Film

Az Éjszakai merülés az a horrorfilm, ami csobbanásra hív a klisék tengerében

Rod Blackhurst és Bryce McGuire forgatókönyvírók egész estés mozifilmmé kerekítették 2014-es, Night Swim című horror rövidfilmjüket. Az új alkotás a magyar mozikat sem kerülte el. Kérdés, észrevettük volna-e, ha elkerüli. Az Éjszakai merülés egy 12 éves gyerek számára pont megfelelő, „egynek elmegy” jellegű belépő a horror világába, de aki már látott – legyünk nagyvonalúak – öt horrorfilmet, az szinte jelenetről jelenetre meg tudja jósolni, mi fog történni. Kritika.

A horror olyan zsáner, amiben könnyű megfenekleni a közhelyek zátonyán. Kis utánagondolással össze lehetne állítani egy viszonylag alapos listát azokról az ismétlődő fordulatokról, amelyek rendre visszaköszönnek a nagy költségvetésű horrorfilmekben. Néhány sablonelem megfelelő ismeretével egészen korrekt horrorfilmet lehet összeeszkábálni, és a filmtörténet nem is fukarkodik az olyan filmekkel, amelyek egy vagy több ilyen elemen alapulnak. Az Éjszakai merülés, az egyebek mellett a M3gant is a világra szabadító Blumhouse stúdió terméke még ebben a merítésben is erőset alakít.

A film úgy csinál, mint a kormányos, aki egyenesen a klisézátony felé kormányozza a hajót.

Sabloncsalád sablonmisszión

A film az amerikai horrortörténet egyik leglejáratottabb közhelyével kezdődik: a Jómódú, Boldog Család™ új otthont keres a Békés, Külvárosi Környezet™-ben. Felső középosztálybelinek lenni továbbra is egyszerre áldás és átok: van pénz nemcsak lóvéra, de saját tulajdonú kertesházra is, viszont természetesen törvényszerűen sikerül kifogni a nyomasztó örökség által terhelt lakot.

Az Éjszakai merülésben ez a következőképpen néz ki. A középpontba állított mintafamília a Waller-család. Ray Waller (Wyatt Russell), a Családapa™ korábban profi baseballjátékos volt, akinél súlyos degeneratív betegséget diagnosztizáltak, ezért bizonytalan időre fel kell függesztenie a pályáját. A cél az elvonulás és a terápia, amiben a feleség, Eve (Kerry Condon) maximálisan támogatja férjét. A nő egyúttal igyekszik jó anyja lenni kamaszlányának, Izzynek (Amélie Hoeferle) és beilleszkedési nehézséggel küzdő kisfiának, Elliotnak (Gavin Warren). A család az aktív évekből félretett pénzt szeretné új lakhatásra fordítani, és egy Véletlen Egybeesés™-t követően kiszúrják, hogy a Felújítandó, Titkolt Múltú Ház™ nem ki-, hanem eladó, és le is csapnak rá.

Jönnek a jelek

A film címe Éjszakai merülés, de ha ebből nem jönnénk rá, a trailer egyértelművé teszi, hogy a rettegés forrása a kerti úszómedence, ami a vásárláskor megdöbbentő módon régóta kihasználatlanul áll. Ezzel kezdetét veszi a Baljós Előjelek™ sorozata. Ez az a pont, ahol az Éjszakai merülés végérvényesen eloszlatja minden esetlegesen fennmaradt kételyünket a tekintetben, hogy

meg sem kísérel többnek lenni, vagy akár csak többnek látszani, mint egy profin elkészített, középszerű, sablonelemekből összelegózott produkció.

Ray először belecsúszik az évek során felgyűlt retkes vízbe. Később, miután a már megtisztított medence lefolyójából előbugyborog valamilyen szmötyi, a kiérkező szaki elmagyarázza, hogy a medencét egyenesen a talajvíz táplálja, ez lehet a szennyeződés eredete. Mi ekkor már bőven tudjuk, hogy hamarosan beindulnak az események.

Az Éjszakai merülés koncepciójával tulajdonképpen nincs különösebb baj. A víz félelmetes, hiszen evolúciós múltunk része, az élet ősforrása, egyúttal nélkülözhetetlen kelléke, ami azonban százféle módon lehet halálos, és ma már nem otthonos számunkra. A természetben a víz háborgó őserő, ami eltörpíti az ember. Egy kertesház medencéjében ez az őserő domesztikálódik. Félelmetes, ha ez a megszelídített erő váratlanul fellázad ura ellen. Ráadásul a vízben kiszolgáltatottak vagyunk, hiszen nem tudunk úgy mozogni benne, ahogy a szárazföldön.

