Az idő gyermekei pozitív fogadtatása és népszerűsége után nem volt kérdés, hogy kapunk még magyar nyelvű Tchaikovsky-regényt. Az életmű hazai gondozása a 2017-es Hadállattal folytatódik, ami a pókos könyvhöz hasonló felépítésben mutatja be az állatok és emberek közös jövőjét. Kritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A könyv középpontjában Rex, a genetikailag módosított biológiai élőlény áll, aki társaival együtt alkotja a Délkelet-Mexikóban található Campache különleges alakulatát. A hadállatokat véres háborúkba küldik, de Rexet ez nem zavarja. Ő csak Gazdájának jó kutyája szeretne lenni. És ha úgy parancsolják, akár ezer ellenséget is megöl. De pontosan ki is az ellenség? És mi történik, ha a Gazdája eltűnik?
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei – Az empátia segít át minket a jövő problémáin
HIRDETÉS
Adrian Tchaikovsky Az idő gyermekeihez hasonlóan jól bevett sci-fi toposzokhoz nyúl.
Ezúttal a mesterségesen megalkotott harci robotokhoz és az állatkísérletekhez. Elsőként rögtön beugorhat Robert Merle Állati elmékje (delfinkísérletek), de ha nem akarunk messzire menni, akkor példának ott van még a Black Mirror Metalhead című epizódja (gyilkos robotkutya). Sőt, jövőről szóló spekulációkra sincs szükség, hogy kiborg állatokat találjunk. Ha hihetünk a városi legendának, a Kollie-terv részeként az 50-es években a Vlagyimir Demikov és Viktor Manujilov transzplantációs kísérleteket folytattak egy katonai célra bevetendő kiborgkutya létrehozásának céljából. Nem tudni, Tchaikovskyt mennyire ihlette meg a szovjet orvosokról szóló történet, de az ügy kapcsán felmerülő dilemmát járja körül a Hadállatban:
Hogyan érez az átalakításon átesett állat?
A regény robotállatai technológiailag bőven továbblépnek a kutyafejből és robottestből álló koncepción. Olyan hibridlényeket kapunk, melyek egy állat és robot kereszteződéséből megalkotott biológiai fegyverek, néhány extrával, például direkt ijesztőre programozott hanggal és emberi karokkal. Plusz ötletekként még megjelennek az osztott tudatú biomorfok és ezek továbbfejlesztései, de ahogy fentebb is szó volt róla, a regény nem ezzel akar minket lenyűgözni, hanem egy ilyen fejlesztés következményeivel és annak elszenvedőjével.
Az idő gyermekeihez hasonlóan a szerző itt is váltott szemszögből mutatja be a biorobotokkal kapcsolatos problémákat. Emberi oldalról gazdasági és politikai csatározások bontakoznak ki, a robotok szemszöge pedig az emberekhez és az eseményekhez fűződő kapcsolatukat taglalja. Ebben az utóbbi részben mutatkozik meg a könyv erőssége.
A biomorf falka vezetője, Rex mint elbeszélő egyszerre kedvelhető, rémisztő és sajnálatra méltó.
Gyermeki naivitása és hűsége azonnal kedvelhető figurává teszi, nem lehet a kutya sorait úgy olvasni, hogy ne kedvelnénk meg azonnal. Viszont a fejébe épített hierarchia-program ijesztő, hisz bármit megtesz gondolkodás nélkül, amit hataloméhes Gazdája parancsol neki, sőt élvezi is a gyilkolást. De amint megszabadul az őt kihasználó hatalomtól, Rex egy csapásra sajnálatra méltó lénnyé válik. A hirtelen jött szabadságával nem tud mit kezdeni. Klasszikus Stockholm-szindrómán megy keresztül, mikor a Gazdinak való engedelmesség és legjobb barátja, Brumi (egy medve biomorf) erkölcsi útmutatása között őrlődik. Így jut fokozatosan a robotkutya a Kollie-terv kísérleti alanyainak sorsára: bár valamilyen szinten él, de mégis szenved abban a mechanikus rendszerben, amibe az emberi kíváncsiság kényszerítette.
Azonban a Hadállat sajnálatos hibája is itt bukkan ki: Tchaikovsky nem mélyed el teljesen a felvázolt problémákban. Igaz, megfelelő arányban adagolja az általa elgondolt jövő berendezkedését és az akciót, de ennek ellenére marad egy kis hiányérzet. Például az emberek végig vagy félelemmel viszonyulnak a biomorfokhoz, vagy kihasználják őket, pedig érdekes lett volna ezt a részt kiegészíteni olyan csoportokkal, amelyek a robotállatok beilleszkedését és védelmét segítik, ezzel árnyalva kicsit a képet. Ilyen vonalat csupán Katlan ügyvéden keresztül kapunk, de társadalmi oldalról marad a tömeg egyszerű reakciója. Továbbá érdemes lett volna elmélyülni kicsit Rexen keresztül a szabad akaratra való ráébredésben, majd abban az útban, amit kijár a kutya elméletben és gyakorlatban is elsajátítja a fogalmat. Ellenérvként felhozható az állat naiv természete és korlátozott értelme, de mivel a történet folyamán fokozatosan fejlődik, mind karakterben és fejben, lehetséges komplexebb és elvontabb gondolkodást bemutatni karakterével. Egy olyat, ami nem csak abban merül ki, hogy „ez régen jó volt, de most nem biztos”.
A Hadállat inkább tekinthető intelligens akció sci-finek, mint Az idő gyermekeivel egyszintű klasszikus sci-fiket idéző, filozofikusabb műnek, de ennek ellenére is jól megírt, izgalmas könyv.
Tchaikovsky rajongóinak, állatbarátoknak, kezdő és veterán sci-fi olvasóknak egyaránt ajánlott elolvasni.
