HIRDETÉS

HIRDETÉS

Film

Nem a Halálos harcmezőn dől el a streamingháború

A katonai science fiction rajongói nincsenek túlságosan elkényeztetve, ami a filmes megjelenéseket illeti. Sajnos a helyzeten a magyar keresztségben Halálos harcmező (és egyébként itthon forgatott) címet kapó Netflixes akció sci-fi is inkább csak rontani tud. Minden félresiklik, ami félre tud, így hiába a sablonjaival együtt is ígéretes első harmad, a végeredmény több mint kiábrándító. Filmkritika.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A streaming piac jelenlegi uralkodója, a Netflix teljes erőbedobással igyekszik részt venni a hamarosan itthon is kézzelfoghatóbbá váló streaming kontentháborúban. A 2021-ben heti egy filmpremierrel jelentkező platform második matinéját szolgáltatta a Halálos harcmező (Outside the Wire), ami már első pillantásra sem tűnt a legnagyobbakkal versenyre kelő zsánerfilmnek. A Netflix DVD kölcsönzős múltjából fakadóan is főleg a kisképernyőre, egyenesen otthoni filmezésre szánt „straight to video/DVD” címek leváltásában, felkarolásában és persze a sorozatokban jeleskedik. Így ha nem is bővelkedik a kiemelkedő minőségű sajátgyártású produkciókban, a kisebb költségvetésű, de tisztességesen tető alá hozott filmekkel nagy szerepe lehetne a különböző niche marketek, vagy precízen célzott piaci rések kiszolgálásában is.

A nyolcvanas, kilencvenes évek iránti nosztalgia így pedig nemcsak a Stranger Things vizualitásában ölthet testet, de a VHS korszakban, vagy a csak DVD-n megjelenő középkategóriás zsánerprodukciók előretörésében is. Hiszen minden hibájuk ellenére megvolt ezeknek a címeknek is a maguk bája, szórakoztatóértéke, és nem egy közülük nemcsak emlékezetes maradt, de ma már kisebb körben kultikusnak is számít.

A mozikba szánt nagyköltségvetésű blockbusterek OTT platformokra érkezésével azonban adódik a kérdés: amikor már a streaming szolgáltatók kínálatát is ellepik a hatalmas költségvetésű filmek, akkor a minden felől érkező kontentáradat és binge watching korszakában vajon van-e még létjogosultsága ennek a múltat idéző jelenségnek? Nos, a Halálos harcmező megtekintése után nehéz érvelni mellette.

HIRDETÉS

A történet szerint 2036-ban járunk az ukrán-orosz konfliktusban kialakult polgárháborús terepen, ahol az amerikai hadsereg békefenntartóként van jelen. Harp (Damson Idris) a messzi távol békességéből drónpilótaként vesz részt egy összecsapásban, de önkényesen felülbírálva a kapott parancsot megmenti 38 amerikai katona életét – miközben kettő halálát okozza a rakétatámadással. Felettesei ezért büntetésből a frontvonalba küldik Leo százados (Anthony Mackie) irányítása alá. Arról a nyilvánvalóan szigorúan titkos tényről viszont elfelejtik tájékoztatni, hogy a százados valójában egy szuperfejlett android prototípus. Aki nemrég tehát még gépeket irányított, most bokorugróként kénytelen egy gép szolgálatába szegődni, hogy együtt megbirkózzanak a környék legveszélyesebb hadura, Viktor Koval (Pilou Asbæk) jelentette fenyegetéssel.

A Halálos harcmezőt távolról sem lehet az eredetiség vádjával illetni, de ettől függetlenül is lehetett volna még az a szerethető B-kategóriás akció sci-fi, aminek az első harmadban mutatja magát. A háborús filmekből és katonai sci-fikből ismerős paneleket felsorakoztató in medias res nyitány a rázkódó kameraképpel, zavaros vágásával is egy egészen pofás csatajelenet, ami az insertekkel együtt éppen elég bevezetővel szolgál az alapszituációt illetően. A filmben ott rejlenek azoknak az érdekes morális és filozófiai kérdéseknek a csírái, amik az elgépiesedő hadviselés szakértőit és kutatóit is izgatják. Harpról túlzás lenne azt állítani, hogy egy dinamikusan fejlődő, hibáiból tanuló karakter, de a történetívén keresztül jól kibontható (lenne) az egyre inkább gépekkel és önműködő fegyverrendszerekkel vívott háborúk dehumanizálódása.

Mert amíg (a film esetében is) a drónpilóta egy távoli bázisról, viszonylagos biztonságban vesz részt az összecsapásban, és könnyen távol tarthatja magát mind fizikai, mind mentális értelemben a vérontástól, addig könnyedén tekinthető egyfajta tét nélküli játéknak is. Azonban amint a frontvonalba kerül, testközelből tapasztalhatja meg azokat a borzalmakat, amelyek a nyílt fegyveres konfliktusok egyik nagy pszichés visszatartó erejét jelentik – ez a gondolat húzódik meg a büntetése mögött is. Ezzel együtt a lokális harcokba beavatkozó, mégis a saját geopolitikai érdekeit a helyi lakosság érdekeivel szemben előtérbe helyező USA békefenntartó szerepe is megkérdőjeleződik némileg.

De sajnos ezek a felszínesen megelevenedő gondolatkezdemények inkább csak szépen meglapulnak a film cselekménye mögött, mintsem valódi súllyal indulnának csatába – ezeken kívül viszont vajmi kevés jó dolog rejtőzik még a Halálos harcmezőben.

Mert hiába a harci robotok (Gumpok) megjelenése, Mackie karizmája, az arra fogékonyak tetszésére játszó pusztulatpornó, vagy egy-két csatajelent tisztességes levezénylése, ha a film minden más téren kiábrándítóan alulteljesít. A Mikael Håfström rendezte produkció amellett, hogy hemzseg a logikai buktatóktól, és papírmasé karaktereket szerepeltet – akik sűrű káromkodásokat és véget nem érő expozíciókat tartalmazó sekélyes dialógusokba bonyolódva vázolják fel a tudnivalókat – a játékidő felétől még a vágásban, szerkesztésben is csődöt mond. Arról nem is beszélve, hogy az érthetetlen módon megtekert és túlhúzott történetben a film science fiction jellege nemcsak alulhasznált, de konkrétan minden súlyt nélkülöz. Leo karaktere lehetne akár egy speciális kiképzésen átesett ember is, hiszen androidságának nincs igazi tétje, így szinte semmi pluszt nem ad hozzá a történethez. A cselekményhez is csak akkor, ha éppen látványosabb szuperképességekre van szükség. Pedig a Harp és Leo közt feszülő ellentét, miszerint az érzelmeket is mutató gép emberibb a gépként gondolkodó embernél, még érdekes is lehetne, ha a lövöldözések közben jobban kihasználná ezt a forgatókönyv. Harp karakterfejlődése pedig annyiban nyilvánul meg, hogy a karakteridegen viselkedést mutató felettesei jóváhagyásával átlényegül Rambóvá, holott ezt a változást semmi sem legitimálja az egész film alatt.

A Halálos harcmező még a military sci-fik, vagy a VHS korszakot visszasíró, B-C-ZS kategóriás sci-fik kedvelőinek is csak kellő körültekintés és elviselhetetlen unalomérzet mellett ajánlott. Minden egyéb esetben bizonyára találni más szórakozási lehetőséget is.

4 /10 raptor

Halálos harcmező

Outside the Wire

sci-fi
Játékidő: 114 perc
Premier: 2021. január 16.
Rendező: Mikael Håfström
Csatorna: Netflix

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.