Az Anjouk-könyvsorozat írója, Bíró Szabolcs új regényében, a Lázár evangéliumában is középkori regényfolyamának világába kalauzol el minket. Ám ezúttal egy horrorelemekkel átszőtt történetet mesél el.
Noha maga a kötet alapkoncepciója egyszerű – szabadítsuk rá az élőhalottak seregét a középkori Magyarországra –, a szerző szerencsére kihozza a történetből, amit lehet.
Egyáltalán nem csak arról van szó, hogy kapunk egy sokadik zombi-inváziós sztorit, amelyben modern fegyverekkel felszerelt férfiak és nők helyett lovagok irtják a megelevenedett hullákat. Noha az akcióé a főszerep, de a regény folyamán egyre többet foglalkozik azzal is a szöveg, hogy a középkori emberek hogyan tudják feldolgozni az élőhalottak megjelenését, mit tudnak kezdeni ezzel a bizarr jelenséggel. Bíró szerencsére több különböző választ is ad a kérdésre, remekül illusztrálva a különböző hátterű személyek felfogását. Közben az is végig érezhető a szövegben, hogy a középkori embernek a feltámadás-feltámasztás jelenségéhez egészen máshonnan és máshogyan közelít, mint mi. A fő értelmezési keretet természetesen a Biblia adja, amiből a legtöbbször a címben is szereplő Lázár történetét említi a regény, a végén pedig egészen fontos szerepet is kap.
Amellett, hogy érezhetően jól átgondolt a történet, kifejezetten olvasmányos és élvezetes stílusban is van megírva a szöveg.
Az események végig pörögnek, soha nem ül le a cselekmény. Ha a szereplők éppen nem zombikat kaszabolnak, többnyire akkor is van valamilyen kisebb-nagyobb konfliktus, így gyakorlatilag végig fennmarad a feszültség. A történések még a feszített tempó és az elég sűrű eseménysor ellenére is nagyon jól követhetőek. Talán az egyetlen problémája a regénynek, hogy elég sok a mellékszereplő, és sokszor azért nehéz követni, ki mit csinál. (E tekintetben az Anjouk-széria olvasói nyilván előnyben vannak, hiszen számukra már ismertek lehetnek a nevek, és könnyebben azonosítani tudják az egyes figurákat.)
A műfajból adódóan az író többnyire váratlan halálesetekkel okoz meglepetést – bár azért akad a történetében más nem várt fordulat is.
De nem csak azért remek horrorregényként a Lázár evangéliuma, mert állandóan aggódhatunk a főszereplők életéért. Nagyon hatásosak a zombikkal való küzdelmek leírásai is – különösen azért, mert a szerző jól érzékelteti, hogy még a tapasztalt harcosok is meghökkennek az ismeretlen, elpusztíthatatlan ellenség láttán –, maguknak az élőholtaknak a leírása pedig kellően plasztikus, de sosem feleslegesen gusztustalan. Ahhoz képest tehát, hogy ez volt Bíró Szabolcs első próbálkozása a műfajon belül, kifejezetten ügyesen bánt a stílusjegyekkel. Még a The Walking Deadre való utalást is sikerült úgy belecsempészni a szövegbe, hogy az ne zökkentsen ki, ne legyen komolytalan.
Csak a könyv vége kelthet némi hiányérzetet az olvasóban. Önmagában az nem probléma, hogy nyitva hagyja a történetet az író, és nincs elvarrva minden mellékszál – ezzel feltehetőleg egyébként is egy esetleges folytatás megírásának lehetőségét akarta fenntartani. Ugyanakkor a regény vége kicsit olyan, mintha egy ponton egyszerűen félbeszakadna a történet, nem lehetne igazán meghatározni, hová futott ki a történet, és maguk a hősök sem mentek át látható fejlődésen.
De még ha zavaró is ez a hirtelen befejezés, a kötet erényei összességében elhomályosítják ezt a hibát.
Úgyhogy akit meg lehet venni a középkori zombiapokalipszis témájával, az nem fog csalódni a könyvben.