Na, ezekből a gondolatokból nem kapunk jóformán semmit. Ehelyett kezdetét veszi egy lagymatag, meglehetősen bejáratott ijesztgetés, ami el is vezet bennünket az Éjszakai merülés csekély élvezhetőségének egyik fő okához.

A film kifejezetten olcsó jumpscare-ekkel oldja meg a rémületkeltést.

Harsány zajjal kell kiemelni, mennyire félelmetes az, hogy az apa beleesik a vízbe, vagy hogy megvágja a tenyerét a medence lefolyójában, mert ezek kétséget kizáróan csontig hatóan rémisztő események, ennek megfelelő zenei kíséretet igényelnek. Ezen túlmenően sablonos és nem túl intenzív ijesztgetés vezeti fel a rettenet kibontakozását.

Az Éjszakai merülés főgonosza csak mérsékelten érdekes 

Az Éjszakai merülés valamennyire sajátosnak mondható eleme az, micsoda tulajdonképpen a szörny és mi a célja. Mert hogy nem csak úgy, kedvtelésből öldös boldogot-boldogtalant, hanem kifejezetten határozott elgondolásból szedi áldozatait. Egyfelől tehát pozitívum, hogy van valamiféle koncepció, ami mentén az alkotók felépítik a film szörnyalakját. Ehhez kapcsolódóan van egy rövid nyomozós jelenet is, amelynek során Eve megfejti a medence múltját. Ez a film egyik egyik erősebb oldala. Mindig érdekes, ahogyan a szereplőkkel együtt összerakjuk a szörny mibenlétét, még ha egetrengető meglepetésekre nem is kell számítani. Másfelől azonban az Éjszakai merülés ezen a téren is a saját dugájába dől:

ha a szörnynek az a célja, ami, akkor érthetetlen mindaz a közhelyes ijesztgetés, amit a medencében megmártózó emberekkel elkövet.

Ahhoz, hogy egy horrorfilm kísértetlátomásokokat rakjon az eszköztárába, sosem kell különösebb igazolás: ott van, para és kész. Az Éjszakai merülés viszont még ennek a nem túl feszes koherenciakényszernek is az alsó tartományaiba pozicionálja magát, mert a végső megfejtés fényében nehéz összelogikázni, hogy a célzatosan „cselekvő” szörny törekvéseit ez a fajta paráztatás miként segíti. Oké, persze, egy medencés horrorba valamilyen ürüggyel bele kell szuszakolni a megriasztott kisgyereket, és naná, hogy a pasiját a házba suttyomban becsempésző tinilányra is a frászt kell hozni, de ezzel körülbelül le is zárható e jelenetek indokoltsága.

A rendezők azért belecsempésztek némi erkölcsi dilemmát a filmbe. Ez ugyan ad némi langyos, szirupos drámai csavart a történetnek, de ne reméljük, hogy nem fogjuk jó előre kitalálni, mi az. Ráadásul a kelleténél messze több tinivisongás előzi meg. Összességében maga a főgonosz is viszonylag erőtlen, annak ellenére, hogy van egy-két egészen erős jelenete – a korábbi lakóval való beszélgetés elég kellemes volt horrorisztikai szempontból.

Verdikt

Az Éjszakai merülés viszonylag profin elkészített horror kliségyűjtemény, ami legfeljebb azoknak kínál újdonságot, akiknek az egész zsáner új. Elejétől végéig kiszámítható, legfeljebb egyszer nézős, a jumpscare-ekre a kelleténél jobban támaszkodó film, aminek viszonylag korrekt az alapötlete, de ennél többet nem mutat fel.

5 /10 csobbanó raptor

Éjszakai merülés

Night Swim

horror
Játékidő: 116 perc
Premier: 2024. január 11.
Rendező: Bryce McGuire

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

Gimiben nagyon szívesen olvastam volna fantasyt, de nem volt bátorságom a többiektől kölcsönkérni a könyveket, mert élősködésnek éreztem. Egy Stephen King-olvasói előéletet követően Lovecraft-kedvelőként keveredtem igazán az SFF-világba és találtam önmagamra. Azóta volt egy horror témájú könyves blogom Zothique címmel, fordítgattam ide-oda, olykor podcastekben rontottam a levegőt meg az átlag IQ-t, és a Magyar H. P. Lovecraft Társaság büszke tagja vagyok. Jobbára a horrort kedvelem, méghozzá olvasni, de szeretem a sci-fit is. Állandó életcélom koherensen lezárni a hosszú, kanyargós mondataimat. Szenvedélyes Blood- és lelkes Doom-játékos vagyok. A zenei ízlésem vállalhatatlanul rétegszerű, de én eleve az emberiség egy vállalhatatlan rétege vagyok.
×