Az elmúlt évek egyik legnagyobb filmes meglepetése az volt, hogy a Zsivány Egyes végén minden főszereplő meghalt, ami alávágott az esetleges folytatásnak. Mivel azonban a Star Wars-spinoff elég sikeres és a rajongók körében is kifejezetten népszerű lett, nem is volt kérdéses, hogy előveszik még a karaktereit. Előzményfilm helyett végül is egy előzménysorozat készült, amelyet egy triplaepzizódos premierrel indított a Disney. Évadnyitó-kritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Az Andor cselekménye néhány évvel a film előtt indul, amikor a Diego Luna megformálta címszereplő még nem volt „hivatalos” felkelő, és még csak nem is foglalkoztatta a Birodalom elleni lázadás gondolata, ugyanakkor az kezdettől egyértelmű, hogy nem rajong a rendszerért. Az évad első három részének fő helyszíne az a munkásváros, ahol Cassian Andor a nevelőanyjával él. Az ugyan nem derül ki, hogy a férfi egészen pontosan mivel foglalkozik – vagy hogy egyáltalán dolgozik-e –, mindenesetre egy simlis, balhézásra hajlamos és adósságokat felhalmozó alakként tűnik fel. A sztori elején a húgát keresi, ami aztán két kötekedő biztonságinak, egy túlbuzgó tisztnek és egy féltékeny szeretőnek köszönhetően oda vezet, hogy addigi életét hátrahagyva menekülnie kell.
Bár a rövid játékidő miatt az egyes részekben kevés történik,
HIRDETÉS
a három epizód egyetlen történetet mesél el, vagyis lényegében olyanok, mintha egy hosszabb Pilot-epizódot, vagy a szériát felvezető tévéfilmet néznénk, éppen ezért így érdemes kezelni őket, egy egységként.
Egy klasszikus, disztópikus sci-fi sztoriról van szó, jellegzetes antihőssel – az egész mégis nagyon hatásos, és egyáltalán nem azért, mert egy jól ismert franchise része. A Zsivány Egyessel való nyilvánvaló párhuzamok, illetve a messzi-messzi galaxis jól ismert világára való utalások és easter eggek ellenére el is tekinthetünk attól, hogy elsősorban a Star Wars-univerzum részeként vizsgáljuk ezeket a részeket, ugyanis attól függetlenül is teljesen jól értelmezhetőek.
Míg a Zsivány Egyes eléggé elhanyagolta a szereplőit, az előzménysorozat első részeiben a karakterek kerülnek a középpontba. Egészen pontosan ketten: a címszereplő és az őt üldöző biztonsági tiszt. Kettejük sztorija párhuzamosan fut, ami által a lehető legnagyobb hangsúlyt kapja a kettejük közötti éles különbség. A Kyle Soller által megformált tiszt tökéletes ellentéte Cassiannek: míg a fennálló rend elkötelezett híve, a simlisséget még feljebbvalójától sem fogadja el, merev és kimért, és nem tudja megszólítani az embereket. A két karakter közötti ellentét vizuálisan is megjelenik, a környezetük és ruhájuk közötti különbségben. Mindez azt vetíti előre, hogy
egy klasszikus macska-egér harc várható az egyelőre a rend ellen nem lázadó, csak az alól kibújni próbáló anithősünk és a Birodalmat szolgáló ellenfél között.
Soller remek választás volt a karót nyelt biztonsági tiszt szerepére, és Diego Luna sem okoz csalódást, amikor egy új oldaláról mutatja be Cassian karakterét.
A sztori építkezése hasonló a 2016-os mozifilméhez: hosszas és lassú tempójú felvezetés után egy összecsapásban csúcsosodik ki (persze a nagy scarifi űrcsatánál sokkal kisebb léptékűben).
Itt azonban sikerült elkerülni a Zsivány Egyes hibáit: azzal ellentétben itt jól eltaláltak a párbeszédek és az ütemezés is, a cselekmény pedig logikus és gördülékeny.
Az pedig egy külön jó húzás volt az alkotók részéről, hogy a sztori, amivel indítottak, nem csak személyes, de egyben elég kis volumenű is, és még maga a Birodalom sincs jelen, csak távoli fenyegetésként emlegetik. Érdekes lesz majd látni, ahogy az évad előrehaladtával kitágul a főszereplő világa.
