Sorozat

Poker Face 1. évad kritika – A hazug embert hamarabb utoléri az élő hazugságvizsgáló, mint a zsaruk

Rian Johnson továbbra sem távolodott el a krimi és whodonit műfajától. Új sorozata, a Poker Face egy különleges képességű nő kalandjait követi végig. Minden epizódra jut egy rejtély, főhősünk pedig már messziről kiszagolja a hazugságot. A sztori egyedi, fordulatos és szórakoztató, vérbeli krimi, főhőse pedig méltó társa lenne Benoit Blanc-nak. Spoilermentes kritika.

Rian Johnson rendező és forgatókönyvíró neve először az Star Wars: Az utolsó Jedik kapcsán lett igazán ismert szélesebb közönség előtt. Az új Star Wars trilógia filmjei közül az ő története volt a legegyedibb, amelyik mert kicsit elszakadni a kánontól és valami újat vitt a megszokott sztoriba – kinek örömére, kinek bánatára. Később minden vérző geek szívet betapasztott a Tőrbe ejtve filmmel és annak folytatásával, az Üveghagyma -val. 

Johnson-nak a krimi és a whodonit műfaja is jól állt és ezekben is tudott újat mutatni. A sztorikba mindig jól előkészített és meglepő csavarokat vitt, a csattanók és a leleplezések sosem voltak kiszámíthatóak. A főhős nyomozó, Benoit Blanc Daniel Craig alakításában pedig egy igazi egyéniség volt. A Poker Face a rendező első saját sorozata, ahol folytatta, amit a Tőrbe ejtve és Üveghagyma filmekkel elkezdett. A sorozat tavaly debütált, Magyarországra némi késéssel a SkyShowtime hozta be hivatalosan.

Főhőse, Charlie Cale (Natasha Lyonne) egy különleges nő: megérzi, ha valaki szándékosan hazudik. Ezt a különleges képességét sokáig a kaszinókban kamatoztatta, ám az egyik kaszinóhotel nagyhatalmú tulajdonosa, Sterling (Ron Perlman) rájön a titkára, és hírnevét tönkretéve ellehetetleníti. A sztori elején Charlie nyugodtan éli mindennapjait Vegas egyik kaszinójának alkalmazottjaként, amikor a főnöke alkut ajánl neki: segítsen neki átverni egy milliomost. Fordulat fordulatot követ, és Charlie-nak menekülnie kell. Üldözői elől bujkálva kietlen utakon száguld, csehókban, amatőr színházakban, idősotthonokban vállal munkát, de valahogy mindig vonzza a gyilkosságokat. Minden epizódra jut egy-egy bűntény, főhősünk, az élő hazugságvizsgáló pedig mindig hamarabb megérzi a kamut, mint a zsaruk és így vagy úgy, de leleplezi a bűnöst.

A Poker Face cselekményének tematikája egyértelműen a Columbo-filmekre emlékeztet: minden epizód elején látjuk a gyilkost, tudjuk kit ölt meg és miért. Ami miatt viszont mégis egyedi lesz a sztori, az maga Charlie. Johnson korábbi filmjében, a Tőrbe ejtvében is feltűnt egy hozzá hasonló képességekkel rendelkező női karakter. Ana de Armas karaktere nem tudott hazudni, mert ha megpróbálta, hányni kezdett. Charlie-t nem kínozza rókázás: ő csak érzi és tudja, ha valaki hazudik neki. A különleges képességű főhős így sajátos módon deríti ki az egyes rejtélyeket, éles esze és jó megfigyelőképessége szintén segíti őt ebben.

A Poker Face emellett hozza Johnson megszokott és bevált stílusát: mindegyik különálló történet egyedi, nem sablonos és végig fenntartja a néző figyelmét. A gyilkosok és bűnözők összetett és változatos karakterek. Indítékaik közt szerepel irigység, féltékenység, vagy csak egyszerűen gonoszság. És ahogy Charlie is mondta: az emberek folyton hazudnak. Kamuznak, füllentenek a legapróbb dolgokról is.

Az író izgalmasan, sokszor humorral és iróniával mutatja be, mennyire kicsinyesek tudnak lenni az emberek.

