Ha nem lenne elég a nyomasztó közhangulat, A Fekete Rák hadművelet még rátesz eggyel

A film hangvételének rögtön erősen megalapoznak a kezdő képsorok. Caroline Edh (Noomi Rapace) a lányával egy autóban ül a dugóban. A rádióból érkező híreket Caroline igyekszik túlharsogni, hogy a lánya minél kevesebbet halljon belőlük. Csak a hangfoszlányokból tudjuk meg, valószínűleg egy fegyveres konfliktus elől menekülnek. Majd a rohanó emberek látványából. És az egyre közeledő fegyverropogásból. A civilekre könyörtelenül tüzet nyitó katonák elől Caroline-ék sem menekülnek. A szétválasztott család sorsára egy nagyobb időbeli ugrás után derül fény. Az anya besorozottként teljesít szolgálatot, és egy szigorúan titkos, a háború kimenetelében sorsdöntőnek szánt küldetésre választják ki. A lánya hollétével pedig az eligazításon szembesül, az újratalálkozáshoz viszont teljesítenie kell a megbízatást. Kis csapatának a szokatlanul kemény télben összefüggő jégpáncéllá fagyott északi vidékeken, az ellenséges vonalak mögött, éjszaka, korcsolyán haladva kell célbajuttatnia a háború megnyeréséhez szükséges tartályokat. A Fekete Rák hadműveletben résztvevő öt társa nem tud Caroline mélyen személyes motivációjáról, mint ahogy ő sem tud semmit a többiekről. Vagy a tartályok tartalmáról. 

Adam Berg első nagyjátékfilmes rendezése egy meglehetősen zord és különösen nyomasztó atmoszférát teremt. A csonttá fagyott, kietlen vidéket sötétszürke és fekete fellegek borítják, amik csak kisebb részben természeti képződmények. Nagyobb részben pedig a háború pusztításának eredményeként keletkező hamu és füstfelhők. A szétbombázott épületek közt menedéket kereső, kilátástalan helyzetbe került, elkeseredett emberek látványával kiegészült sivár szürkeség egy meglehetősen lehangoló világ képét festi meg. Az pedig már csak a sors sötét, kegyetlen fintora, hogy az Ukrajnában zajló háborúval is párhuzamba állíthatóak a filmben vázolt események. A Fekete Rák hadművelet egy 2002-es regény (Svart Krabba) adaptációja, a film bemutatójáról is tudni már egy ideje, így a furcsa áthallások és aktuálisnak tűnő reflexiós rétegek nem is lehettek volna szándékosak. Ebben a kontextusban szemlélve, a film időzítése meglehetősen rosszul is elsülhet. Hiszen amikor a híradásokban és a közösségi médiában is egy valós háború szörnyűségeivel szembesülünk, nem biztos, hogy sokan választanak jó szájízzel egy a szorongásokra ráerősítő fikciós művet.

Aki pedig mégis így tenne, az valószínűleg pontosan a film atmoszférateremtésében találja majd a legtöbb kapaszkodót. Berg rendezésében nagy szerep jut a látványtervezésnek és az operatőri munkának, amik húsbavágó eredménnyel teremtik meg a kívánt, közel sem kellemes hangulatot. A nyugtalanítóan sötét ambient zenék és a minimalista, retrofuturisztikus szintidallamok nem csak ráerősítenek az atmoszférára, de képesek hangban szinte tökéletesen visszaadni a látványvilág kietlenségét. A szüzsében olyannyira fontossá válik a minden érzékszervet támadó hangulatiság, hogy a történet is mintha ennek lenne alárendelve.

Mert önmagában a sztori már sokszor látott, egyszerű kliséket dolgoz fel, ahogy a cselekmény és dramaturgia is kiszámítható fordulatokat tartalmaz. A háborús közegben természetesen nem maradhatnak el a kisebb-nagyobb lövöldözések, a küldetés tagjait pedig felőrli a bizalmatlanság. A jeges vidék egy túlélő-thriller narratívát is létjogosultságra emel. A kihívásokkal teli úton, egy megoldást jelentő tárgyat célba juttatni kívánó kiscsapat pedig akár érdekes A gyűrűk ura áthallásokat is életre hívhat. Viszont sok részletet nem tudunk meg a kialakult háborúról. A kontextus- és részletszegény háttér bizonyára sokakban hagyhat kellemetlenül nyitva hagyott kérdéseket, de az egyértelműen látszik, hogy szándékosságról van szó. Az alkotókat, mint ahogy a konfliktusban szereplőket sem érdeklik a miértek – csak a túlélés. Az ismerős sablonok és a helyenként lelassuló történet ellenére azonban működőképes a cselekményvilág. Az pedig, hogy a hőseink a zsánerben szokatlan közlekedési eszközön, korcsolyán töltik az idő nagy részét, kellően érdekes körítéssel és lehetőséggel látják el a filmet. Ez a film legeredetibb húzása, így némi egyediséget is kap.

A Fekete Rák hadművelet másik nagy erőssége egyértelműen Noomi Rapace. Rapace még egy ilyen nem kifejezetten kiemelkedő darabban is úgy hozza a szerepét, mintha az Oscarra hajtana. A sok lelki szenvedést megélt anyafigurát és egyben a katonát is igyekszik méltóságteljes visszafogottsággal megjeleníteni. Ugyanakkor minden egyes arcközeliben szinte tapinthatóvá válik az a belső feszültség, ami majd szétveti Caroline-t. És amikor kell, ez a hajtóerő szívbemarkolóan mutatkozik meg. Remek példa erre az eligazítás fényképes jelenete, vagy az utolsó felvonásban érkező kirohanás. Caroline a személyes motivációjával együtt végig érthető és átélhető, de nem különösebben mélyen kidolgozott karakter, így szükség is van Rapace mindent átható jelenlétére. Egy kis csapatot mozgató filmben viszont a többiekre is szükség lenne. A csapatdinamikát erősítő karaktermomentumok ugyan nyomokban megtalálhatóak, ám túlzás lenne azt állítani, hogy ezek jól működnek. Pedig a színészek igyekszenek ám, de a feláldozható karaktereik mögé halványan felskiccelt  jellemrajzok nem segítik a munkájukat.

A Netflix új svéd háborús thrillere atmoszférateremtésben és Noomi Rapace alakításában nyújt kiemelkedőt. Minden másban azonban egy tisztességes átlagot hoz, aminek következtében elsősorban azoknak ajánlott, akik vevők erre a stílusra. A féktelen akciózás helyett főleg a feszültségfokozásra épít, és alapvetően jó arányérzékkel keveri a tragikus karakterdrámát a harsányabb részekkel. A bicegősre sikerült csoportdinamika és a helyenként be-belassuló cselekmény azonban zavaró lehet az arra érzékenyeknek. Mint ahogy a kelleténél kicsit hosszabbra nyújtott játékidő és az ennek ellenére gyorsan lezavart végjáték is. A túlságosan is nyomasztó hangulatvilága miatt pedig érdemes kellő elővigyázatossággal megközelíteni. Pláne az aktuális események tükrében.

Kedves Raptoriánusok! Elindult Facebook csoportunk, a Raptorsimogató! Várunk téged is. FB csoport elérése itt.