HIRDETÉS

HIRDETÉS

Könyv

A magyar zombiapokalipszis először a művészvilágot emészti fel

A magyar The Walking Dead-et forgatják a Balaton-felvidéken Térey János új könyvében, amely mégsem zombi-, hanem művészregény a kortárs magyar színházi közegről.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Zombiapokalipszis ugyan van benne, mégsem zombitörténet Térey János Káli holtak című, nemrég megjelent, első regénye. Inkább művészregény, erős utalásokkal a mai magyar színházi és filmes világra, illetve közéletre. Így a zombis zsánerregények és -filmek kedvelői lehet, hogy kapásból úgy döntenek, nem fogják elolvasni a könyvet, ahogy ezt a recenziót sem. Viszont az feltétlenül olvasson tovább, akit az is érdekel, hogy mivel kell számolnia egy feltörekvő színésznek, amikor elvállal valami zombis “gagyit”, miközben Hamletet játszik az elitértelmiségnek egy budapesti kőszínházban.

A zombik a turistákra és az újgazdagokra dühösek

A regény címe egyben egy sorozatcím is, amelyet a mű története szerint egy híres művészfilmes rendező rendez a Káli-medencében. Főszereplője az eddig komoly és nehéz szerepekben bizonyító fiatal színész, Csáky Alex, aki a forgatás közben arra jut, hogy a nevét egy szégyenletes dologhoz adta. A sorozat tele van klisékkel, de története így is rendhagyónak is mondható: a török által kipusztított lakók előbújnak a sírból és rátámadnak a Káli-medencét elárasztó turistákra és a beköltöző, gasztrosznob budapesti újgazdagokra. A térség kultusza a könyvön kívüli valóságban is létezik: felfedezte magának Hamvas Béla, Jancsó Miklós, ide jár nyáron az egész budapesti értelmiség, a medence bejáratánál, Kapolcs környékén tartják a Művészetek Völgyét is. Miközben a Káli-medence kulturálisan valóban fontos és használható táj – úgy a valóságban, ahogy a regényben – a fiktív sorozat azt kritizálja, hogy a réteg, amely a természetközelséget és autentikusságot kereste a Balaton-felvidéken valójában mesterségessé és ízléstelenné tette a környezetet.

HIRDETÉS

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

A Legkisebb Jégkorszak

Térey János (Debrecen, 1970) magyar író, költő, drámaíró, műfordító. Ismert művei például a Paulus, a Nibelung-lakópark, a Protokoll. A kevésbé radikális disztópiák kedvelőinek ajánljuk legutóbbi könyvét, A Legkisebb Jégkorszakot. 2019-ben járunk, amikor is az aktív vulkántevékenységnek köszönhetően globális lehűlés következik be, ezzel pedig meg kell birkóznia a regnáló szociáldemokrata-jobbközép kormánynak és a budai hegyvidék tehetős lakóinak.

A zombik önmagukban nem érdekesek, az élőhalottak (vagy más rémek) mindig azokra a társadalmi problémákra reflektálnak, amelyek fontosak a film/regény/képregény megszületésének idején. A regényben például többször utalnak George A. Romero Az élőhalottak éjszakája (1968) filmjére, ami az amerikai civil mozgalmak felemelkedése és a vietnámi háború idején született. De a zombi-filmek általában gyakran foglalkoznak a globalizációtól, a világhatalmak átláthatatlan működésén át a másik embertől és a morális rendek összeomlásától való félelemig.

The Walking Magyar Dead

A magyar irodalomban nem először támasztott fel író a temetőből élőholtakat, hogy ezzel kritizáljon: Szabó Dezső 1932-es Feltámadás Makucskán című szatírájában is a sírjukból kelnek ki a régi lakók, akiket visszatessékelnének a sírba, ezzel pedig Szabó Dezső a Horthy-Bethlen keresztény-konzervatív kurzus álságosságára mutatott rá.

A társadalomkritika a regényben duplán is jelen van. A sorozat egyrészt reflektál a könyvön kívüli valóság jelenségeire, de kicsinyítő tükörként is viselkedik a regényben: a filmesek ugyanolyan gátlástalanul megzavarják a helyiek életét, ahogy a beköltöző újgazdagok alakítják saját kedvükre a tájat.

