érthetőek a fiatal herceg motivációi, aki egyrészt szerelmes fiatal, másrészt a trón várományosa, emiatt nagy nyomás is nehezedik rá. Apja nem támogatja a kapcsolatát, sőt, vérvonalának biztosítása érdekében arra próbálja kényszeríteni, hogy egy másik hercegnőt vegyen el. Agloval sokáig nem mer konfrontálódni sem az apjával, sem a kedvesével, ám a történetben eljön az a pont, amikor választania kell. A cselekmény emiatt jó Vaják-történetként működik: nincsenek csak jók vagy csak rosszak a sztoriban, a dilemmák árnyaltak és a sötétebb hangulat jól áll a történetnek.
Amíg a novella csak érinti a tenger mélyén lévő királyság és az emberek kapcsolatát (és szokásához híven nem fest túl jó képet az emberekről), addig a film ezt alaposan kibontja. Mindkét királyságot részletesebben megismerjük, a felvázolt feszültségek kapcsán pedig sokáig feloldhatatlannak tűnik az ellentét. A rejtélyes tengeri támadások, a sellők közti és az Agloval körüli politikai játszmák jól bonyolítják a cselekményt, és bár néhány fordulat egy idő után kiszámítható, a film így is élvezetes marad.
A lezárás ehhez képest merész lett, de illik a történethez. Agloval végső döntése érthető, és passzol is a Vaják hangulatához: ebben a sztoriban is csalódunk kissé az emberi nemben. Ráadásul a szörnyek és más lények több emberséget mutatnak a földieknél. Viszont a sellők és az emberek közti harc viszonylag hirtelen ér véget, és nem látjuk, hogyan is rendeződött a dolog. Persze, a konfliktust szítók megkapják a büntetésüket, de ezzel el is vágják a tengeri lények és emberek közti feszültséget. Jól jött volna még néhány képkocka arról, hogyan alakul a későbbiekben a két faj kapcsolata.
Ami változatlanul jó
Geralt, Kökörcsin és a bárd gyerekkori barátja, Essie inkább csak belesodródnak a helyi konfliktusba. A Witcher 3: Wild Hunt játéktól eltérően itt Geralt inkább passzív megfigyelő, semmint az események katalizátora vagy irányítója. Geralt és társai próbálnak a rejtély mélyére ásni, miközben igyekeznek semlegesek maradni, és a helyes utat követni. Persze előbb-utóbb emiatt találják magukat bajban. Ebben nem mutat sok újat a Szirének a mélyből, de nem is feltétlenül kell: Geraltot és társait pont így szeretjük.
Öröm volt hallani egyébként Doug Cockle-t Geraltként, főleg a Witcher 3-rajongóknak. Kökörcsin a Vaják-sorozatból megszokott comic relief szerepét hozza. Szerencsére kapott egy kisebb háttérsztorit is, ami miatt nem csak végig ügyetlenkedte és bukdácsolta a sztorit. Joey Batey rövid dalai is kifejezetten hangulatosak lettek, illenek a sorozat világába, főleg az 1. évad visszafogottabb balladái közé. És ha már dalok: a tengeri boszorkány éneke engem erősen a Disney-féle A kis hableányra emlékeztetett, és kicsit ki is lógott a sztoriból. Kihagyhatták volna.
Az animáció mint formátum most is remek választás volt a Vaják világának a bővítésére és egy új történet elmesélésére. Másképp drága, mint az élőszereplős sorozat, ellenben látványban, mágiában, szörnyekben jóval szabadabb a készítők mozgástere. És remekül el lehet mesélni egy hosszabb történetet, nem elhagyva a Vajákból megismert és szeretett elemeket.
A Szirének a mélyből története jó alapanyag volt az animációhoz, minden megvan benne, ami egy klasszikus vaják sztorihoz kell.
A világot izgalmasan kibővítették, nemcsak a cselekmény, de a látvány szintjén is. Az animáció szép és igényes, az emberek és a szirének világa hangulatos és egyedi. A kisebb-nagyobb montázsok is jól sikerültek Joseph Trapansese zenei aláfestésével. A mágia és a szörnyek ábrázolása részletes, sokszor hátborzongató, de éppen ettől ütős. És persze a Vajákról beszélve folyik a vér is rendesen: a film, a csatajelenetek jól kidolgozottak, hatásosak, Geralt piruettjei légiesek és mozgása is jól megkomponált.
Verdikt
A Szirének a mélyből jól eltalált elegye Sapkowski eredeti Vaják-világának és a Netflix adaptációjának. A történet ügyesen gondolja tovább az eredeti novellát, izgalmas és fordulatos, és a mellékszereplők is kellő figyelmet és kidolgozást kaptak. Az akciójelenetek jól megkomponáltak, a szörnyek és a varázslatok pedig látványosak. A Liam Hemsworth-féle Geralttal érkező 4. évad előtt egy remek film, ami megidézi a jól sikerült 1.évad hangulatát és Sapkowski receptjét: szörnyek+morális dilemmák+egy fehér hajú vaják=ütős fantasy.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
