A Dreamworks animációs filmje, A vad robot joggal örvend népszerűségnek és élvezi a különböző díjátadók szeretét is. A mese a robot és a vadliba közt kialakuló anya-fia kapcsolatról számos örökérvényű tanulságról mesél, mint a feltétel nélküli szeretet, egymás elfogadása, gyengeségeink erősséggé kovácsolása. Mindez megtalálható a stúdió animációs filmjének alapját adó Peter Brown-könyvekben is. Sőt, talán kicsivel több is. Könyvkritika.
Brown egy egyszerű összefüggés felfedezése – az állatok ösztönös viselkedése nem sokban különbözik egy tanuló robot programjától – mentén kezdte írni és illusztrálni A vad robot történetét, amit 2016-ban rögtön pozitív kritikák sora, könyvklubok és a New York Times-bestseller cím követett. Brown könyve azóta sorozattá nőtte ki magát, legújabb része, a The Wild Robot on the Island (A vad robot a szigeten) pont idén júniusban érkezik az Egyesült Államokban a könyvesboltokba. A gyerekkönyv magyarul a Dreamworks adaptációja farvizén jelent meg, rögtön a sorozat első két részével – A vad robot és A vad robot szökése – a Maxim gondozásában. A meséhez időzített megjelenéssel szerencsére semmit sem veszítünk a mű aktualitásából, mert a filmhez hasonlóan
A vad robot könyvként is éppolyan örökérvényű és kedves történet, még a rajzfilm ismeretében is.
Sőt, meg merem kockáztatni, igazán érvényes könyv most, 2024-et követően lesz.
Érdemes kézbe venni a könyvet, ha láttam a filmet?
Az első rész nagyvonalakban ugyanazt meséli el, amit a Dreamworks animációs filmje is: ROZZUM 7134-es egység (főhajtás a R.U.R. dráma felé) az utolsó működő ROZZUM-robotja egy szerencsétlenül járt szállítmánynak, amely hajótörést szenvedett egy ismeretlen és lakatlan szigeten. Ha már így alakultak a dolgok, a robot programja szerint felajánlja segítségét a helyi állatoknak, akik azonban bizalmatlankodva figyelik a fura szerzetet. Roz helyzetén az sem segít, amikor véletlenül ráesik egy vadlibafészekre, és elpusztítja annak tojásait – kivéve egyet. A robot az irányába nyitottabb állatok tanácsára magához veszi az árván maradt tojást, és miután kikelt, megpróbálja felnevelni. Roznak robotként nemcsak a helyiek bizalmát kell elnyernie, hanem megfelelő libamamaként kell viselkednie, hogy a Derűcsőrnek keresztelt libafiú megfelelő felnőtt szárnyassá érjen, és el tudjon költözni délre a hideg tél elől.
A film után is nagyon ajánlott kézbe venni A vad robotot, mert az az út, amin végigjárjuk a jól ismert történetet, szinte újszerűnek fog hatni. Robert Brown könyve ugyanis tartogat jelentős különbségeket a meséhez képest, ahogyan az egy adaptációnál már csak lenni szokott. Az első fejezetek után rögtön szembeötlő, hogy viszonylag lassú, kimért tempóban halad a mesélés. Felnőttként vontatottnak tűnhet, hogy minden egyes robotgondolatot vagy állatneszezést gondosan leír, és ezen a nagyon rövidre szabott (alkalmanként csak egyoldalas!) fejezetek sem segítenek. Kicsit olyan benyomásunk is lehet, mintha a szerző direkt estimese-olvasásra szabta volna a könyvet. Viszont gyerekszemszögből nézve ezek a pillanatok azok, amelyek megalapozzák A vad robot lényegét, és segítenek rávezetni a fiatal közönséget a történet alapvető logikájára. Brown szerencsére ad sok érdekességet, még az esti meséken edzett gyerkőcöknek is.
