Van köztetek olyan, aki kiváltságosnak érezte magát, amiért iskolába járhat? Még ha ez így is van, valószínűleg mindenkiben megfogalmazódott már a kérdés, hogy miért kell algebrát, geometriát, verseket tanulnia? Valóban kiváltság, hogy tanulhatunk, viszont az oktatási rendszer sikerességének egyik nagy akadálya pont az, hogy kötelező.
Mivel mindenki jár iskolába, az is, aki nem akar, a legtöbb diák teherként éli meg, hogy oktatásban részesül. Nyilván mindenkinek eszébe jut izgalmasabb dolog a tanulásnál. De szélsőségesen szerencsétlen felállás, hogy zömében beszéddel és írással tanítunk olyan gyerekeket, akik a képet olvassák legjobban, és az interakció köti le legjobban a figyelmüket.
Számoljunk együtt, csak semmi értelmeA videojátékok korának hajnalán is akadtak olyan koponyák, akik ezt felismerték, így az oktató jellegű játékok – amelyek a fent említett erényeket tartalmazzák – már idejekorán megjelentek a piacon, többnyire nem túl sikeresen. Hiszen ha a diák már a számítógép előtt ül, nem a varázstörpékkel fog matekozni a Számoljunk együtt! című csodás oktatóprogramban, hanem GTA-zik.
Nem a médium a kényszerű tanítás sikerességének a kulcsa, hanem a marketing. Szélsőséges példa, de a mai gamer társadalom egy hobbi miatt, járulékosan tanult meg angolul. A végső cél a játék jobb megértése, a felvett anyag pedig „csak úgy meglett”. A lényeg, hogy egy vonzó célhoz vezessen, afelé haladva pedig alattomosan a fejünkbe verjen valamit. Az oktatás és a játékprogramok összekapcsolása olyan területeken, amelyeken ez lehetséges, minden bizonnyal meg fog történni a jövőben.
Ahol a pénisz-rajzolás önmaga jutalma
Nem meglepő, hogy az oktató játékok gondolata a programozás területén kezdett legkorábban egy működő formát ölteni. A programozást oktató, egyébként magyar fejlesztésű Comenius Logo-val (egy teknőcöt irányítunk egy üres lapon parancsokkal, és amerre halad, ott nyomot hagy) sokunk találkozhatott az informatikaórákon, így akinek volt affinitása a programozáshoz, már idejekorán fény derülhetett rá. Akinek pedig nem, az remekül szórakozott a program egyéb területein, vagy megelégedett annyival, hogy nagy nehezen rajzoltat a teknőccel egy péniszt, és ezáltal járulékosan megismeri a programozás alapjait. Itt ugye a pénisz-rajzolás önmaga jutalma.
Meglepve tapasztaltam, hogy a programozás témakörében egy konkrét játék is született, nem is olyan régen. Ez a Tomorrow Corporation Human Resource Machine című játéka. A játék kerettörténete, hogy én, a játékos, egy multicégnél kezdek dolgozni, ahol dobozokat pakolászok. A dobozoknak értéke van, a vezetőség pedig elém tárja, mely értékek szükségesek, és melyek nem. Meg kell alkotnom egy mukafolyamatot, amely az adott szituációra megoldást nyújt. (Ez játszva egy kicsit érhetőbb.)
Megatnultam valamit pedig nem is terveztem
Ahogy telnek az évek (pályák), és nehezednek a problémák, egyre több parancsot, feltételt használhatok. Inbox, outbox, ismétlés, ugrás, másolás, beillesztés, stb… A tizenhetedik szintnél, (ahol már lassan kinézőben volt nekem egy agyérgörcs,) egy kedves barátom tudatta velem, hogy két órája az assembly programnyelv alapjait tanulom. És miért? Nem azért, mert érdekelt, hanem, hogy szintet lépjek.
A médiának óriási szerepe van a nevelésben, és bár ez kevesebbszer tárgyalt téma, a tanításban is. Amikor médiáról beszélünk, nem feltétlenül kezeljük a videojátékokat annak részeként, pedig nagyon is az, ezáltal pedig a játékipart is terheli a felelősség, hogy néhol valamilyen szellemi vagy akár erkölcsi értéket is képviseljen. Ilyen érték az is, ha a játékos tudásbázisát fejleszti egy adott témában.
A fejlődés ebbe az irányba elkezdődött, és lassan, de fejlődik, terjeszkedik. Találkoztam már olyan platformjátékkal, amely az írás, betűtípusok kialakulásáról adott behatóbb ismereteket minden teljesített pálya után (Type:Rider). A Valiant Hearts egy történet a második világháborúban kitalált karakterekkel, de a fejlesztői nagy erőket fektettek abba, hogy a történelmi keret tudományos szempontból hiteles legyen, a gyűjthető tárgyak pedig valóságos érdekességekkel jutalmazzák a játékost. Az Oregon Trail fejlesztői is ügyeltek erre, és még lehetne folytatni a sort. Ha a tudás jutalom, az is a manipuláció egy formája.
Mindenre sajnos azért mégsem alkalmasTermészetesen nem azt mondom, hogy a videojátékok általános felelőssége a tanítás, hanem azt állítom, hogy képes rá, és hiba ezt kiaknázatlanul hagyni. Azt is látom, hogy nem minden típusú tudás átadására ideális, de ha van egy lappangó érdeklődés a játékosban adott téma felé, elő lehet csalogatni a játékos keretekkel.
Végtére is kizártnak tartom, hogy ha lenne olyan oktatási keretprogram, amelyben lehet szintet lépni, achievementeket szerezni, PVP-zni, ne érezné magát benne otthonosabban egy Z generációs diák, mint egy füzettel meg egy tollal a kezében. Talán bizonyíték erre, hogy régen a suliban nem egyszer előfordult, hogy egy átaludt történelemóra után a szünetben szépen elkezdtünk holfoglalózni.
Szerző
Zsótér Indi Dániel
Leave feedback about this