HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sorozat

Star Wars: Andor évadkritika – A messzi-messzi galaxis érzékeny búcsúja a Skywalkerektől és a fanservice-től

A Star Wars: Lázadók című animációs sorozattal néhány éve már bemutatták a forradalom kezdeteit egy csapatnyi felkelő szemszögéből, a Star Wars: Andor pedig most ugyanezt teszi komolyabb hangnemben, a harcosok helyett a mozgalom más kulcsfiguráira fókuszálva. Évadkritika.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A széria cselekménye több szálon fut, amelyek aztán a történet előrehaladtával egyre jobban összefonódnak. A címszereplő Cassian Andornak (Diego Luna) az első három epizódban megismerhettük a fiatalkorát, a későbbiekben pedig azt követhetjük nyomon, mi mindent él át, mire végül eljut oda, hogy ne csak túlélni akarjon a Birodalom zsarnoksága alatt, hanem kész legyen csatlakozni a szerveződő felkeléshez. Vele párhuzamosan láthatjuk, miként próbálja egy titokzatos férfi, Luthen Rael (Stellan Skarsgård) pénzelni és összehangolni a különféle lázadó tevékenységeket, továbbá azt is, hogyan nyomoznak a diktatúra emberei ellene és más gyanús személyek, csoportok ellen. Némileg kilóg a sorból a lázadók későbbi vezetőjének, Mon Mothmának (Genevieve O’Reilly) a történetszála, mivel egyelőre csak érintőlegesen kapcsolódik a többihez, de az ő karakterének építésére is szükség van, az pedig logikus, hogy az eseményeknek ezen a pontján még nem találkozott Cassiannel.

Arvel Skeen (Ebon Moss-Bachrach), Cassian Andor (Diego Luna), Taramyn Barcona (Gershwyn Eustache Jr) és Karis Nemik (Alex Lawther).

Annak ellenére, hogy nem mindegyik történetszál Andor körül forog, a sorozat címe mégis megállja a helyét, mivel egyértelműen kulcsszerepe van az események alakulásában, és cselekedetei kihatnak a többi főbb karakterre is.

Aki feszített tempót és nagy összecsapásokat várt a sorozattól, annak csalódnia kell, ugyanis ez a sztori nagyon lassan építkezik és komolyabb akciójelenet elég kevés van benne. Ez az első 12 epizód tehát egy hosszúra nyúlt felvezetés, a lényegesebb történések majd a második évadban várhatók. Erre az alapozásra azonban szükség volt, hogy jól bemutassák: nem a semmiből tűnt fel a Lázadók Szövetsége, és nem is a nyílt harcokkal indítottak, hanem mindezt másfajta tevékenységek előzték meg.

HIRDETÉS

Vel Sartha (Faye Marsay) és Mon Mothma (Genevieve O’Reilly).

Emellett fontos szempont, hogy mivel nem pörögtek az események, bőven jutott idő a három főszereplő, Cassiant, Luthen és Mon bemutatására is. Három nagyon különböző hátterű és habitusú karakterről van szó, akiket az köt össze, hogy gyűlölik a Galaktikus Birodalom diktatórikus rendszerét. Az elkötelezettségnek ugyanakkor különböző fokozatait testesítik meg: míg Andor egy ösztönös lázadó, akinek még el kell jutnia arra a pontra, hogy konkrét célt fogalmazzon meg a rendszer elleni küzdelméhez, addig a politikus Mon az ügy mellett már elköteleződött, de még meg kell küzdenie a dilemmával, hogy vajon a nemes céljuk szentesíti-e az eszközt (ami az ő esetében azt jelenti, hogy összeköti saját családja sorsát egy kétes, de befolyásos alakéval). Luthennel viszont már mint meggyőződéses, bármilyen módszerre hajlandó forradalmárral ismerkedünk meg – a sorozat egyik csúcspontja a monológ, amiben az embersége feláldozásáról beszél.

A karakterközpontúság mellett az Andor másik nagy erőssége a világépítés, amely itt egyáltalán nem azt jelenti, hogy amivel csak lehet, igyekeznek a franchise-hoz kapcsolni a sorozatot, hanem egy kifejezetten realisztikus közeg megteremtésével.

Luthen Rael (Stellan Skarsgard).

Vannak persze finom utalások a Star Wars-filmekre – pl. egy ismert bolygó megnevezése vagy ikonikus tárgyak a háttérben –, de ezek nem uralják annyira az egyes részeket, mint mondjuk A Mandalóri vagy a Boba Fett könyve esetében. A cameók sem maradtak el, de az ismert karakterek feltűnése itt mindegyik esetben megalapozott, nem olyan véletlenszerű, mint például amikor a Zsivány Egyesben a főhősök belefutnak abba a két alakba, akik Luke-ba belekötöttek az Új remény kocsma-jelenetében. Az Andor visszatérőinek szerepeltetése érthető a történet szempontjából. A hangsúly pedig egyébként is azon van, hogy az egyes bolygók ne csak érdekes díszletek legyenek, hanem bepillantást nyerhetünk az ott élők mindennapjaiba, szokásaiba. Így mindegyik helyszín élettel teli, és – amennyire lehet – valóságos tud lenni.

Corv (Noof Ousellam), Keysax hadnagy (Nick Moss), Dedra Meero felügyelő (Denise Gough) és Vanis Tigo parancsnok (Wilf Scolding).

A korábbi Star Wars-tartalmaktól való elkülönülést erősíti a téma is, hiszen a lázadásnak olyan aspektusait ismerhetjük meg itt, amelyekkel az eddigiekben nem foglalkoztak. Így például az egyik központi kérdés a forradalom finanszírozása, amit szintén igyekeztek minél realisztikusabban bemutatni (a szériában látott pénzrablást valós események ihlették, egészen pontosan az oroszországi forradalom egyik korai epizódja).

Ez a sorozat tehát egyértelműen egy új irányt képvisel a Star Wars-franchise-on belül: olyan spinoff, amely nemcsak hangvételében és stílusában tér el erősen a filmektől, de történetileg is igyekszik elkülönülni, saját lábán megállni.

Ha valaki úgy ül le megnézni az Andort, hogy nem látta az eredeti Star Wars-trilógiát és a Zsivány Egyest, az nézheti ezt a szériát szimplán egy hatásos disztópikus sci-fiként, amely örökérvényű témákat feszeget, de közben a jelenkori eseményekre is reflektál.

10 /10 raptor

Andor (1. évad)

sci-fi
12 epizód
Premier: 2022.09.21.
Csatorna: Disney +

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.