Főhőse, Roz olyan szempontból különleges, hogy nem egészen emberi a gondolkodása, ezért azonosulásra sem teljesen alkalmas. Peter Brown jól megragadja ezt azzal, hogy részletezi azokat a gondolatfolyamatokat, amelyeket Roz lefuttat a programjában, legyen szó hegymászásról vagy a megfelelő otthon megtalálásáról. Viszont annyira mégis emberi, hogy karakterfejlődését át tudjuk érezni, az így meghozott döntéseket helyesnek és követendőnek ítéljük. Ezen a téren jobban teljesít a Dreamworks-adaptáció, ahol Roz végig robotszerű marad, még akkor is, amikor már elkezd érezni és tanulni, ám a cselekmény könyvszerű élményét jobban erősíti a robot emberibb ábrázolása (főleg, hogy a második részben a szerző erre kezd még inkább építkezni).
Brown állatszereplői a robothoz hasonlóan igyekeznek közelíteni a valós jószágokhoz, minél jobban elszakadva a mesei sztereotípiáktól.
A mókustól kezdve a hódig mindenki megfigyel, a beszéden kívül nagyon kevés emberi vonásuk van, saját szokásaik mentén adnak tanácsot fiókanevelésben (ez utóbbi ad egyfajta aranyos humort is a könyvnek).
Míg Roz dolgozik azon, hogy befogadják, számos emlékezetes és karakteres szereplőt ismerünk meg az állatok képében. Egy-egy beszerzési kör vagy nevelési tanácsadás során mutatja be Brown a sziget lakóit, akik szinte egytől egyig emlékezetes állatkarakterek, és szerethetőségüket pont állatiasságuk felnagyítása adja. Ez pedig kellemes plusz lehet a rajzfilm után, ahol leginkább Stikli, a róka és Rózsafarok, az oposszum került kiemelt állatszereplő státuszba, míg az olyan színes személyiségek, mint például Hód úr megmaradtak egy-egy humoros karakter szintjén, vagy teljesen kimaradtak (mint Derűcsőr mókus barátja, a sokat beszélő Dumás). Szerethetőségükhöz sokat adnak még Peter Brown illusztrációi is, amelyek egyszerűségükben nagyszerűek, csak azt lehet bánni, hogy nem színesben élvezhetjük őket (ez nem a magyar kiadás hibája, az eredeti angolban is fekete-fehér rajzok kaptak helyet).
A vad robot mese fő témái, mint az anya-gyermek kapcsolat, a szülőség kihívásai vagy a kívülállóság szintén izgalmas, a megszokottól bőven eltérő formában jelennek meg. Chris Sanders filmje ebben a tekintetben más irányt vett a könyvhöz képest, erősítve a kiközösítettség érzését, ha kicsit is kilógsz valahonnan.
Ezzel szemben Brown egy barátságos szcenáriót vázolt fel, ami biztonságosabb terepet adhat, ha gyerekkel együtt olvassuk a történetet.
Akár az anyaság, akár a különcség felől nézzük, A vad robot könyvként a közösség erejét emeli ki, ahova van bekerülési lehetőség, ha mi is nyitottak vagyunk rá, és persze tudjuk bizonyítani, hogy érdemesek vagyunk, és persze a közösség is hajlandó nyitni. Roz útja mindkét szerepben – anya és új lakó – aprólékosan elbeszélt, amely megadja azt az érzetet, milyen hosszú idő és harc befogadásra lelni egy új helyen.
Az anyai szempont behozása pedig szintén A vad robot egyik érdekes különlegessége, amin keresztül a gyerekek betekinthetnek egy olyan nézőpontba, amely nem mindig állhat rendelkezésükre. Bár ez a szál a Dreamworks-mesében sokkal hangsúlyosabb, a könyvben is kijut az olyan pillanatokból, ahol a szülők is tudnak kapcsolódni a történethez – mint például, milyen kihívás egy gyámoltalan lény életben tartása, vagy az, hogyan tudjunk jó mintát adni, ha mi magunk sem láttunk egyet sem. Ezek súlyossága úgy is átérezhető (vagy pont ennek ellenére is), hogy Brown viszonylag egyszerű, emészthető leírásokkal érzékelteti Roz szorult helyzetét.
Mit tartogat A vad robot a jövőben?
