A Hang nélkül: Első nap azon a napon játszódik, amelybe az előző részben már bepillanthattunk. Azt mutatja meg, mi történt a csupafül idegenek inváziójának első napján – csak éppen máshogy, mint ahogy arra előzetesen sokan gondoltak. A Michael Sarnoski (Disznó) által írt-rendezett harmadik szépen bizonyítja: nem némult még el ez a franchise. Filmkritika.
Hangos siker hang nélkül
Az addig jobbára a kultikus amerikai Office-ban és családi mozikban (Szeretteink körében) utazó John Krasinski 2018-ban óriásit sokkolt horrorjával, a Hang nélkülel. Elég volt ehhez egy ütős alapötlet: jönnek az ufók, te pedig ha csak kicsit is hangoskodsz, meghalsz.
A Hang nélkül ráadásul több volt, mint ügyesen paráztató stílusgyakorlat: a némaságra ítéltetett emberiség apokalipszisét egy szerethető családi drámába ágyazta, így adva igazi súlyt a történéseknek.
Bár a filmet sokféleképpen szét lehetett cincálni, ha nem függesztettük fel kétkedésünket, ez Krasinskiéket nem igazán izgatta. A folytatás is ugyanarról a mikroközösségi nesztelen paráról szólt, mint az első, de azért ki is egészült némi világépítéssel – és ismét óriásit kaszált a mozipénztáraknál.
Nem volt kérdés tehát, hogy érkezik a harmadik rész, amelyről előzetesen azt lehetett tudni, hogy az invázió első napjait helyezi fókuszba. Tehát azt az időszakot, amelyet az előző rész flashbackjeiben már láthattunk, ezúttal azonban a nagyvárosi, pontosabban New York-i történések kerülnek terítékre. Ez pedig – talán a sokéves popkulturális beidegződéseknek hála – sokakban azt a hitet kezdte táplálni, hogy most aztán egy Aliens vagy Godzilla-szerű sci-fi-akciót kapunk, katonasággal, tudósokkal, a szörnyek lore-jának kiterjesztésével, azonban ezeknek az elképzelésnek nagyjából akkor kellett volna eltűnnie, amikor kiderült, hogy a harmadik részt Michael Sarnoski veszi kezelésbe.
Sci-fi és horror nélkül
Sarnoski – Krasinskihez hasonlóan – tehetséges, egyedi látásmódú filmes, aki már előző filmjében, a Disznóban is tojt a nézői elvárásokra: a házikedvencét elvesztő gombavadász (Nicolas Cage) véres bosszúhadjárat helyett emelkedett, lírai hangvételű megváltástörténetben vett részt.
Hiába a stúdiófilmes környezet, Sarnoski az Első napban is igyekezett minél távolabb kerülni a zsánerfilmes keretekről.
Ami azt jelenti, hogy a Hang nélkül: Első napban is a kisember érzései, drámája áll a fókuszban. Az író-rendezőt érezhetően nem érdekli más: az idegenek eredetét, motivációt továbbra is homály fedi, pusztán kellékek ők a halk és szomorkás haddelhadban. Így aztán aki inváziós-monstrumos sci-fiként kezeli az alkotást, annak valóban hiányérzete lehet. A horrorból is visszább vesz a film. Bár a parajelenetek jól kezelik a nagyvárosok olyan sajátos tereit, mint például egy irodaház vagy éppen egy metróalagút, azért már messze nem olyan ijesztőek vagy frappánsak, mint az előzményekben. Mintha Sarnoski is érezte volna, hogy e téren nem tud versenybe szállni Krasinskivel.
Egy dolgot azért igyekszik elkerülni: az olcsóságot. Az előző részek ugyanis tobzódtak ebben. Elég a terhes (majd szülő) anyára gondolni, aki valóságos csehovi puskaként (mit puskaként, mozsárágyúként) működött a játékidő egésze alatt. Hihetetlenül ijesztő volt belegondolni is, mi lesz, ha gyermeke világra jön, létállapota azonban csomó kérdést vetett fel. Az Első napban a főhős macskája, Frodó idéz elő a bonyodalmakat, nyekergő kisállatként azonban sokkal, de sokkal több bajt is hozhatott volna a szereplők fejére. Sarnoski tehát sutba vágja kissé a logikát (bár meg kell jegyezzük, valójában nem minden macska nyávog), de legalább nem él sokszor ízléstelen eszközökkel.
Neked is el fog akadni a hangod
Az Első nap kétségtelenül csak drámaként funkcionál, ebben a kategóriában viszont igazán veretes. Protagonistája, Sammy (Lupita Nyong’o) a franchise eddigi legeltaláltabb karaktere. Nem egy tipikus túlélőhorror-alak. A lány ugyanis már akkor haldoklik és démonaival küzd, amikor a hangra érzékeny szörnypofák még a bolygó atmoszférájában sincsenek. Így aztán ő nem azért kíván életben maradni, mert meg akarja menteni a családját. Azért szeretné túlélni a napot, hogy végül mindennel és mindenkivel elszámolva múljon el.
Sarnoski olyan érzékkel és érzékenységgel vezeti végig a cselekményen a karaktert, hogy az egyszerűen fenékre ültet, Lupita Nyong’o pedig szívét-lelkét kijátssza a halálos beteg lány figurájaként.
Gyönyörű, ahogy az eleinte csak konok és cinikus “csak egy pizzát szeretnék” nő előttünk és a másik főszereplő előtt is megnyílik. Persze kissé mogorva stílusát végig megtartja, de megmutatja, miért is lett ilyen igazából, és végül a maga módján boldog befejezést kap. Társa, Eric (Joseph Quinn) pedig ugyan halványabb, és nem is igazán tudunk meg róla sok mindent azonkívül, hogy jogot hallgat és a családja az óceán másik felén él, de a majrés srácból hitelesen válik keményebb fickóvá. Ebben persze nagy szerepe van Sammy-nek is (szerencsére sablonos szerelmi szál nem kerül a képbe). Kettejük jelenetei miatt érdemes igazán megnézni a filmet. Mindenképpen kiemelendő a bárjeleneti néma előadás, amelynél jobban kevesebb mozipillanat foglalja össze az “emberség az embertelenségben” szituációját.
Van-e még hangja?
Azt viszont nem tudni, hogy innen hogyan tovább. Vajon a készítők akarják még korrigálni a következetlenségeket? Az is kérdéses, lehetséges-e még ez egyáltalán izzadságszag nélkül. És vajon tényleg szükséges-e többet tudnunk világunk elpusztítóiról? El kellene indulni a világmegmentés irányába? A nagyobb lépték könnyedén keresztbe tehet a személyes, ezáltal azonosulhatóbb tétnek, amely a Hang nélkül-filmek egyik, ha nem a legnagyobb ütőkártyája. Másrészt a kortárs amerikai sci-fi hajlamos a túlmagyarázásra: az Alien-franchise is nagyjából addig volt jó, amíg nem a lények álltak a fókuszban. Amióta a Prometheusban előtérbe helyezték eredetüket, kínos vállalat-machinációs és teremtéstörténeti-istenkomplexusos klisék gyűjtőhelye lett a sorozat. Egy biztos: amíg ennyire meg tud érinteni a világvége, nincs nagy baj a Hang nélkül-filmekkel.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
