Hét hátborzongató képregény Halloweenre

Alan Moore és Eddie Campbell: A pokolból

Alan Moore monumentális fő műve egy sokrétű, megrendítő utazás a földi pokol legmélyére. Nem pusztán vérfagyasztó utazás minden idők leghíresebb gyilkosának elméjében, de egy precíz és sokrétű krónika a XIX. század, sötét és komor Londonjáról. Hátborzongató, kísérteties és letaglózó olvasmány. Épp ideális az ilyen hosszú, sötét és hideg októberi estékre. (Pongrácz Máté)

A ház, amit hasfelmetsző Jack épített

Scott Snyder és Jock: Wytches

Scott Snyder és Mark “Jock” Simpson minisorozata a valaha készült egyik legfélelmetesebb képregény.  A Wytches nem hátborzongató, vagy kísérteties, hanem bőr alá kúszóan, torokszorítóan és hideglelősen nyomasztó. Snyder története egy egészen új megközelítése a boszorkány mítosznak (miközben okosan új megvilágításba helyezi a klasszikus mitológiai elemeket is). A Wytches boszorkányai nem teátrálisan vihogó, zöld bőrű vasorrú bábák, hanem förtelmes, torz, amorf, szinte már nem is e világi teremtmények. Szörnyetegek, akik képesek bármely kívánságot teljesíteni, ám a kívánságokért mindig súlyos árat kell fizetni. A bizonytalan apa, és a szorongó lánya küzdelmének rémmeséje nem pusztán hidegrázós és feszült, de egy érzelmekben és gondolatokban egyaránt tartalmas, szívszorító történet. Jock és színezője pedig mindenhez egy olyan erős, egyedi, rémálomszerű vizualitást szolgáltatott, amely kitörölhetetlenül beleég az olvasó agyába. Ugyan a hat füzet együtt egy teljesen kerek-egész történetté áll össze, a Wytches-ben bőven van még potenciál a folytatásra, ám sajnos eddig mindössze egyetlen egy, halloweeni különszám formájában történt ez meg. Noha már a képregény premierje idején felmerült a filmes adaptáció lehetősége, a projekt évek óta nem mozdult előre. Pedig értő kezek között a Wytches-ből remek film lehetne. Képregényben mindenesetre ritka az ilyen zsigerekig hatolóan brutális horror élmény,  ami olyannyira egyedi és különleges, hogy nem lehet vele betelni. (Pongrácz Máté)

Mauro Boselli, Maurizio Colombo és mások: Dampyr

Boszorkányok után a vámpírok sem maradhatnak le a halloweeni olvasmánylistáról!  Az Olaszországban 2000 óta töretlenül futó (és nálunk is már 12 kötetet megélt) Dampyr egy kifejezetten igényes horror-ponyva. A Mauro Boselli és Maurizio Colombo által kitalált sorozat sikeresen modernizálja a vámpír mítosz elemeit. Mondhatni, hogy a főszereplő félvámpír (dampyr) Harlan Draka – aki a sztori elején még pusztán egy kókler, aki nincs tisztában a képességeivel – Európa válasza a Pengére, leszámítva azt, hogy a  Sergio Bonelli Editore műhelyében a képregénynek megadatott az a szabadság, hogy a Marvel átlagához képest jóval  komolyabban, sötétebben és realisztikusabban nyúljon a témához. Arról nem is beszélve, hogy a közép-keleti európai helyszínek miatt mi is sokkal inkább a magunkénak érezhetjük. Már a legelső számban remek megoldás, hogy (balkáni) háborúk borzalmait rakja meg a vámpír horror színhelyéül. Persze a Dampyr alapvetően nem egy mély társadalomkritika, hanem egy lendületes, szórakoztató, erős hangulattal bíró akció-horror. Ám épp az ilyen megoldások által nyer egy fokkal fajsúlyosabb, komolyabb színezetet. A fekete-fehér képi világ pedig nem csak jól szolgálja a cselekményt és illeszkedik a képregény témáihoz, hanem olykor egészen hátborzongató is. (Pongrácz Máté)

Mike Mignola és John Bryne: Hellboy

A pokolbéli szörnyvadász 1994-ben kezdődő karrierje alatt felhalmozódó történeteit összeszámolni is nehéz, de megközelítőleg alulról súrolja a háromszázat. Mignola folyamatosan termeli a részeket (legútóbb épp 2018 februárjában jelent meg új Hellboy), melyek az elmúlt 24 év alatt puha, keménytáblás, gyűjteményes (omnibus) vagy “könyvtári” változatban is megjelentek. Mignola ráadásul legalább olyan szerteágazó univerzumot épített saját teremtményei köré, mint amilyennel a Marvel vagy a DC hősei rendelkeznek. Egy történet a legtöbb esetben úgy épül fel, hogy Hellboy megbízást kap valamilyen paranormális jelenség kivizsgálására, és ha baj van, eliminálására. A fejezetek önmagukban is olvashatóak, de leginkább mégis egyben működnek, mivel szorosan összetartja őket Hellboy énkeresése, aki néha emberebb az embernél, mégsem igazán találja a helyét a világban. És pont ez az, amin a tökfaragás közben el kell gondolkodni. (Zsótér Indi Dániel)

Tudatalattink legsötétebb fejezetei

Junji Ito: Uzumaki

A történet egy elátkozott japán kisvárosban, Kurōzu-cho-ban játszódik. A városban különös, természet feletti erők által létrehozott spirálok uralják. Itt él Kirie Goshima középiskolás tanuló és barátja, Shuichi Saito. Kirie és Shuichi a várost járva döbbennek rá, hogy egy megmagyarázhatatlan erő kergeti lassan őrületbe a város lakóit. Az átok a párt sem kerülheti el. Amikor Kirie haja furcsa spirálokat vesz fel, tudja, hamarosan ő is az őrület útjára lép.

