Lezárult egy korszak: 7 év és 60 epizód után véget ért a Korona. A nagyszabású, jelentős költségvetéssel készült drámasorozat Erzsébet királynő életét és uralkodását követte nyomon 1947-től 2005-ig. A gyengécske 5. évad után Peter Morgan összekapta magát, és a királynő előtt tisztelgő, felkavaró és érzelmes évadzáróval köszönt el a rajongóktól – és a királynőtől. Spoileres kritika.
A Korona a Netflix egyik gyöngyszeme volt. Igényes, izgalmas, feszült és szép kiállítású történelmi sorozat, amely tisztelettel közelítette meg a brit királyi család történetét, és Erzsébet királynő uralkodásának időszakait. A tavalyi 5. évad igencsak megosztó lett. Színészek és politikusok is megszólaltak az évad középpontjában lévő walesi hercegi pár válását bemutató történetszállal kapcsolatban. Az évadról tavaly mi is írtunk, hasonlóan vegyes érzésekkel. Szerencsére az sorozatzáróra visszatalált a sztori az eredeti hangjához, és két részre bontva mutatta be a királyi családdal történteket 2005-ig.
A nép hercegnője
Az első négy epizód Diana utolsó nyarát meséli el. Az első percek már nagyon erősen indítanak, és bizony Peter Morgan nem finomkodik. A szinte csak Dianáról szóló részek aprólékosan és megrázóan mutatják be, mi történt és a színfalak mögött, és mi történhetett az utolsó hetekben. Elizabeth Debicki maga Diana: arca, a mozdulatai, ahogy beszél, mind hitelesen idézik meg az egykori walesi hercegnőt. Ez a Diana azonban már nem az előző évadban megismert bizonytalan, sérelmekkel teli törékeny nő. Magabiztosabb, látszólag túltette magát a válásán és bölcsebb is: tisztábban látja a hibáit és korábbi, rossz mintáit. Fáj a szívünk is érte, mert az utolsó napjaiban Dodi Al Fayeddel (Khalid Abdalla) folytatott beszélgetései mind arról árulkodnak, hogy tanult a hibáiból, és kész továbblépni.
A Dianát körülvevő sajtófigyelmet és az akkori bulvárt is jól bemutatja a forgatókönyv:
sokszor gyomorforgató látni, mennyire nem tisztelték az újságírók és a fotósok a magánéletét.
Szinte tömeghisztéria alakult ki körülötte, és a bulvárt a Dianáról szóló híreket faló emberek is csak tovább tüzelték. Tragikus és döbbenetes, hová vezetett ez a fajta médiafigyelem. A cselekmény szerteágazóan, és jól előkészítve mutatja be a halálához vezető utat és okokat. A 4. epizód pedig rendkívül szívszorítóan meséli el a hercegnő halála után következő napokat és heteket. Viszont a Diana „szellemként” való feltűnése egy-két jelenetben nagy felháborodást váltott ki a külföldi kritikusokból, és valóban elég határeset. Érthető Morgan célja, hogy úgy mutassa be a hercegnőt, ahogy Károly és Erzsébet emlékeiben élt, de ezek a jelenetek esetlenek lettek és nem tettek hozzá igazán a sztorihoz.
Egy egész élet a köz szolgálatában
A Korona 6. évadának második fele ismét visszatalált a királynőhöz. Ugyan William és Harry szála is jelentős volt (és számos erős jelenetet szolgáltatott, például William és apja veszekedése), mégis a királynő szálát emelném ki.
A Korona középpontjában mindig is II. Erzsébet állt.
Nemcsak az életútját vagy a politikai szerepét mutatta be a történet, de azt is, hogy milyen terhet jelent számára a korona. Egy visszahúzódó, fiatal nőként ismertük meg, akinek nem volt ráhatása a sorsára. Nagybátyja lemondása miatt trónörökös lett, édesapja, VI. György pedig rövid ideig volt király, mert az uralkodás terhe és súlya végül korai halálához vezetett.
A történet intim bepillantást enged a királynő lelkébe és vívódásaiba. A család és az állam fejeként, királynőként ugyanis a köz szolgálatába állítja az életét, és így az egyszerűbb élet után vágyakozó nőt, a saját igényeit mind háttérbe kell szorítania. Ahogy az évadok haladtak előre, úgy változott ő is, érettebb lett, és határozottabb. A politikai vagy családi krízisek esetén megmutatta, mennyire erős és hogy nem szabad még leírnia az embereknek őt.
A sorozat az aktuális korszakok politikai és történelmi háttere mellett azt is bemutatta, hogyan viszonyultak az emberek az alkotmányos monarchiához. Peter Morgan egy interjúban elmondta, hogy szerinte az Egyesült Királyságban nem lehet normális vitát folytatni a monarchiáról. Mindenkinek megvan a maga határozott véleménye, és mind a monarchiát támogató, mind az azt ellenző hangok erősek. A 6. évad külön epizódot is szentel ennek a kérdésnek a boncolgatására, amikor a királynő Tony Blairrel verseng. Az író objektíven mutatja be mindkét oldalt, és ugyan igyekszik nem állást foglalni a királynő mellett, vagy ellen, de az érződik azért, mennyire tiszteli az uralkodót és a monarchia intézményét.
