Könyv

Szörnyvidék borzalmához egy nyitott mellkason át vezet az út

Nathan Ballingrud neve nem lehet ismeretlen a horror rajongók körében, ugyanis Babak Anvari Sebek (Wounds) c. a Netflixen látható filmje az ő kisregényéből, a The Visible Filthből készült. Legutóbb a Hulu Monsterland c. antológiasorozata kapcsán került ismét előtérbe munkássága, amely kiváló apropó volt arra, hogy végre magyarul is olvashassuk a szerző műveit. Kritika a többször is díjazott író első novelláskötetről, a Szörnyvidékről.

Ballingrud 1990-es évek közepe óta publikál novellákat, de a nagy-nagy szakmai elismerést több mint két évtizeddel később kapta meg. Az eredetileg North-American Lake Monsters névre keresztelt kötet 2013-ban és 2014-ben sorra gyűjtötte be a legfontosabb irodalmi díjakat: Shirley Jackson-díjat nyert a Legjobb novella kategóriában, továbbá jelölték Bram Stokerre, World Fantasyre és a British Fantasy-díjra is. Első kötete, a Szörnyvidék az emberi psziché sötét zugaiba vezeti olvasóit, amelynek mondhatni csak apropója a szörny és a félelemkeltés. A könyvben található írások különböző sorsokból és az azokból táplálkozó félelmekből építkeznek. Találkozunk a történetekben egyedülálló anyával, bűntudatban élő férfival, válófélben lévő szülők gyerekeivel, neo-nácikhoz csapódó fiúval vagy épp egy börtönviselt, hazatérő apával. Életükben egy közös van: mindannyiuknak van valami feldolgoznivaló traumája, egy saját belső démona.

Nathan Ballingrud

Ballingrud bár egyetemet végzett (tanult az Észak-Karolinai Állami Egyetemen és a New Orleans Egyetemen), sokféle munkát vállalt: volt szakács fúrótornyokon és uszályokon, dolgozott pincérként és csapósként New Orleansban. Így jól ismeri az Egyesült Államok szegényebbjeit és a kétkezi munkások mindennapjait. Saját élményeiből építkezve pedig képes autentikusan ábrázolni életüket és problémáikat a Szörnyvidékben is. Például a Vad holdban egy építkezéés munkavezetője és annak munkatársai néznek szembe egy vérszomjas szörnnyel; vagy Az Átmeneti szállásban egy hajléktalan veterán szeretne túllépni alkoholizmusán és megkeresni évek óta nem látott lányát; az Ahová visz az utadban pedig egy pincérnőként dolgozó egyedülálló anya – akihez vissza-visszajár volt férje – szeretne végre mindent maga mögött hagyni. Az amerikai munkás osztályhoz tartozók mellett megjelennek a helyüket kereső fiatalok is, mint például az S.S.-ben vagy a Napszíttában, egy novella erejéig pedig a jómódúnak számító családon belül is megmutatkozik a tragédia (A jó férj). Ballingrud tehát egy alapos körképet ad az USA különböző társadalmi csoportjainak nem túl fényes életéről. Viszont ez a körbekapcsolás csak épphogy reflektál az amerikai mindennapokra; a szerző inkább univerzális szociális problémákat emel be az elbeszélésbe, hogy bárki számára könnyen érthető, bármely más ország társadalmával könnyen párhuzamosítható legyen a téma. Ebből a témakörből egy történet lóg ki, mégpedig A gleccserszakadék, ami sokkal inkább egy Terrort idéző jeges vidéken játszódó horror, mintsem a többi Ballingrudhoz hasonló írás.

A kilenc történetet tartalmazó kötet tökéletes Ballingrud bemelegítő, egy alapos bemutató arról, mit tud nekünk íróként nyújtani most és ezt követő műveiben. Ahogy a legtöbb modern horrorra, úgy ezekre a történetekre is érvényes „az igazi szörnyek az emberek”-állítás, de nem feltétlen stephen king-i értelemben.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

Ballingrud szereplői a legtöbb esetben nem kedvelhető figurák, de mogorva vagy kicsinyes természetük mögött mély, már-már megoldhatatlannak tűnő problémák húzódnak. Ez a legyőzendő belső konfliktus a novellák igazi gonosza, szörnye, mellyel megpróbálják felvenni a harcot a szereplők. Fogalmazhatunk úgy is – az egyik novella, az Átmeneti szállás erős képével élve -, hogy a szerző egy nyitott mellkason keresztül tárja fel az igazi szörnyeket.

