Ha léteznek még feltétel nélküli Shyamalan-rajongók, akkor nekik igazán kedvez ez az év. A természetfeletti-thrillerek koronázatlan, és nem létező koronájától is megfosztott királya ugyanis idei saját filmje mellett két másik produkcióhoz is a nevét és pénzét adta. Lánya első nagyjátékfilmje mellett az egyenesen a MAXra érkező A Caddo-tó kapcsán is érthető a Shyamalan-jelenlét. Sorba vettük, hogy kinek miért és miért nem fog tetszeni. Spoilermentes bébikritika.
Miről szól A Caddo-tó?
A Caddo-tó két egymástól függetlenül induló cselekményszálat kezd el feltárni, melyek értelemszerűen és elkerülhetetlen módon egymásba torkollanak majd. Az egyik szálon egy tragikus balesetet túlélő, ám anyját elvesztő fiút, Parist (Dylan O’Brian) követünk, míg a másikon egy hányattatott sorsú, problémás kamasz lányt, Ellie-t (Eliza Scanlen).
Történeteiket egy nyolcéves kislány eltűnése boronálja össze, és az események valamiféle különös fordulatot vesznek. A szóban forgó történések katalizátora pedig a városkában található tó- és mocsárvidékhez köthető. Spoilerek nélkül legyen elég ennyi.
Night Shyamalan pedig azért is adhatta produceri kreditjeit a filmhez, mert első blikkre is egy olyan alkotásról van szó, melyet akár ő is készíthetett volna. Mondjuk olyan 20 évvel ezelőtt. A Caddo-tó több szinten is megidézi az ezredforduló természetfeletti-thrillereit, éppen ezért jogosan tűnhet avittasnak és kopottnak.
Ugyanakkor a hangulatába vagy a kivitelezésbe nehéz belekötni.
Csupán arról van szó, hogy 2024-ben már kevésbé működőképes a recept.
Na de kinek és mit adhat ez az egész? Nézzük.
Akik esetleg most ismerkednek a zsánerrel
Nos, nekik okozhat egy nagyjából kellemes, bár nem kiemelkedő 100 percet. A Caddo-tó ugyanis tényleg az a tipikus paranormális film, ami 2000-2005 környékén is készülhetett volna. Szigorúan “straight to DVD” vagy TV-filmként. Nemcsak a témáját, de színvilágát és hangulatát tekintve is tökéletesen idézi a középszerű, mégis kedves bájjal rendelkező produkciókat.
Ezeket a filmeket pedig a jelenlegi kontentbőség felől szinte érthetetlen módon nézték meg akár többször is a kiéhezett cinefilek.
O’Brian és Scanlen színészi játéka ráadásul meglepően rendben van, így ha más nem, legalább ők képesek magukkal ragadni a nézői figyelmet. Meg a néhány, szintén meglepően jól kivitelezett akciójelenet. A történet központját jelentő rejtély pedig ha nem is tartogat sok feszültséget, mégis kellően érdekfeszítő a maradáshoz. Ugyanakkor van itt némi bökkenő is.
Akik már kettőnél több természetfeletti thrillert láttak
Nos, ők viszont már egészen korán rájöhetnek a sztoriban rejlő turpisságra. A Caddo-tó forgatókönyve ugyanis nem elég agyafúrt és ügyes ahhoz, hogy dramaturgiai eszközökkel sokáig leplezze a mindent megváltoztató csavart.
A figyelmes szemnek számos bűnjel utal arra, hová is fut ki a történet,
legyen az akár egy castingválasztás vagy egy név.
Arról nem is beszélve, hogy a zsánert ismerő, tapasztaltabb nézők egy-egy eseményből logikusan következtethetnek bizonyos fordulatokra. Rengeteg árulkodó jel van elhelyezve, amelyek nemcsak utólag nyernek értelmet, de már első pillantásra is értelmezhetők. A kezdő nézőknek tehát izgalmas lehet a játék, az öreg rókáknál viszont ellentétes lesz a hatás.
Ha pedig láttál egy bizonyos Netflix-sorozatot, akkor pláne ismerősek lehetnek a jelek és a sztori. A Caddo-tó kvázi ennek a szériának a leegyszerűsített, végletekig áramvonalasított és bő másfél órába sűrített verziója. A sorozat címe már önmagában is spoiler lenne, úgyhogy legyen elég ennyi. Ráadásul a sokat látott zsánerbúvárok az izgalomfaktort is alacsonyabb frekvenciaszámon élhetik meg, mint a szűz nézők. Pedig úgy sem egy kifejezett őrült kapkodás a film. Sőt, amiben egyetérthet a két nézőtípus, az a film relatív lassúsága és cselekménytelensége.
Verdikt
A Caddo-tó úgy tud tisztes középszer lenni, hogy semmilyen kiemelkedő momentuma, de valójában semmilyen komolyabb hibája sincs.
Egy egyszerű, ártalmatlan, fiatalabbak számára is élvezhető paranormális-thrillerről van szó, amely könnyen képes lehet berántani az erre fogékonyakat a nyúlüregbe. Akik pedig már eleve ebben a nyúlüregben léteznek és szomjaznák az újabb ingereket, azok is találhatnak benne kedvelhető momentumokat. Pláne akkor, ha különös nosztalgiát éreznek az ezredforduló hasonló filmjei iránt. Ha viszont ez nincs meg, A Caddo-tó csak egy újabb könnyen kiszámítható, unalmaska, sokszor látott narratíva lesz a streamingre szánt tartalomóceánban.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
