Sorozat

Star Wars: Andor – Miből lesz a forradalmár?

Az elmúlt évek egyik legnagyobb filmes meglepetése az volt, hogy a Zsivány Egyes végén minden főszereplő meghalt, ami alávágott az esetleges folytatásnak. Mivel azonban a Star Wars-spinoff elég sikeres és a rajongók körében is kifejezetten népszerű lett, nem is volt kérdéses, hogy előveszik még a karaktereit. Előzményfilm helyett végül is egy előzménysorozat készült, amelyet egy triplaepzizódos premierrel indított a Disney. Évadnyitó-kritika.

Az Andor cselekménye néhány évvel a film előtt indul, amikor a Diego Luna megformálta címszereplő még nem volt “hivatalos” felkelő, és még csak nem is foglalkoztatta a Birodalom elleni lázadás gondolata, ugyanakkor az kezdettől egyértelmű, hogy nem rajong a rendszerért. Az évad első három részének fő helyszíne az a munkásváros, ahol Cassian Andor a nevelőanyjával él. Az ugyan nem derül ki, hogy a férfi egészen pontosan mivel foglalkozik – vagy hogy egyáltalán dolgozik-e –, mindenesetre egy simlis, balhézásra hajlamos és adósságokat felhalmozó alakként tűnik fel. A sztori elején a húgát keresi, ami aztán két kötekedő biztonságinak, egy túlbuzgó tisztnek és egy féltékeny szeretőnek köszönhetően oda vezet, hogy addigi életét hátrahagyva menekülnie kell.

Bár a rövid játékidő miatt az egyes részekben kevés történik,

a három epizód egyetlen történetet mesél el, vagyis lényegében olyanok, mintha egy hosszabb Pilot-epizódot, vagy a szériát felvezető tévéfilmet néznénk, éppen ezért így érdemes kezelni őket, egy egységként.

Egy klasszikus, disztópikus sci-fi sztoriról van szó, jellegzetes antihőssel – az egész mégis nagyon hatásos, és egyáltalán nem azért, mert egy jól ismert franchise része. A Zsivány Egyessel való nyilvánvaló párhuzamok, illetve a messzi-messzi galaxis jól ismert világára való utalások és easter eggek ellenére el is tekinthetünk attól, hogy elsősorban a Star Wars-univerzum részeként vizsgáljuk ezeket a részeket, ugyanis attól függetlenül is teljesen jól értelmezhetőek.

Míg a Zsivány Egyes eléggé elhanyagolta a szereplőit, az előzménysorozat első részeiben a karakterek kerülnek a középpontba. Egészen pontosan ketten: a címszereplő és az őt üldöző biztonsági tiszt. Kettejük sztorija párhuzamosan fut, ami által a lehető legnagyobb hangsúlyt kapja a kettejük közötti éles különbség. A Kyle Soller által megformált tiszt tökéletes ellentéte Cassiannek: míg a fennálló rend elkötelezett híve, a simlisséget még feljebbvalójától sem fogadja el, merev és kimért, és nem tudja megszólítani az embereket. A két karakter közötti ellentét vizuálisan is megjelenik, a környezetük és ruhájuk közötti különbségben. Mindez azt vetíti előre, hogy

egy klasszikus macska-egér harc várható az egyelőre a rend ellen nem lázadó, csak az alól kibújni próbáló anithősünk és a Birodalmat szolgáló ellenfél között.

Soller remek választás volt a karót nyelt biztonsági tiszt szerepére, és Diego Luna sem okoz csalódást, amikor egy új oldaláról mutatja be Cassian karakterét.

A sztori építkezése hasonló a 2016-os mozifilméhez: hosszas és lassú tempójú felvezetés után egy összecsapásban csúcsosodik ki (persze a nagy scarifi űrcsatánál sokkal kisebb léptékűben).

Itt azonban sikerült elkerülni a Zsivány Egyes hibáit: azzal ellentétben itt jól eltaláltak a párbeszédek és az ütemezés is, a cselekmény pedig logikus és gördülékeny.

Az pedig egy külön jó húzás volt az alkotók részéről, hogy a sztori, amivel indítottak, nem csak személyes, de egyben elég kis volumenű is, és még maga a Birodalom sincs jelen, csak távoli fenyegetésként emlegetik. Érdekes lesz majd látni, ahogy az évad előrehaladtával kitágul a főszereplő világa.

10 /10 raptor

Star Wars: Andor

sci-fi
Premier: 2022.09.21.
Csatorna: Disney +

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.
×