A novellák más-más intenzitással bár, de alaposan körbejárják a fenti koncepciót. A Vad holdban például a novella főszereplője, Jeremy bűntudatával és abból fakadó szégyenérzetével próbál szembenézni, miután hagyta meghalni munkássait egy szörnytámadásban. Az Észak-Amerika tavi szörnyeiben a börtöntviselt Grady a közelben megjelent oszló taviszörny mellett tinédzser lányával próbál zöldágra vergődni, megérteni, miért nem olyan lett, mint ahogyan az ő fejében élt a börtönbeli évek alatt. Toni az Ahová visz az utadban egy emberi bőröket szállító férfitől reméli nyomorúságos életéből való megváltást: egy férfitől, aki talán szeretheti őt, gyerekéhez is jó lehet, és némi színt  hozhat sivár életébe. A mennyország szörnyetegeiben pedig egy házaspár várja a külső segítséget az angyal névre keresztelt groteszk szörnytől: segítséget abban, hogy megszabaduljanak fiúk elvesztése után érzett gyásztól, és az emiatt szétszaggatott kapcsolatuk is újra értelmet nyerjen. Mindegyik szereplő pokoljárásáról elmondható, hogy a legsötétebb bugyrokig ereszkednek  önmagukban, és legtöbbjük útja szomorú véget is ér – sőt, pont azok a novellák vannak kisebb számban, melyekben a szereplők képesek feloldani belső konfliktusaikat.

A keserves utat Ballingrud jól megválasztott balladai homállyal és jó arányérzékkel kivitelezett karakterépítéssel teszi átélhetővé. Ahogyan arról szó volt feljebb, a szerző jól ismeri a szegényebb rétegből származókat és az elesetteket, így akár egy-egy háttérinfó átadásával, vagy a puszta élettér leírásával képes teljesen autentikus hátteret adni szereplőinek. Például a veterán karaktert, Beltrane-t szerepeltető Átmeneti szállásban egy kocsmai jelenet, a New Orleans-i árvíz említése és a buszroncs mint átmeneti otthon megjelenése bőven elég munícióval szolgál ahhoz, hogy megértsük, a megszokottnak tűnő élet mögött mennyi kilátástalanság is van. Hasonló aprólékossággal teremti meg A jó férj atmoszféréját is, ahol a férj felesége utáni folyamatos aggódás kálváriája bontakozik ki a nő néhány sikertelen öngyilkossági kísérletének leiratából. A hétköznapi dilemmák közé fűzi be nem túl tolakodóan szörnyeit vagy egyéb természetfeletti lényeit Ballingrud, hogy kézzel  fogható metafórák  vagy szimbólumokként kísérjék a történéseket.

Az Átmeneti szállás megmagyarázhatatlan eseménye, miszerint Beltrane testét a város látványa veszi át fokozatosan, jól reflektál arra, hogyan olvad be végleg névtelen járulékoselemként a nagyvárosi életbe egy egyedi emberi lény.

A Napszítta vámpírja a szétesett családból való menekülést jelenti a tinédzser Joshua számára, A jó férj Katie-je (a feleség) a fekete föld nyirkos otthonossága és egyéb, a halálhoz köthető dolgok az örök nyugalmat jelentik, a kiutat depressziójából. Ezekhez hasonló hol meghökkentő, hol pedig eléggé egyértelmű összefonódásokat olvashatunk ki Ballingrud novelláiból.

A Szörnyvidék kötetét méltán tehetjük fel az elmúlt évek SFF novellisták művek közé a polcra, úgy ahogy kortárs szépirodalmi köteteink mellett is bőven megfér. A legjobb novelisták arányérzékével teremti meg a jelenkor szegényeinek mindennapjait, belső gyötrődéseiket szörnyeken és belső démonokon keresztül teszi azokat megélhetővé, és nem mellesleg szépirodalmi témává. Mindez együtt egy ismeretlenben tapogatózó, nehezen felderíthető, és így nehezen legyőzhető atmoszférát teremt, ami nagyon is reflektál arra, milyen valójában megélni a belső  válságokat. És mi is lehetne nagyobb horror a saját magunk által gerjesztett sötét kilátástalanságnál?

9 /10 raptor

Szörnyvidék

North American Lake Monsters

Szerző: Nathan Ballingrud
Műfaj: horror
Kiadás: Agave Könyvek, 2020
Fordító: Beke Cs. Zsolt és mások
Oldalszám: 256

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.