A Dremworksnél már dolgoznak A vad robot második részén, amihez van kellő alapanyag is a könyvsorozat második kötetében, A vad robot szökésében. Ha láttuk a filmet, teljesen logikusnak tűnik az, amivel nyit az új rész: Roz már nem a szigeten, hanem egy emberi farmon éli mindennapjait, miután a 3 ROZUM-robot (a filmben eggyel kellett szembenézni) elviszi őt, mert meghibásodott, és amúgy is egy cég tulajdona, szóval nincs helye a szigeten. Így az emberi világ adok-veszekjében kerül egy farmerhez, ahol a családi gazdálkodás ügyes-bajos dolgait kell Roznak ellátnia: szántani, vetni, megfejni a teheneket, védeni a jószágokat a bemerészkedő farkasoktól. Mindeközben teljes titokban tartja, hogy nem felejtett el semmit a szigetbeli életről, és szökését tervezi. A könyv azonban nem lenne jó folytatás, ha kimaradna belőle az, ami különlegessé teszi a szériát: az emberi robot. Roz – hasonlóan a szigeten – itt is elkezd kötődni a helyiekhez, köztük a farmer gyerekeihez, amiből pedig egy felnőtt szemmel is komoly dilemma kerekedik: melyik családjához maradjon hűséges, és melyiket hagyja hátra a védelme nélkül?
A kezdő kötethez viszonyítva A vad robot szökése már gyorsan olvasható, pörgős könyv, amely inkább fókuszál az akcióra a hangulatba hozás helyett. A nehéz helyzetek vagy a nagy drámai pillanatok működnek, nincsenek sem elsietve, sem pedig szájba rágva, Brown végig partnernek tekinti gyerek olvasóit Roz kalandjaiban. A szórakoztatáson túl igyekszik komolyabb témák felé vezetni, a korosztálynak még emészthető szinten. Így a szeretet és család fontosságán túl ráfókuszál arra, hogy milyen lehet egy gépek vezérelte világ, ahol már mindent automatizáltak, és ebben hol van az a határ, amitől már a robotok és mesterséges intelligencia között otthonosan élő emberek is félnének. Gyerekkönyvhöz mérten Brown ebben a tekintetben idealista és biztonságos környezetet mutat, ahol az emberiségnek már nincs más dolga, mint hátradőlni és élvezni a fejlettség csúcsfokát. Viszont ennek árnyékában megpendít egy-két, a fejlődéssel járó veszteséget is, ami egy közös beszélgetés jó kiindulása is lehet közös olvasáskor.
A fentiekhez hasonló témákkal viszont az előző kötetben megkezdett motívumok kibontását is folytatja a szerző. Hiába tér vissza Roz úgymond a szülőhazájába, az emberi civilizációba, ha korábbi tapasztalatai ugyanolyan kívülállóvá teszik, mint a szigeten. Ám fontos tanulság itt, hogy képessé válik ezt felismerni és saját döntést hozni önmagáért, mérlegelni, hol érjük el azt a határt, ahol nem szabad feladni magunkat másokért. Derűcsőrrel való anya-fia kapcsolatában a szeretet határtalan ereje teljesedik ki, Roz a hatalmas távokat átfogó hazaút során pedig olyan érzések kimondására jut, ami élő emberek között sem mondható kis feladatnak. Brown ezeket a dilemmákat kisebb kommentárokkal, magyarázatokkal kíséri, biztosítva, hogy a fiatalabb olvasók is értsék, de még nem bántóan túlmagyarázóan.
Verdikt
A vad robot-könyvsorozat első kettő, magyarul megjelent kötete a film előtt és után is okos, kedves és szórakoztató olvasmány lehet gyerekeknek, de csakúgy felnőtteknek is. Szépen, logikusan felépítve és egy kicsit modernizálva mesél olyan örökérvényű érzésekről, mint a családi kötelék, a kívülállóság vagy a közösség ereje. A folytatás pedig ezeknek a témáknak az eggyel magasabb szintű kiterjesztése, ahol még az emberiség jövőjéről való filózásra is marad idő.
Ezért bátran kijelenthető, jelenleg ennél jobb gyerekkönyv nincs, amivel a jövő generációját felkészíthetjük a rájuk váró, gépek uralta világra.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
