Az Éjfél Könyvtár csak megerősíti, hogy Matt Haig könyveit nem véletlen fordították már le több, mint harminc nyelvre. A GABO Kiadó gondozásában megjelent kötet nemcsak modern és izgalmas küllemével, hanem fülszövegével is felhívja magára az olvasó figyelmét. Ki ne akarna egy olyan történetet olvasni, ahol a főhős megtapasztalhat olyan életeket, amelyek a múltbéli döntései alapján elmulasztott?
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A harmincöt éves Nora Seed élete mélypontját éli a történet kezdetekor. Nem elég, hogy elveszíti a macskáját, még a munkahelyéről is kirúgják, úgymond puszta jószándékból, de az egyébként művelt és intelligens lány úgy érzi, már nincs mibe kapaszkodnia ezen a világon, rossz döntéseinek súlya felemészti a lelkét. Elég gyorsan ki is találja, hogy eljött a tökéletes pillanat a halálra.
A végtelen sötétség helyett azonban egy egészen más helyre kerül, amely egyszerre ismerős és idegen számára. Egy könyvtár, telis tele könyvekkel, melyeknek a gerincén nem szerepelnek sem címek, sem szerzők. A semmiből pedig előkerül egy idős hölgy, aki Nora régi iskolája könyvtárosának, Mrs. Elmnek a kiköpött mása. A lány számára nem egészen világos, hogyan létezhet ez a hely élet és halál között. Mint kiderül, Nora élete még nem ért véget, viszont egy hajszálon függ a sorsa. A könyvtár lehetőséget kínál neki, hogy felülvizsgálja múltbéli döntéseit, és megtapasztalja, mi lett volna, ha bizonyos élethelyzetekben másként dönt.
HIRDETÉS
Számtalan meg nem élt élet, melyeket elmulasztott. Erre most itt van előtte minden, végtelen hosszú polcokon, neki pedig csak választania kell, hogy melyik életét akarja megélni. Norának nemcsak az idővel kell megküzdenie, hanem önmagával is. A maga köré emelt gát nehezen akar átszakadni, értetlenül áll a Megbánások könyve felett, melyet elsőként vesz a kezébe. Ezen a ponton már számos új információ birtokába kerül az olvasó, például, hogy csalódást okozott a bátyjának, nem jelentkezett a Cambridge filozófia szakára, nem lett belőle gleccserkutató, hogy nem házasodott meg, vagy nem utazott el a barátnőjével Ausztráliába.
A szerző nem köntörfalaz sokáig, és a leginkább izgalmas témával nyitja a lehetséges életek sorát: mi lett volna ha Nora feleségül megy korábbi párjához, Danhez? Természetesen Haig nem a legtökéletesebb családi idill képét festi le az olvasóknak, különben elég gyorsan véget is érhetne a történet. Helyette hagyja egy kicsit melankóliába, néhol kétségbeesésbe süllyedni az olvasót, hogy aztán egy mozdulattal kirántsa onnan, majd újra visszaküldje oda. Egyszerre táplálja a reményt és mutatja felénk a kegyetlen valóságot.
A cselekményben ez úgy jelenik meg, hogy Nora véleménye egyre inkább megdőlni látszik a halálról és életről, megbocsátásról és megbánásokról, miközben az olvasó fejében olyan kérdések merülnek mint, hogy létezik-e a tökéletes boldogság? És ha igen, akkor meddig tartható fenn? Egyáltalán létezik olyan, hogy tökéletes döntés? Mi változna, ha megmásíthatnánk egy döntésünket? Úgy teszi fel a kérdéseket a szerző, hogy Nora filozófia iránti szenvedélyét használja fel. Ahogy a lány egyre több tudásra tesz szert a megélt életek által, úgy a könyvet is egyre jobban átszövik a párhuzamos univerzumokról alkotott diskurzusok és gondolatok. Igyekszik nemcsak nagy életbölcsességeket puffogtatni, hanem meg is mutatja az élet sokszínűségét, hullámhegyeinek- és völgyeinek örökké változó viszonyát.
A rövid fejezeteknek köszönhetően gyorsan pörögnek a lapok, olvasás közben teljesen megszűnik a külvilág. Az írói stílus magával ragadó, nem rágja erőszakkal a szánkba az életfilozófiáját, mégis tanít, elgondolkodtat, beszippant. Mély tartalma ellenére az Éjfél Könyvtár egy könnyed, szórakoztató olvasmány, mely teli van izgalommal is.
A fantasy kedvelőinek és a filozófikus gondolkodásra nyitott személyeknek igazi csemegeként szolgál az Éjfél Könyvtár. Annak ellenére pedig, hogy a regény a legmélyebb pontról indul, mégis ideális olvasmány azoknak, akik életük egy sötétebb korszakát élik meg éppen. Ez a történet teli van reménnyel és lehetőségekkel, csakúgy, mint maga az élet. Ott a helye minden ember polcán.
Matt Haig portré: Kan Lailey photography