Térey János (Fotó: Valuska Gábor)

A történet a történetben szerkezet emellett arra is utal, hogy ha valaki nem egyszerűen zombiregényt, hanem egy zombisorozat forgatásáról ír, akkor feltehetően kifulladt az adott zsáner. Ráadásul a regényben szerepel a sorozat recepciója is, amely azt a képet alakítja ki, hogy minden kulturális terméknek képviselni kell valamit és akkor is megpróbálunk ráerőltetni valamilyen, a kortárs világra vonatkoztatható értelmezést, amikor egy homályos, mindenhonnan összehordott kliséhalmazról van szó. Alex, a regény főhőse, ennek a nézőpontnak az álságosságát többször is kritizálja. Ő a sorozatot csak szórakoztatásnak tartja, viszont ez alkalmat ad arra, hogy provokálja a rendezőjét. Míg a sorozat szereplői és az újságírók klisészerű fordulatokkal értelmezik a történet mondanivalóját és azt találgatják, hogy a “marcangolók” kiket szimbolizálnak, addig Alex bedobja, hogy a holokauszttal vagy Csernobillal miért nem csinálják ezt meg. Ugyan Alex megfogalmazása szerint a kulturális termékeket tekintve

mindennek kötelező nagyon valamilyennek lennie,

például brutálisnak és popnak, mint a zombisorozat, de ebbe a valódi tragédiák nem férnek bele, mindenki biztonsági játékot játszik. És nemcsak a zsánerben: ha például valaki művészien fordul a valódi tragédiák felé, akkor az nem lehet nagy bukta. Bármit is alkot, remekmű lesz (a regényben pl. a Saul fia), hiszen valamilyen ügyet képvisel, mindegy, hogy valójában jó-e vagy nem (ahogy a nagy rendezők is biztosítják a kőszínházakban a nézőszámot a klasszikus darabok modern átirataival), de az igazi kísérletezés már nem fér bele.

Mit vállal el egy művész?

A zombis vonatkozás valójában csak egy eszköz arra, hogy megmutatkozzanak a regény fontosabb kérdései: miért dönt egy szerep mellett egy színész, milyen kompromisszumokat kell meghoznia, hogyan összeegyeztethető a kettős jelenlét az elit és a popkultúrában, van-e a kettő között határ, valamint milyen kihívásokkal kell megküzdenie egy művésznek a kortárs magyar kulturális életben. Utóbbi álságosságáról, simulékonyságáról és felszínességről kemény kritikát is mond.

A Káli holtak így egyszerre művészregény, fejlődésregény és kulcsregény is (utóbbi arra vonatkozik, amikor a szerző saját korának ismert figuráiról és eseményeiről ír burkoltan, de dekódolhatóan). Térey maga is otthonosan mozog a színházi közegben, és Alexet is végigvezeti ezen, számos különféle pozícióban lévő figurát felmutatva. A szöveg legnagyobb baja, hogy a szereplők párbeszédei sokszor életszerűtlenek, olyan, mintha állandóan mindenki mindig színpadon lenne. A történet felfogható úgy is, mint a szintén színészválságot tematizáló Birdman inverze. Itt nem egy korábban híres, de már alig foglalkoztatott színészről van szó, aki tévesen az általa elitnek és komolynak vélt kulturális közegen keresztül próbálja visszamenteni magát az ismertségbe, hanem egy fiatal, feltörekvő és tehetséges művészről, akiből még bármi lehet. Kiköthet ott is, ahol Birdman főszereplője, Riggan (Michael Keaton).

Alexnak óriási sikere van a Trianont problematizáló Hamletben, hatalmasat bukik A haramiákkal, és túlértékeltnek tartja a Saul fiát, amelyben szintén szerepel. A Káli holtak népszerűséget hoz, de színházbeli kollégái és főnökei gyanakodva nézik. Számukra ez trash. Alex eközben magánéleti válságokat is megél, apja beteg, a kislányát, akit felesége nevel, alig látja, értelmetlen kapcsolatokba keveredik, a karrierje is megbicsaklik, fizikailag tönkremegy. A határhelyzetből való kiút azonban nem valamilyen szélsőség, hanem kompromisszum.Térey János nem zombi regényt írt, a zsáner csak egy eszköz, hogy rámutasson jelenségekre.

Miért is olvasná el ezt a regényt az, aki a geek irodalmat szereti és amihez Térey nyilvánvalóan nem tartozik? Azért, mert a regény olyan jelenségekről szól, amelyet minden film- és sorozatrajongó érzékelhet akár a színészi életutat, akár a befogadás vagy értelmezés módját tekintjük.

7 /10 raptor

Káli holtak

Szerző: Térey János
Műfaj: szépirodalom
Kiadás: Jelenkor, 2018
Oldalszám: 534