Film

Michael Myers a csőcselék ellen

A Gyilkos Halloween nagy kérdése az volt, hogy a puszta profithajhászaton túl volt-e értelme folytatást készíteni a három évvel ezelőtti meglepetés siker Halloween-újrázásához. A válasz sajnos szomorú. Filmkritika.

David Gordon Green és Danny McBride Halloween-folytatása számos tényezőnek köszönhette erős teljesítményét. Egyrészt a sok-sok erőltetett okfejtést kínáló folytatást kukázva visszatértek az eredeti, carpenteri felfogáshoz, miszerint Michael Myers a megtestesült Gonosz, akinek tetteire se ok, se magyarázat nincsen. De nemcsak a történet, hanem a stílus terén is visszaterelték a franchise-t az alapokhoz: bár a 2018-as Halloween a korszellemnek megfelelően nem fukarkodott a vérrel, sokkalta inkább az eredeti, okos operatőri munkával dolgozó, suspense-en alapuló félelemkeltés dominált benne, mintsem a gore-effektek. Ám itt még nem állt meg a tudomány, hiszen Greenék fel is frissítették a slasherformulát, amikor a visszatérő Laurie Strode-ot (Jamie Lee Curtis) Michael-höz hasonló vadásszá transzformálták. És akkor még nem is említettem a tiszteletteljes, minden tekintetben igényes befejezést – amely ugye végül nem lett befejezés.

Persze mint ilyenkor mindig, a készítők azt mondták, hogy már eredetileg is terveztek folytatást filmjükhöz, ami jelen esetben igaz is. Eredetileg két filmet akartak egyidejüleg forgatni, de aztán úgy döntöttek, megvárják, mit kezd a közönség az első résszel. Akkora siker lett, hogy hamar bejelentették a második részt, sőt trilógiává bővítették elképzelésüket. Bár valóban minden elismerést megérdemel, talán mégsem lett volna szabad ekkora durranásnak lennie az előző résznek, ha azt nézzük, hogy a következő etap, a Gyilkos Halloween olyan, mint Myers egyik tetszőlegesen kiválasztott áldozata: számos ponton elvérzik.

A Gyilkos Halloween ott folytatja, ahol az előző rész abbamaradt: az Árny, mintha csak a pokol tüzéből törne elő, meglóg a felgyújtott házból, és folytatja vadászatát Haddonfield városában. Ezúttal azonban nem Laurie-val akad össze (a széria másik főszereplője a kórházban tölti a teljes játékidőt, és csak a gonoszról szóló baljós monológokkal köszön be), hanem a felbőszült lakossággal, akik megunván a hatóság tehetetlenségét saját kezükbe veszik a kisvárosi mészáros ügyét.

Egy lincshangulatba került, fegyveres csoporttól semmi jót nem lehet várni, tudják ezt Greenék is, és be is csempésznek egy kis kritikát a buta tömeg irányíthatóságáról, a rendszerbe vetett hit megingásáról és úgy általában a populizmusról. Slasherhorrortól egyáltalán nem szokatlan a társadalomkritika (a Rémálom az Elm utcában a generációs ellentétekről, a Halloween harmadik része a kapitalizmus visszásságairól elmélkedett), csak épp mostanság hiányt szenved belőle, így mindenképpen dicséretes, hogy a készítők nem elégedtek meg a szimpla rémisztgetéssel. Azonban annyira a szánkba igyekeznek rágni mondanivalójukat a jelen megosztott Amerikájáról, hogy az már szinte fizikailag fáj.

Az erőltetett szubtextusnál nagyobb probléma viszont, hogy a Gyilkos Halloween elköveti azt a hibát, amelyet elődje nagyszerűen elkerült: megpróbál arcot adni a mumusnak, meg akarja fejteni, mitől áll még mindig a lábán, na meg hogy mi áll a tettei mögött. Tény és való, hogy a forgatókönyv nem vázol fel akkora hülyeséget Myers megfejtését illetően, mint a legtöbb folytatás (volt már itt testvéri kapocs, emberfeletti erőt adó druida szekta és problémás gyermekkor is), de attól még ugyanolyan felesleges marad ez a próbálkozás is, hiszen az eredeti film és egyben Michael Myers méregfogát pont az értelmetlen gyilkolászás adja.

Emellett az ügyes feszültségépítés is kirepült az ablakon: felejtsd el az előzmény pattanásig feszült fináléját, itt mindenhol csak buta ijesztgetésekre telik. Na meg brutális kivégzésekre. A Gyilkos Halloween alaposan rászolgál a 18-as karikára: törnek a csontok, szakadnak a belek, folynak a szemgolyók, méghozzá igen változatos módon, ezért aztán az egyszeri horrornézők biztosan megnyalják majd mind a tíz ujjukat a vetítés után, ám nem lehet nem belegondolni abba, hogy az előző rész mennyivel kifinomultabb, érettebb, agyasabb, félelmetesebb – egyszóval jobb – volt.

A Gyilkos Halloween tényleg gyilkos: Myerst megszégyenítve aprít szét mindent, ami a 2018-as elődöt nagyszerűvé tette, a jótékony egyszerűséget, az ügyes parajeleneteket, és még az egyik főszereplőjét is parkolópályára küldi. Az elhalálozások persze látványosak (a vérgőzös horrorok szerelmesei biztos ellesznek vele), és nem rossz, hogy kicsit kikacsint a valóságra (még ha elég sután is prezentálja témáit), de egy év múlva, a trilógiazárlatban sokkal több kell majd ahhoz, hogy azt állapítsuk meg: mégis érdemes volt tovább bolygatni a sorozatot.

5 /10 raptor

Gyilkos Halloween

Halloween Kills

horror
Játékidő: 105 perc
Premier: 2021. október 21.
Rendező: David Gordon Green

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Régóta írok mindenféle geekségről, de főleg horrorfilmekről és képregényekről. Emellett a Raptor vizuális megjelenéséért is sokat teszek (más földtörténeti korokban grafikus vagyok), így ha valami menő grafikába botlasz az oldalon, azt valószínűleg én követtem el.