Az egyes elkövetők lelki világába és motivációiba is betekintést enged a sorozat, sőt, rájuk több fókusz irányul általában, mint Charlie-ra. A legpitibb dolgok miatt is képesek gyilkolni: vannak itt régi sérelmek, rég elfeledett titkok leplezése, de mégis, az egyik legjellemzőbb motiváció a féltékenység. Végignézzük, ahogy a gyilkosok hazudnak maguknak, a zsaruknak és Charlie-nak is, habár utóbbi mindig a végük kezdete. Szórakoztató nézni a végén a vergődésüket, ahogy megpróbálják megúszni a keresztkérdéseket és magyarázzák a bizonyítványukat. A gyilkosságok elkövetési módjának palettája igencsak színes, sokszor nyakatekert vagy épp kegyetlen. Ugyanakkor a forgatókönyv mindig tesz egy kis pluszt is a lezárásba: a gyilkosok motivációt sokszor csak részben mutatja meg az epizód elején, és a sztori végére értjük meg, és látjuk a teljes képet.

A Poker Face 1.évada alaposan górcső alá veszi az emberi természetet, annak is a legrosszabb oldalát.

Mégsem lesz emiatt sötét a sztori: ugyan vannak komorabb epizódok, de mindig jól egyensúlyoz a forgatókönyv a dráma és a szórakoztatás között. A poénok és beszólások viccesek, sokszor a fekete humor is megjelenik, a lezárások pedig csattanósak. Sokszor maguk a karakterek is humorforrásként szolgálnak: igazi különcök, magányos vándorok vagy épp dilis kamionsofőrök. Főhősünk is jól beleillik ebbe a különös társaságba; beszólásai csípősek, szétszórtsága vicces és szerethető.  A lezárások pedig mindig különböznek abban, hogyan is kapják el végül az elkövetőket és Charlie hogyan szolgáltat igazságot az áldozatoknak. 

Az egyes részek cselekményei változatosak és biztosan mindenkinek meglesz a maga kedvence. Nemcsak az elkövetési mód változik, de a helyszín és az emberek is: vannak itt pénzügyi gonddal küszködő étteremtulajdonosok, autóversenyzők vagy gazdag producerek. Sokszor a hirtelen düh vezérli őket, vagy már hosszú ideje tervezgetik a gyilkosságot. Valamennyiük gátlástalan, sérült és emlékezetes karakter.Én két epizódot emelnék csak ki: az egyik az 5. rész, ami az egyik legviccesebb mind közül. A két őrült nyugdíjas hippi cselszövése az idősotthonban teljesen abszurd és humoros. A másik az Orfeusz szindróma című rész, ami nemcsak az egyik legérzelmesebb és komorabb epizód, de a régi filmgyártáshoz is egy szerelmi vallomás.

Natasha Lyonne már az Orange is The New Black és a Russian Doll c. sorozatban is megmutatta, mennyire sokoldalú színésznő. Charlie szerepében ugyan kevesebb a szélsőség vagy a dráma, de alakítása így is meggyőző, szerethető és szeleburdi. Külön érdekesség, hogy Lyonne az Üveghagyma egyik jelenetében is feltűnt, amikor Blanc a fürdőkádban online csevegett és játszott nyomozó társaival. A Poker Face az első epizódjában pedig nosztalgikus érzés volt nézni, ahogy korábbi kolleganőjével Dascha Polancóval játszik együtt, aki szintén egy állandó karakter volt az Orange is The New Blackben. Az évad tele van egyébként remek cameókkal, feltűnik többek közt Ron Perlman, Nick Nolte, Adrien Brody vagy Joseph Gordon-Levitt.

A Poker Face egyedüli hátránya, hogy nem akar több lenni, mint egy szórakoztató krimisorozat.

A főhőst szeretjük, drukkolunk neki, együtt érzünk vele, de nem ismerjük meg őt igazán. Van ugyan egy-két komolyabb jelenete, ahol közelebbről is belelátunk az érzéseibe és gondolataiba, de általában csak nyomozói szerepben látjuk. Az évad kerettörténete sem túl komoly, nem izgulunk igazán érte, főleg, hogy Charlie az igencsak meredek támadásokat is mindig túléli.

Ennek ellenére a Poker Face egy rendkívül szórakoztató, okos, csavaros sorozat, remek humorral fűszerezve. Aki szerette a Tőrbe ejtve filmeket – vagy a Columbót – annak ez is be fog jönni. A Peacock pedig berendelte a második évadot, így nem maradunk izgalmas krimi nélkül a jövőben sem.

9 /10 szerencsejátékos raptor

Poker Face (1. évad)

Poker Face

krimi
10 epizód
Premier: 2023. szeptember 15.
Csatorna: SkyShowtime

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Eleinte könyvekről írtam a magam szórakoztatására, a sorozatkritikák később jöttek. Szeretek elmerülni a könyvek, filmek és sorozatok világában, egy jó történeten napokkal később is szoktam merengeni. Mindenevő vagyok, de a sci-fi és fantasy varázsol el igazán.
×