Az utolsó epizódot az írónak át kellett írnia: a 6. évad forgatása már javában zajlott, amikor a királynő elhunyt. A királynőt játszó Imelda Staunton konkrétan egy forgatási napon értesült a gyászhírről. A forgatási napok hangulata is szomorúbb, komorabb lett, és a temetés is élénken élt a stáb emlékezetében. Morgan ezért úgy írta át az utolsó epizódot, hogy az foglalkozzon Erzsébet halálával is. A 10. epizódban ezért nemcsak a lemondás és Károly és Kamilla esküvője a téma, de a királynő saját temetésének megtervezése is. Erzsébet – sokszor magában vívódva – szembesül a saját halandóságával, visszatekint uralkodására és az áldozatokra, amelyeket hoznia kellett. A forgatókönyv finoman utal Fülöp halálára és temetésére is, ahogy a végső jelenet is egy megható és szimbolikus tisztelgés a királynő élete és a temetése előtt. Az alkotó méltó módon búcsúzott az uralkodótól, és egy rendkívül megható befejezéssel zárta le a sorozatot. Bevallom, én az utolsó 10 percet végig bőgtem.
Ugyan nem tudjuk, hogy Erzsébet megfontolta-e a lemondását, mégis, a Korona világába és témájába remekül illett ez a szál.
A királynőnek azt tanították és úgy nőtt fel, hogy az uralkodói lét egy életre szól: ezért áldozott fel oly sok mindent, és szorította háttérbe a saját egyéniségét. Az idősödő államfő fáradtsága és belső vívódásai nagyszerű és katartikus jelenetei az évadnak: a királynőt alakító korábbi színésznők, Clarie Foy és Olivia Colman feltűnése jól illettek a sztoriba, és nemcsak a nosztalgiafaktort növelték. A királynő fiatalabb és érettebb énjeinek összecsapásai, szóváltásai jól tükrözik nemcsak Erzsébet személyiségét, de életútját és mindazon értékeket is, amit képviselt élete során.
Búcsú a királyi családtól
A Korona 6. évada a királynő története mellett méltó, és szintén megható lezárást ad Margit hercegnőnek is, aki szintén nagy kedvence volt a rajongóknak. Lesley Manville alakítása ismét megvillantja azt a bájt, azt az erős, szórakoztató egyéniséget, amiért Margitot szerettük. A haláláról szóló epizód nosztalgikus volt, bájos és tele volt az elmúlás fájdalmával. William és Harry is kaptak képernyőidőt, és a forgatókönyv jól bemutatta, hogyan küzdöttek meg anyjuk elvesztésével, a későbbi sajtófigyelemmel és a felnőtté válással is.
Ami negatívum, azok pont a Williammel kapcsolatos részek: a Meghannel való megismerkedésük és egymásra találásuk a leglassabb és vontatottabb része az évadnak. Morgan ismét kijátssza a „szülők, mint kerítők” kártyát, ami szintén fárasztó, hiszen az évadok során nem egy szakítást vagy házasságot mutatott be a sorozat úgy, mintha azt a szülők intézték volna el. A politikai háttérrel is óvatosan bánt az író, viszont Tony Blair népszerűségét, majd bukását izgalmasan mutatta be. Azért még egy kicsivel több közélet lehetett volna benne, de így sem maradt hiányérzetünk.
A színészi alakításokra nem lehet panaszunk. Dominic West ismét remek Károly (még ha nem is hasonlít rá túlságosan), de az idősebb Williamet és Harryt alakító Ed McVey és Luther Ford közt is jó a dinamika, és jól formálják meg az ismétlődő családi mintákat, a kötelességtudó trónököröst, és a különc lázadót. Egyedül Imelda Staunton az, akivel nehezen barátkoztam meg. Az ő alakításában az idősödő királynő távolibbnak, hidegebbnek tűnt. Ez a hűvösség valószínűleg a színésznő sajátja is, de tény, hogy a forgatókönyv fókusza is elsiklott róla az utolsó két etapban. Az utolsó részek valamennyire kárpótoltak minket, ekkor ismét beleláthattunk az uralkodó gondolataiba és lelki világába.
Verdikt
A Korona minden hibája ellenére egy emlékezetes sorozat volt.
Aprólékosan kidolgozott, hitelességre törekvő, igényes alkotás, tele remek színészi alakításokkal és jól megírt forgatókönyvvel. Grandiózus történelmi sorozat és családtörténet, tisztelgés a monarchia és II. Erzsébet királynő előtt.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
