Történet a korból, amikor zombik árasztották el a Magyar Királyságot

Anjou Lajos Itáliába vezetett hadjáratát siker koronázta, a király mégis kénytelen elmenekülni Nápolyból, ott ugyanis egy ismeretlen, és megállíthatatlannak tűnő kórság jelenik meg. Hiába siet azonban haza magyar földre, az embereket vérszomjas élőhalottakká változtató betegség itt is utoléri. Attól kezdve pedig megindul a túlélésért folytatott harc, amelynek nagy kérdése, hogy a biztonságos falak mögé való bezárkózást kell választani, vagy meg kell próbálni megmenteni a királyságot.

Noha maga a kötet alapkoncepciója egyszerű – szabadítsuk rá az élőhalottak seregét a középkori Magyarországra –, a szerző szerencsére kihozza a történetből, amit lehet.

Egyáltalán nem csak arról van szó, hogy kapunk egy sokadik zombi-inváziós sztorit, amelyben modern fegyverekkel felszerelt férfiak és nők helyett lovagok irtják a megelevenedett hullákat. Noha az akcióé a főszerep, de a regény folyamán egyre többet foglalkozik azzal is a szöveg, hogy a középkori emberek hogyan tudják feldolgozni az élőhalottak megjelenését, mit tudnak kezdeni ezzel a bizarr jelenséggel. Bíró szerencsére több különböző választ is ad a kérdésre, remekül illusztrálva a különböző hátterű személyek felfogását. Közben az is végig érezhető a szövegben, hogy a középkori embernek a feltámadás-feltámasztás jelenségéhez egészen máshonnan és máshogyan közelít, mint mi. A fő értelmezési keretet természetesen a Biblia adja, amiből a legtöbbször a címben is szereplő Lázár történetét említi a regény, a végén pedig egészen fontos szerepet is kap.

Amellett, hogy érezhetően jól átgondolt a történet, kifejezetten olvasmányos és élvezetes stílusban is van megírva a szöveg.

Az események végig pörögnek, soha nem ül le a cselekmény. Ha a szereplők éppen nem zombikat kaszabolnak, többnyire akkor is van valamilyen kisebb-nagyobb konfliktus, így gyakorlatilag végig fennmarad a feszültség. A történések még a feszített tempó és az elég sűrű eseménysor ellenére is nagyon jól követhetőek. Talán az egyetlen problémája a regénynek, hogy elég sok a mellékszereplő, és sokszor azért nehéz követni, ki mit csinál. (E tekintetben az Anjouk-széria olvasói nyilván előnyben vannak, hiszen számukra már ismertek lehetnek a nevek, és könnyebben azonosítani tudják az egyes figurákat.)

A műfajból adódóan az író többnyire váratlan halálesetekkel okoz meglepetést – bár azért akad a történetében más nem várt fordulat is.

De nem csak azért remek horrorregényként a Lázár evangéliuma, mert állandóan aggódhatunk a főszereplők életéért. Nagyon hatásosak a zombikkal való küzdelmek leírásai is – különösen azért, mert a szerző jól érzékelteti, hogy még a tapasztalt harcosok is meghökkennek az ismeretlen, elpusztíthatatlan ellenség láttán –, maguknak az élőholtaknak a leírása pedig kellően plasztikus, de sosem feleslegesen gusztustalan. Ahhoz képest tehát, hogy ez volt Bíró Szabolcs első próbálkozása a műfajon belül, kifejezetten ügyesen bánt a stílusjegyekkel. Még a The Walking Deadre való utalást is sikerült úgy belecsempészni a szövegbe, hogy az ne zökkentsen ki, ne legyen komolytalan.

Csak a könyv vége kelthet némi hiányérzetet az olvasóban. Önmagában az nem probléma, hogy nyitva hagyja a történetet az író, és nincs elvarrva minden mellékszál – ezzel feltehetőleg egyébként is egy esetleges folytatás megírásának lehetőségét akarta fenntartani. Ugyanakkor a regény vége kicsit olyan, mintha egy ponton egyszerűen félbeszakadna a történet, nem lehetne igazán meghatározni, hová futott ki a történet, és maguk a hősök sem mentek át látható fejlődésen.

De még ha zavaró is ez a hirtelen befejezés, a kötet erényei összességében elhomályosítják ezt a hibát.

Úgyhogy akit meg lehet venni a középkori zombiapokalipszis témájával, az nem fog csalódni a könyvben.