Junji Ito nem hazudtolja meg magát az Uzamakiban se. Élvezettel veti bele magát a testhorrorba, tárja fel az emberi test minden belsőségét, szó szerint. A látványhorroron túl Ito az emberi pszichét is feltárja a legapróbb részletekig. Ebben a kibontásban az a zseniális, hogy nagyon apró dolgokból építi fel a horrort. Például az első oldalakon Kirie épp hazafelé tart: egy teljesen hétköznapi jelenetsor, amiről még semmi rosszra nem gondolnánk. A lány aztán találkozik barátjával és a fiú apjával, aki egy spirál mintás csigát néz. Ez a jelenetsor sem hangzik nyomasztóan, azonban az oldalakot uraló visszatérő spirálminta már bőven felkelti az olvasó gyanakvását.

A manga 1998-ban indult, angol nyelven 2001-ben jelent meg először. 2003-ban a Legjobb idegennyelvű képregény kategóriában Eisner-díjra jelölték. Az Adult Swim és a Production I. G. közösen készít animét a mangából, amit 2020-ban mutatnak be. (Scheirich Zsófia)

Jeph Loeb és Tim Sale: Kísértetlovag (DC Comics – A legendás Batman #15)

Ha Denevérember a Mindenszentek előtti estén történő kalandjaira terelődik a szó, akkor a többségnek értelemszerűen a Batman: Hosszú halloween fog eszébe jutni. Azonban ne feledkezzünk el arról, hogy korántsem ez a monumentális mű volt az első alkalom, amikor a zseniális Tim Sale és Jeph Loeb páros elmélyedt a köpenyes igazságosztó halloweeni kalandjaiba. A Batman – Kísértetlovag a szerzőpáros három, a szépemlékű Legends of the Dark Knight sorozatban megjelent halloweeeni különkiadását tartalmazza. Ugyan, ez a kötet – már a jellegéből adódóan sem – olyan ambiciózus, mint a Hosszú halloween és a történetek színvonala sem teljesen egységes, mégis ajánlott olvasmány a denevérember rajongóinak. Loeb ugyanis a leghorrorisztikusabb ünnepet elsősorban nem arra használja, hogy az olvasóra hozza rá a frászt, hanem, hogy az éjszaka urát, a bűnözők szívét jeges rettegéssel eltöltő Denevérembert szembesítse a saját félelmeivel és titkolt vágyaival. A három történet közül a legfrapánsabb az utolsó, Charles Dickens Karácsonyi énekére rímelő Szellemek, amelyben hősünket – az ellenfelei alakját felvevő kísértetek hatására – kénytelen szembesülni azzal, hogy nem csak Batmannek, de Bruce Wayne-nek is vannak elképzelései az életről. Hasonlóan jó az Őrült kalapos,  Őrület is, amelyben kivételesen betekintést nyerhetünk Bruce és az anyja kapcsolatába (illetve a róla őrzött emlékeibe). (Pongrácz Máté)

J. M. DeMatteis és Mike Zeck: Kraven utolsó vadászata (Nagy Marvel-Képregénygyűjtemény 38.)

A Pókember-füzeteknek alapvetően könnyednek és szórakoztatónak kell lenniük, de nem baj, ha néha sötétebbre veszik a figurát – már ha ezt egy jó író végzi. A Kraven utolsó vadászata szerzője, J. M. DeMatteis szerencsére kiválóan érti a dolgát. Ő nem egy Zack Snyder-szerű kókler, nála a borongós hangulat nem merül ki annyiban, hogy lekapcsolja a világítást. Műve legfőbb ereje pszichológiai megalapozottságában rejlik. DeMatteis mélyfúrást indít a karakterek lelkébe, így mutatva meg azok legnagyobb félelmeit. A frissen házasodott Pókembert halálfélelem gyötri, Kraven attól tart, hogy az otthonát, a dzsungelt beszennyezi a civilizáció mocska, amit a Pókkal azonosít. A patkányszerű lény, Vermin pedig azoktól retteg, akikhez egykoron tartozott: az emberektől. Az elsőrangú karaktertanulmányok mellett pedig olyan tabu témák is jelen vannak, mint például az öngyilkosság. Eme tényezőknek köszönhetően válik a Kraven utolsó vadászata mesteri pszichothrillerré és egyben a valaha készült egyik legjobb Pókember-történetté. (Szente Ádám)