Sekély e kéj – Egyetemista lányok szexuális élete 2. évad

Az Egyetemista lányok szexuális életéről azt a verdiktet mondtuk az első évad alapján, hogy ugyan nem rossz, de lehetne sokkal, de sokkal jobb is. Rétegzett fiatal felnőtt-sorozat helyett kaptunk egy felszínes, lityi-lötyi, de azért a szórakozott, jó kémiával rendelkező főszereplők miatt úgy-ahogy élvezetes első évadot, amely után minden adott volt, hogy magasabb szintre lépjenek a készítők.

A szegény ember Eufóriája – Egyetemista lányok szexuális élete

Egyrészt itt van Kimberly (Pauline Chalamet, Timothée tesója), aki nem tudja, hogyan finanszírozza tovább egyetemi tanulmányait; egy ponton petesejt donornak is áll, ami azért igencsak komoly lépés. Aztán Bela (Amrit Kaur) a sok alkalmi partner után végre le szeretne horgonyozni egy fiú mellett, de önimádó jelleme miatt ez nem igazán egyszerű, ráadásul a vígjáték-író társai is berágna rá önzősége miatt. Leighton (Reneé Rapp) elkezdett megbarátkozni másságával, de mások előtt is színt kéne vallania. Whitney (Alyah Chanelle Scott) pedig többek közt elbizonytalanodik, milyen irányba szeretné folytatni sportolói és tanulmányi útjait.

Mindezek mellett még vagy 8-10 történetszál feszíti szét az Egyetemista lányok szexuális élete 2. évadát, de valami elképesztő csodával határos módon az írógárda semmiből nem tud kihozni valami érdemlegest vagy érdekest – szinte könyörgünk már egy kis mélységért, összeszedettebb konfliktusért, de hiába, azt soha, egy alkalommal sem kapjuk meg a második etap tíz része során. Személyes “kedvencem” az az epizód, amelyben a kampusz éttermi dolgozói sztrájkba kezdenek a jobb fizetés és munkakörülmények érdekében. A szériára jellemző módon, egyik pillanatról a másikra, simán sikerül is eredményeket elérniük, de hogy mennyivel lett jobb a helyzetük, azt már nem tudjuk meg, mert a sorozat még utalás szintjén sem tér vissza erre a szálra – ami amúgy teljesen a semmiből érkezik. Pontosan ugyanúgy, mint a finálé záró történése, amelyben két főszereplő lány szerelmi háromszögbe keveredik egy közös baráttal.

Ez az ad hoc és felszínes történetépítés és írás alaposan rányomja a bélyegét a karakterekre is, akik eleinte még szerethetően bénák voltak, de mostanra sikerült elérni, hogy simán csak bénák legyenek, hiába van azért pár poén még mindig közöttük, amelyek be tudnak találni. Ami pedig a poénokat illeti, sajnos ott is inkább a lehető legegyszerűbb, adott szituációban legegyértelműbb, leglustább eszközökhöz nyúlnak a készítők – hát persze, hogy az apuka szivárványos pólóban fog megjelenni, miután megtudta, hogy a lánya meleg. Ugyanakkor pont a szexuális- és egyéb kisebbségek kapcsán muszáj megjegyezni, hogy a sorozat ezúttal sem kímél senkit, se fehéret, se feketét, se nőt, se férfit, ami még mindig egy igazán üdítő tulajdonság. 

Bár már az első évadban is rezgett a léc, most le is verik. Whitneyről mondjuk tényleg elmondható, hogy önerőből ér el szép tanulmányi és sportolói eredményeket, az indiai származású Bela jellemrajza azonban már gáz: miközben ő hangsúlyozza ki leginkább feminizmusát (meg azt, hogy milyen vicces, pedig ő kapta a legkevesebb jó viccet), csak úgy tud előrébb kerülni a ranglétrán, ha összefekszik valakivel – nem éppen egy előremutató húzás ez a készítőktől.

Mindent összevetve tehát igazán elgondolkodtató mostanra a kasza gondolata, ám a HBO Max nem így gondolta, és be is rendelte a harmadik évadot, ami majd valamikor 2023-ban érkezik a platformra. A(z érthetetlenül) nagy nézettség tehát valószínűleg adott, a kérdés már csak az, mikor lehet ehhez felérni vagy egyáltalán fel lehet-e nőni ehhez színvonal tekintetében – szerintünk nem, de hát, ahogy mondani szokás, a remény hal meg utoljára.